Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

megnek nevezte a nagy közönséget; kevélyen, szeretetlenül, másokat kizárva, felvette az „evangéliumi" nevezetet, szigorú tanegységgel dicsekedett, s a lett a vége, hogy feldúlt egyházi állapotokat, ijesztő mérvű egyháziatlanságot hagyott maga után Németországon; mikor egységre került volna a dolog, megijedtek egymástól; mert azon vették észre magukat, hogy S c h w e d e n 1) o r g haeresisébe estek s az akkor annyira hiressó vált Prevorsti látnoknővel elkövetett skandalum miatt oly nevetség tárgyai lettek, mint napjainkban a Lateau Lujza imádói! *) De hát Magyarország ? Mert ezek nem a mi életünkből vett példák ós bizonylatok! . . . Iveket lehetne betöltenem ama képekkel, melyeket régibb egyházibeszéd-irodalmunk olvasása közben, egyik ós másik szerző korrajza után, magamnak e részben öszszeállitottam; de inert erre elegendő térrel nem rendelkezem, álljon itt a sok közül csak egy erőteljes vonás, mely Luthernek fentebb közlött nyilatkozatával sokban megegyezik. A klassikus képzettségű és egészen uj nyomokon járó Édes János egyházibeszédei 1844-ben, tehát a hazai helyeshitüségnek ínég ama háborgatás nélküli, virágzó korában je'entek meg, midőn a c ensura még jó lakat volt .a merészebb ajkakon. Ott áll rajta a megbízott könyvvizsgálónak, S o in o s s y J á n o s n a k ,,Imprimatúrája, «s egyik helyen az egyháztartás legfőbb, legelső alkatrészéről, ilyen korrajzot ir : „A vád, a tanítók iránti hálátlanság vádja terheli sok helyen szintúgy a nagy urakat, mint az együgyű faluk lakóit. A nagy uraknál, az aszszonyságot öltöztető cseléd gazdagon jutalmaz tátik asszonyával, urával egy széket ül, mig a nevelő az egyenruhás inastól sokszor csak névleg különbőz. A falukon s közrendű népek közt, a baromőrnek illő becsülete van s tartanak tőle, mert mint durva érzelműnél, minden kis sérelemőrt készen áll a boszuállás; mig a gyermeknevelőt mindenki méltatlansággal illeti, mint nem rettegettet. Iskolát ha látni akarsz, keresd fel szemeddel a legszenyesebb ós legundokabb baromolhoz hasonló viskót; biztosan ráfoghatod, hogy az a közönséges nevelőintézet . . . ott neveltetnek szenyben, gőzben, egészségtelen légben az emberiség reményei!! 2

) v . .. t 1) L. Über Gewissens freiheit stb. Von Dr. L. Fr. Ottó B umgart n-Crusiijs Berlin. 1830 73 -76. 1. 2) L. Édes János egyliázi 1) szódéi. Miskolc. 1844. 114 L E leplezetlen igaz szóért, a jóhirnevére féltékeny és az eg.yháziasság érdekében kifejtett érdemeiben igy háborgatott orthodoxia annyira megapprehendált, hogy a nagynevű szónokot , ,b i k a ó 1 a s p a p n a k * „vas ujta s predik á t ió k Írójának" nevezte el tehetetlen boszuságában. A történetnek ennyi óvva-intő adata állván előttünk, értelmes eljárás lesz tőlünk, ha feladva egyrészről a hivatalos pontosságú keresztyénség egyedül megtartó voltába helyezett túlságos bizalmunkat, félbehagyva másrészről az ujabb theologiai irány igazságtalan okolását, a baj forrását másutt keressük, ós pedig annyival inkább, mert az ellentétes nézeteknek történelmi jogosultsága van s „azon alapkülönbségnél, melyet az értelemnek ós bölcsészetnek a megszentelt dogmákra való alkalmazásánál találunk, meg kell gondolnunk azt, hogy eme különbség oly régi, mint maga a keresztyén egyház; hogy az folyvást meg volt; hogy az még a római katholikus egyházban, tehát azon egyházi társaságban is, jelen van, mely más felekezetektől eltórőleg, az egység ós változhatlanság eszméjén alapul.* Aztán gondoljuk meg azt is, hogy „a tan ós hitvallásban való egység mindig csak oly relatív valami, mely valamely keresztyén gyülekezet tagjainak vallásos meggyőződésében, annak minden pontját illetőleg, soha sincs meg; sőt a főpontokra való tekintetben is, valóban, az az bensőleg ós élőleg az egyházi fejlésnek csakis olykorszakában van jelen, midőn valamely nagy szellemi nnzgalom, általánosan magával ragadja a kedélyeket s egy magasabb erő által maga köré gyűjti az egyeseket. . . A hitvallás, a tansimbolum, kifejezése lehet | ugyan az egységnek, de nem eszköz arra nézve, hogy az egység fentartassók, vagy helyre áll ittassók. . . . Erőszakolni, igenis lehet, hogy b zonyos tanok meghatározott formában adassanak elő; de ezzel még távolról sem mozdítjuk elő magát az igazságot ; bizonyos formális rendet hozunk ugyan az egyházba, de ezzel együtt aztán kikerülhetlenül ajtót 1 is nyitunk a szenteskedésnek és nagymérvű korlátoltságnak." 2

) Jöhet oly idő, midőn majd a theologiai küzdelmek iránt, magyarországi egyházközöuségünk legnagyobbrésze, az úgynevezett laikus osztály is, érdekx) L Baumgarten-Crusius. Idézett müve. 52. 1. ' . L Thcologischcs Bed' lik- n. Von D. C. Üllman Halle. 1830 ' 19-21. 1. , - .