Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-02 / 14. szám

A teljeskorúakat, családapákat szintén olvasó körbe gyüjteném 1—2 írt. befizetéssel, melyen heti ujságlapok mellé néhány jó irányzatú könyvek rendeltetnének. S olykor-olykor ugy a lapokat, miként a könyvekből egyes érdekesb darabokat n i magunk olvasnánk íel s magyaráznánk meg híveinknek ; vagyha vegyes lenne a más felekezetiekkel az egylet, azon esetre hasonlóan, kiválogatva tapintatosan a közérdeküeket, mi tennénk a felolvasást, s magyarázatot. Ha i>agyobb szabású eredményt nem érnénk is el ezáltal, annyit mindenesetre el, hogy népünk családi foglalkozásaitól üres óráit itt töltené együtt, s ekkép elszoknék a korcsmától, mely népünk erkölcsi s anyagi romlásának, pusztulásának hogy leghatalmasabb faktora volt minden időben, alig szükséges bizonyítani, és megközelitenők azon célt is, melyet a mértékletességi s káromkodás elleni egyletek maguk elébe tűztek, miszerint a netalán durvább erkölcsüek szelídülnének, s a káromkodók, lelkészök s az értelmesb egyháztagok jelenlétében, lassanként elszoknának rút szokásuk, a trágár beszédek s ocsmány káromkodásoktól. A -vallásos élet hanyatlásában, templomaink gyérült népességében főrésze van azon napjainkban mindinkább szokássá vált körülménynek is, mely szerint heti vásárok, községi gyülekezések s perlekedések, holmi takarók- s más efféle gyűlések és számadások rendszerint vasárnapon tartatnak. Nem lehetne-e a magas kormányt e végett megkeresni kérelmünkkel ? hogy szüntetné be a vasárnapi perlekedést s heti vásárokat stb. a községekben ; mint a melyek elvonják a népet a templomi istenitisztelettől, mely nélkül pedig jó keresztyének s valódi polgárai a hazának alig lehetünk. Nem keresztyén^ de pogány szokás vasárnap vásárokra járni és perlekedni! E miatt a községi elöljáróságot egész éven át alig látod az Ur házában; a r,éptől pedig, ha jó példát nem lát, nem telik egyéb, minthogy, ha azok nem járnak, akiknek már csak azért is kellene a jó példát mutatni, hogy fénylvén aző világosságuk mások előtt, dicsőítenék az Istent, a néptől, mondjuk, alig várhatunk mást, minthogy hajlandó legyen a rosz követésére sokkal inkább mint a jónfik követésére. Ezenkívül sok körülményben keresendő annak oka, hogy az egyházias érzelem s vallásos buzgóság a közelebbi időkben oly annyira aláhanyatlott közöttünk; miknek elésorolásával nem fárasztom a figyelmet; valamint azzal sem, hogy azok természetes következése lőn, a vallás nimbusa hanyatlásával a vallás szolgái tekintélyének is alábbszállása, melynek kifolyása kihat az egyházi ugy miként a polgári fe'sőségre egyiránt. Különös időket élünk. Mintha kicserélték volna az embereket, oly fél lábbal megy minden. Mig a polgári pályán a hű szolga érdeme jutalmaztatik, az egyházi téren, nem. Itt nincs julalmazás! . . Mi azaz esperesi, püspöki állás is? hivatal, egyéb semmi; j teher, de semmi, vagy felettébb csekély fáradsági díj. Az volna jutalma, ha a közbizalom, mely a terhet vállaikra teszi, gondoskodnék is, hogy anyagilag jövedelmezőbb egyházba hivná el őket; ós ne engedné meg az oly botránkoztató esetet, hogy az esperes és püspök megbukván egy káplán mellett, ( azon szomoritó tudat maradjon számukra vigasztalásul: minálunk néma bölcseké a kenyér, nem az erényeseké a jutalom, s nem a kipróbált bajnokoké a p á 1 y a k o s z o r u. Nem lenne-e tanács s valamit tenni, hogy ef'éle jelenetek saját szégyenünkre ne történjenek? Tennünk kell valamit uraim, máskép odajutunk, ahol magunkra nem fogunk többé ismerni. Yideant consules ! . . Szép dolog az a szabadság ! de csak, a h o 1 az Úr lelke lakozik, ott van az, ott terem erkölcsileg jóizíígyümölcsöket; egyebütt szabadosság, vagyis a szabadsággal! visszaélés burjánai nőnek. Nekünk ev. protestánsoknak a szabadság volna életelemünk ; de aligha tudunk vele ékesen és jó rendben élni, aligha teljeskorúak vagyunk annak élvezetére. S ez esetben ahelyett hogy építenénk, rontunk a közös szent épületen. Naponta fogyunk, pusztulunk szegényedünk. . . A divatkórság tönkre tesz bennünket, mint igen sok jő családot a fényűzés s esztelen divatmajmolás. Tudok egyházakat, holott előljáró, gondnok, bíró alig találkozik a mai kor embereiből. Erkölcsileg, szellemileg siilyedünk, szegényedünk egymás után. . . Ne bántsuk azt a canonica visitatiót! Egyetlen közeg, mely az egyházi felsőség s hivek szent serege közt még fenáll: az egyházi szép s ékes rendre felügyel; a hitben erőtleneket felveszi, s megtartja; a szegény lelkész ós tanítót igazaikban védelmezi. Ha eltörülnénk ezen apos-oli látogatását az