Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-02 / 14. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 14. SZ. Budapest, Április 2. 1876. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Szerkesztő- és -KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IC Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk, meglevőt Teendőink-Mint midőn házat építeni, vagy a lakályosabbá tenni akarjuk, — belátva, hogy a tatarozás, foldozgatás már mitsern használ, — gondot ad, hogyan építsünk, hogy az épület célos, tartós és ízletes legyen, s minthogy a mások helybenhagyása sem lehet egészen közömbös ránk nézve, megnyerje egyebek tetszését is. Igy vagyunk mi most egyházi és vallásos életünk régi, s ugyanazért kissé megavult, de szent kegyelet által őrzött s az összeomlástól még eddig megvédett nagy épületével. S mi, kik az építés, vagy inkább javítás felett ugy emberi, gyarló eszünkkel el-elgondolkozunk, alig tudjuk, hol, melyik részét kezdjük elébb s honnan vegyük az építéshez szükséges dolgokat. Nem szeretnék félreértetni! Sem a régi gyepüket kihányni, sem más fundamentomonépiten i azonkívül, amely egyszer megvettetett, mely a Jézus K r i s z t u s, nem szándékozunk. Távol legyen! Hanem csak azt akarjuk mondani, de ugy, hogy immár mindenki megértse, mikép: aki az idő jeleire figyelmez, nem fogja tagadhatni, hogy tennünk kell valamit azon a téren, hol mint az Ur szőlőjének munkásai ki vagyunk állítva a munkára, egyházi és vallásom életünk szép, kies folyóvizek mellett elterült mezején az aratásra való gabona bizony sok, de az arató kevés. Tennünk kell! különben a konkoly el fogja nyomni a tiszta búzát; különben a mammont követő s egy bizonyos irányban már messze haladott sokaság elgázol bennünket. — Avagy kérditek mit tegyünk ? ! Szomorúan tapasztaljuk, miként hanyatlik a vallásos buzgóság híveinkben, s melyért őseink annyit áldoztak, közönyösen veszi egyháza s iskolája szent ügyeit; ezek szükségletei fedezésétől hidegen fordul el, lelkésze s tanítója csekély járandóságát beadni : erről legutoljára gondolkozik; s aztán csak olyan is az. . . Hogy a vallásos melegséget újra fölgyujtsuk, s az egyház s iskola iránti érdeklődést életre keltsük, erre én más eszközt s egyéb módot nem tudok, azonkívül, mit egy közelebbi cikkemben bővebben fejtegettem, hogy t. i. lelkészek tanítsák népiskoláinkban a vallást. De hát aztán? kérdi az olvasó. Azután is: az ismé tl ők- ós felnőtteknek. Mikor, hol, hány órán és miként?., ez más kérdés ; ez nem az elv, hanem a kivitel, ez a végrehajtás dolga. Csupán annyit hozok fel idevQiiatkozólag, nem lehetue-e a vasárnap délutáni prédikációt, mely úgyis már-már lejárja magát, ilynemű előadások-, vallás-erkölcsi tanítások-, felolvasásokkal cserélni fel, hova minden rendii hallgatók bejárnak ugyan, de az illető növendékek s ifjak templomi óra után benmaradván, mig egyrészről a gyakorlati tanítás- s oktatásban részesülnének, másrészről egyes tételek értelmezése, alkalmazása s az életre hatása felől kikérdeztetnének stb. Szóval az úgynevezett, sok helyt még most is szokásban le7Ő templomi fentmaradás visszaállíttatnék, s ekkép a vasárnapi iskola, melyet magyar kormányunk is sürget óletbeléptetni, meghonosittatnék közöttünk ? ! Télben köznap is tartanánk efóle oktatásokat, előadás tárgyául mindenkor olynemü dolgokat szemelve ki, melyek a helyi körülményekhez leginkább illenek stb.