Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

lődní fog talán; ít midőn már inkább lehet aztán félteni őt egyik vagy másik „mételyező* iránytól ; de ez időnek most még csak közeledő árnyékát sem látom. Az a harcz, a mit mi most folytatunk — ne ámítsuk magunkat, — igen szülfkörü, theologusok harca csupán ; közönségünk egyik részének más a gondja, másik részének más a baja. El-el vetődik hozzá egy-egy kósza hang, de egy háziassága, templom látogatása, most még bizonyára nein a theologiai álláspontok szerint idomul, emelkedik vagy hanyatlik. Ad vagy nem ad egyházi célokra, eljár vagy nem jár templomba, egyszerűen azért, mert van vagy nincs neki mit adnia , mert akar vagy nem akar adni vagy menni, de nem azért, mert papja rationalista vagy orthodox, s mert maga is egyik vagy másik iskolát tanulmányozta s igy egyiket vagy másikat szereti. MITROVICS GYULA. ISKOLAÜGY. Emlékirat a vallás-oktatás ügyében.*) Az aradvidéki tanítóegyesület dec. 15-én tartott központi ülésében tárgyalván a vitaköre által beterjesztett emlékiratot a vallás-oktatás tárgyában, elhatározta, hogy azt a magy. kir. vallás- és közoktatási minisztériumhoz fölterjeszti s „Közlöny "-e utján felhívja a tanítóegyesületeket, hogy e fontos kérdést mielőbb tárgyalják üléseiken, s a nevelés-tanitás érdekében támogassák az aradvidéki tanitó-egyesület emlékiratát. Ennélfogva felhivatnak a tanítóegyesületek minden felekezeti különbség nélkül, tegyék az ügyet magukévá és szorosan és határozottan a paedagogia mai álláspontjára helyezkedve, mutassák ki az elemi iskola célját s oly intézkedést kérjenek, mely által a vallástan az elemi iskola tárgyaihoz arányosittassék, s általa a vallás-erkölcsi nevelés lehetővé tétessék. Az emlékirat im itt következik : *) Nem osztjuk ugy,in teljesen ezen emlékirat tartalmát' a legnagyobb részében azonban ezen emlékiratnak oly egészséges gondolatokat találunk, liogy azokat lelkészeink s ítanférfiaink komoly figyelmébe méltán ajánlhatjuk ; különösen pedig jól esik ez emlékiratot olvasnunk, midó'n tudjuk, bogy ez egy főként4

katiholikus vidék tanitókörébó'l ered, és igy ebben is láthatjuk az időknek nagyszerűen jobbrafordultát, midőn tapasztaljuk, hogy azon tanitók, kiknek elődeik ezelőtt csak két-három évtizeddel is ös z^s tanitói működésüket az értelmetlen kateklűzmus bemagOltatására irányozták, most iskoláikban ily helyes neveléstani elveket törekesznek érvényre emelni. Szer k. Nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter ur Az aradvidéki tanitó-egyesület 1875. december 15-dikén tartott központi üléséből hódoló tisztelettel bátorkodik nagyméltóságod elé járulni, hogy az elemi iskolák egyik főtárgyának, a vallástannak kezelését híveri bemutassa; annak egybe nem hangzását az elemi iskola vezérelveivel feltüntesse s Nagyméltóságodat illő tisztelettel kérje, hogy ugy a vallásosságra, mint a fejletlen gyermek tehetségeire, előhaladására káros s az elemi iskola keretén túlhajtott vallástananyag s kezelése — magas intézkedése folytán az elemi tanítás céljához, elveihez s módozataihoz idomuljon. Ebbeli kérelmünk támogatásául az alább fejtegetett indokokat kegyeskedjék excellentiád becses figyelmére méltatni. A nevelés-tanitás terén már rég meg vannnak határozva azon elvek, melyek alkalmazásával az embert lélekben és testben helyes irányban lehet nevelni. — De a nagyszabású elvek hasztalan mutatják az irányt, jelzik a módot, ha annak alkalmazásba vétele minden uton akadályokra talál, nemcsak a szülői házban s társadalomban, hanem magában az iskolában is. Az iskola még mindig nein állhat a természetes nevelés alapjára, mert a mult századok küzdelmeiből még fennmaradt a pietismus és realismus közti harc. A kegyeskedés makacsul ragaszkodik szigorához, előtte a vallás még mindig nem társadalmi szükség, hanem egyházi ügy, s azért még módszerében sem bírt megváltozni, hogy a lelki fejlődés természetes fokait kövesse. Ő ezt nem akarja ismerni s tanit a tárgyért, de nem a gyermekért. Egyházi hivatalt végez, de hivatást nem tölt be azon értelemben, a mint • az észlelő paedagogia kívánja, hogy indítsd meg a gyer| mek tehetségeit, hogy az önmagából fejlődjék s „a működés mindvégig gyönyörködtető legyen." Ha felállítjuk az elemi iskola alapelvét s mellé a vallás-kezelést — a szembeszökő ellentét ujjal fog mutatni az utóbbinak hely télen alkalmazkodására. Az elemi iskola a tudományok, az ismeretek elemeit a lelki tehetségek fejlesztésére eszközül veszi, ez elemekkel neveli azokat s képességet ad az életben szükséges ismeretek megszerzéséhez. A paedagogia az erkölcs és értelmi nevelést tűzte zászlójára és azt mondja : n e m taníthatsz addig, mig nem neveltél, illetőleg: neveld oda a gyermeket, hogy tanulh a s s o n. Igen, az elemi iskolának nem annyira tanitó, mint első sorban a lelki tehetségek nevelő intézetének kell lennie, hogy végeredményében ez előadott ismereteket haszonra fordíthassák a tanulók; s igy kell hogy célja legyen a vallás-erkölcsi nevelés, oly fokozatban vezetve^ amint anuak elvei, igazságai a fejledező gyermek tehetségeihez illenek, s alkalmasak nemes érzelmeit művelni. . . Ez .elv- keresztülvitelét nem lehet más módszerrel eszközölni, mint az érzékeltető, a szemléltető oktatással. Az elemi iskola a szemléltetéshez fokozatot állit a tananyagban, a fejledező lelki tehetségekhez méri az