Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-26 / 13. szám
kétségkívül ismer , de ezt is csak tükörből ismeri, ebben az egyben mi is, és velünk együtt igen sokan évtizedek óta egy nagy történészt véltek lappangani. De a világ kezdi már unni a várakozást, s kezdi a hitét veszíteni. Azt tudjuk, hogy az adatoknak páratlanul nagy halmazával bővölködik; de azt is tudjuk, hogy valamint a sok jó festék és jó vászon magában még nem elég, hanem kell hozzájuk valódi művészi tehetség is, hogy azokból egy művészi képet teremtsen, épen igy az összehalmozott adatokhoz is kell egy rendező, az adatokban rejlő szellemet ellesni, azokból helyes következtetéseket vonni tudó történetírói génius; ezt pedig még akkorig nem volt a világ szerencsés felismerhetni. Az évtizedek óta tartó dobolás, kürtölés után szeretnénk már látni a medvét. „Egyházunk hatóságai és tisztviselői, ha bármikor elérkezettnek látják az időt arra, hogy a magyar prot. egyházi történetírás ügyében . . tegyenek valamit", akkor majd tudják, hogy mit tegyenek, addig pedig vakeszközök nem lesznek. Vagyis alatta értőleg, bár elég világosan, felhivja őket R., hogy csupa hithűségből, a magyar prot. egyház javára való tekintetből ki ne szolgáltassanak valamikép valami adatot. Ez a beszéd vérig fellázítja keblem; ily szenvedélyt, ily epés gyűlöletet nem tudtam magát műveltnek tekintő emberben feltételezni. Tehát most negyedfélszáz év után is, még várjunk, hogy mikor látjuk elérkezettnek az időt ? Elérkezett már régen, hanem az arra való ember nem érkezett el. Hisz talán Szeremley ur is épen Révész irataiból nyerte az első buzdítást a magyar egyháztörténelem terén való munkálkodásra ; Révész irta ezt már 1859-ben „Meg fog rendülni (a ki összehasonlítást tesz) a mi nagy elmaradottságunk felett, s elösmerendi, hogy a mi történelmi műveink csak annyira is alig érhetik el a történetírás nagyszerű, dicső feladatát, mint egy sötét éjben pislogó pásztortűz a délponton ragyogó napnak tiszta fényét ; elösmerendi,. hogy nekünk, voltaképen mind ez ideig sincs egyházi történelmünk! u „A mely népnek, társadalomnak vagy felekezetnek pedig történetei vannak, de történetírása és történelme nincs, az nem méltó az életre." (1. Erdősy János 1191.) Tehát még nem érkezett el az idő ? Vagy azt várjuk, mig minden adat meglesz, s mig egy hibátlan tökéletes történelmet Írhatunk. Ám expectet simplex rusticus, de a protest. egy let nem csak hangoztatja, de át is érti, hogy a mely egyháznak történetei vannak, de történelme nincs, az nem méltó az életre; és ha tökéletes művet nem adhat is, de legalább letörli egyházunkról a nagy szégyenfoltot, megkezdi a munkát, melyet azután a fiak, és még a a huszadik unokák is folytathatnak és tökéletesíthetnek. Megkezdi igen is! és ám tagadjátok meg ti telivér igazhivők, nagy prófétátok parancsára a kért gyámolitást, azért reményijük, hogy mégis elkészülend az, és emlékeztetni fog benneteket a közölt nyilatkozatnak ezen botrányos, szégyenteljes passusára, mely ma, midőn a tudományos érdekek előtt lehullottak a felekezeti válaszfalak, m dőn zsidó, görög, katholikus tudós bátran fordulhat bármely protestáns tudóshoz, könyv- s levéltárhoz, viszont a protestáns kész támogatást talál akármely katholikus zárdában, vagy tudományos főpapnál, akkor ezen pas•sus betűi nem pirulnak el arra buzdítani benneteket, hogy önnön jóakaratú testvéretektől tagadjátok meg a gyámolitást, s feltételezték rólatok , egyházi hatóságokról s tisztviselőkről, hogy ily középkori felekezeti fanatismus által sugalt szavak nálatok kész fülekre találnak. Sok szégyenletes dologról fog ezen egyháztörténelem beszélni, mert negyedfélszáz éves életünk alatt sok minden történt velünk, de szégyenítőbb nem sok lesz, mint igazhitüségtek n;igy bajnokának ezen néhány sora. FARKAS JÓZSEF. * Gryászhir A zemplénmegyei kaki ref. egyház lelkésze, Abaházi Endre, f. hó 18-án agyonlőtte magát. Mi vitte e szerencsétlen lépésre, még eddig nem tudják. * (gyulaházán f. hó 13-án a templom tornya lezuhant, s a paplak egyik szobáját is betörte, emberélet azonban szerencsére nem esett áldozatul. ADAKOZÁSOK, A pesti prot. árvaházra: Szentpéter y Sámuel ur Pelsőcről 2 forintot küldött. Dubovszky Nándor r.-keresztúri ev. leik. úr körlelkészségihez tartozó iskolákban vizsgák alkalmával gyűjtött 7 frt 75 krt, mely összeghez járultak a Rákos-Kereszturi iskola - gyermekek 2 frt 86 krral, Tárcsán 50 kr, R.-Palotán 2 frt 56 kr, Maglódon 1 frt 23 kr, Péterin 60 krral. Myilttér. E lapban közelebb közzétett Nagy József-féle alapítvány pályázati hirdetése által nem a tényleg tanári vagy lelkészi pályán 1 evők, hanem az e pályákra készülők céloztatván pályázásra felhivatni, ezt kellő tájékozás végett tudatja, illetőleg kiigazítja Debrecen, 1876. márc. 10. a Nagy József-féle alap. bizottsági jegyzője. Szerkesztői mondanivalók. D. K. urnák P . . . ron. Igen kellemesen lepett meg, köszünjük, s köszönetünket a többi jelenvoltaknak is kérjük átadatni. L. L. urnák Szalzb . . . ban. Köszönjük, viszonozzuk, ha a körülmények engedik a tudósítást szívesen veendjük. Z. L. urnák S ... 011. Hely sziike miatt jövő számunkra marad. N. F. urnák magánlevelet küldtünk* F. L urnák N. |K . . . ön. Kaptuk, köszönjük, küldjük, jövő számunkban nyugtázzuk. Felelős szerkesztő e's kiadó-tulajdonos : Dr. Ball ági Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Nyomatott: Deutscll M.-féle művészeti intézet Budapest, Bálvány-utcza 9. sz. a.