Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-02 / 14. szám

egyházaknak, hol állhatnánk meg ? Váljon a polgári felsőségnól találnánk-e sérelmeinkre gyógyír balzsamot? Sok okaink vannak e feltevésre . . . Mert amely dolgok itt és amott netalán az egyházlátogatás ellen felhozatnak, azok szégyenletes visszaélései a mult időknek; de korántsem okok arra nézve, hogy ami jó egyházi szervezetünk épületében azt leromboljuk. Tudnánk-e helyette jobbat csak ajánlani is? Ne bolygassuk a régi mezsgyéket. Félő hogy a kígyó megmar . . . És most kissé közelebb jövök magunkhoz. Nem családi erényeinkről, nem hazafias kötelességeink hű teljesítéséről kívánok szólani, hiszen e részben nem volt még panasz a prot. papságra ! A Krisztus vallása iránti szeretet szent tüze sem aludt ki keblünkből, habár itt-ott a nyomorúság, mely sokunknak az egész életen hű barátunkká szegődött, lehűti is a buzgóság nemesen fel-íellángolását. Hallgatok ezekről .. . Elég tudni, hogy a prot. papság minden szegénysége ós alárendelt helyzete mellett is legtöbbet tett mindenkor haza, nemzetiség, nyelv s afölvilágosodás terén s érdekében. Ezt bizonyítgatni nem a mi feladatunk: a történelemé . . . Hanem egy dologra hívnám föl a közfigyelmet. Arra, hogy midőn a néptanítók s községi jegyzők nyugdíjintézete törvényileg kimondva s kötelezővé van téve; az irodalom férfiai szinte gondoskodtak elévült irótársaik, vagy azok özvegy-árvái sorsáról, mi lelkészekül késnénk-e még sokáig az éji homályban, tenni e téren is már valamit, valami jót, valami üdvöst ? ! Mert az az egyházkerül, özv* gyárva-intézet egyetlen a inaga nemében; de nem ment meg bennünket a tehetlenség — vagy halálozás esetében családunkat a könyörületesség filléreitől. Nincs elszomorítóbb látvány, mint mikor egy jó ároni család elárvult maradékai az inség martalékaivá lesznek!!! És hány példát nem látunk az életben, melylyel illustrálhatnók e tragikus esetet! ! Nagyobb részünknek nincs annyi fizetése, hogy belőle egy cselédet tartan s tisztességesen megélhessen; miből gyűjtsön hát övéi számára? Szent hivatalával össze nem férő vállalatokba nem foghat, igaztalan uton nem gyűjthet, szorgalma, s lelkiismeretes szolgálata anyagi hasznot nem ad; ami fizetésünk annyi ma, mint a multbau volt, ós annyi lesz a jövőben ; itt minden a sors szeszélyétől s nem ritkán 1 az ügyes kortéziátul is függ, s egyátalában nem a szolgálati hűség vagy más ilynemű érdemtől, kivált jelen korunkban; merre, hova nézzünk tehát, hogy családunkat a jöhető inség napjaira biztosítsuk. Az országos domestica legnemesebb eszméje megbukott Igaz, hogy a híres alföld gazdag egyházai- s lelkészeinek erre semmi szükségök; de hát nincs megírva bibliánkban, hogy: „egymásnak terhét hordozzátok, s a kinek több adatott, attól több is kívántatik"! . . Lám prot. evang. testvéreink egészen máskép gondolkoznak ós cselekesznek ! Ezrekre menő zsenge pénztárukból már is mennyi Ínséget enyhítenek, mennyi köuyet letörölnek! Mi nem tudnánk ekkép cselekedni ? De hogy nem! . . csak akarat volna bennünk, minden jóra kész akarat! . . Ne ejtsük el, uraim ez eszmét: családunk biztosítását ! Örömest adózunk e célra utolsó filléreinkkel is! . . . H ~i. Debrecen és orgonái. A „Zenészeti lapok" mult évi 25. számában, a közönség figyelmét egy névtelen fölhívja, mint rendki vüli mozzanatra az ipar terén, a debreceni kistemplomban levő orgonára, s cikkét ezen komikus kifejezéssel kezdi meg : „A debreceni kistempl om számára készülő nagy orgona a befejezéshez közéig stb." Valahányszor s főleg ref. egyházak felől ilynemű dolgokat olvasunk, mindannyiszor mély szomorúság tölti el lelkünket, s látván azt, hogy korunkban az egyházi életfejlődés, még az irányadó s zászlóvivő Debrecenben is, orgonák állításában képes legnagyobb mérvben nyilvánulni, méltán aggódunk egyházunk jövője felett. Nem célunk azt vitatni, hogy ref. templomban van-e jogos helye az orgonának ? mert e sípműszer irányában a mily előitéletesek voltak elődeink, az utódok annyira rajongók, az ellen szólni tehát annyi volna, mint darázsfészekbe nyúlni , e tekintetben határozott nézetét egy orthodox püspök századokkal előbb elmondta, s ez eddig senk által nem döntetett meg; csak azt kívánjuk kissé szelőztetni, helyes, tapintatos és észszerű dolog volt-e a kistemplomban oly colossalis orgonát állíttatni föl, mint a minő állíttatott. Erre ugyan az orgonában fülig szerelmesek azt mondhatnák : kinek mi gondja arra, hogy mily nagyságú orgona állíttatott a kistemlpomban ? Mi azzal, hogy a kktemplomban is orgona van, épen mit sem törődünk s 27*