Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-26 / 13. szám

nyebb sorsú belhivatalnokok évenkénti segélyezésére ? 2000 a segélyt igénylő egyházak gyámolitására. Beható tárgyalás után egyházmegyénk kimondotta, hogy a már eddig is eredeti céljától e-1 vont 8000 forintnak még ez évben az iskola részére fordításába belenyugszik ugyan, de mivel az iskolaépítésre az egyházkerület évenként, 10 évig lélekszám szerint 2 krajcárral lett megadóztatva, jövőre e 8000 forintnak is eredeti céljára leendő fordi tását kívánja, a ft. egyházkerületnek jogában levén a fizetni nem akaró egyházakon bár karhatalommal is behajtani e költségeket. Ugyancsak e küldöttségi javaslat szerint az egyházak és belhivatalnokok jövedelmeinek osztályozását az államsegély igazságo; szétosztása alapjául, elrendelvén, az osztályozás elkészítésével esperes ur bízatott meg. Olvastatott és tárgyaltatott ugyancsak egy másik küldöttségi munkálat a ft. püspök úrtól egyházmegyénkhez áttéve, az énekes könyv újra alakítása ügyében. A küldöttségi munkálat 3 főrészre oszlik ; i-ső szól a hangjegyek v i o 1 i n kulcsra lett átváltoztatásáról, a 2-ik indokolja a zsoltároknak további'a is az énekes könyvben maradását, s egyszersmind pályázat hirdetését hoz javaslatba mind a 150 zsoltárnak uj kidolgozására, melyre pályadíjul 600 darab arauyat vél kitüzendőnek, ugy hogy egy-egy elfogadott zsoltár 4 darab aranynyal dijaztassék; minthogy pedig e pályázat csak több év inulva nyerhetne megvalósulást : addig is is 3-szor, tekintve, hogy az énekes könyvnek fogyatékán vannak, a feltűnőbb nyelvezeti és verselési hibák is kiigazittassanak, némely versszakok kihagyassanak, hogy az újonnan nyomatandó énekes könyvek már kijavítva adassanak a közönség kezébe. Végül közli a jelentés azon módosításokat is, melyeket a zsoltárokon tenni jónak látna. Egyházmegyénk a hangjegyek átváltoztatásához nem szól, a pályázat hirdetését elfogadja, azonban, hogy addig is a zsoltárokon változtatás tétessék nem látja szükségesnek, mivel néhány év alatt ujabb énekes könyveket adni a liivek kezébe, kivált akkor, ami világos, hogyha ez ujabb módosítás nem lehet természetes átmenet a teljes átalakításhoz, visszatetszést szülőnek látja. Egyházmegyénk határozata röviden ennyi. Szabad legyen azonban nekem e tekintetben pár észrevételt kockáztatni, bár a küldöttség jelentése csak kézirat gyanánt van kinyomatva. En magam részéről a zsoltárokon tett módosításokat legnagyobb részben lényegteleneknek, sőt itt-ott a költészet szabályaival ellentétesnek, valamint itt-ott jogosult, igen szép nyelvformákkal bizonyos tekintetben öszsze nem egyeztethetőknek találom, valamint nem helyeslem a zsoltár versszakai közül való kihagyásokat sem egészben, mivel itt és amott olyanok javasoltatnak kihagyatni , melyekben a vallásos költészetnek egész erőtel- : jes forrása buzog fel, igy ezen kihagyások a hivatottak működésére zsibbasztólag hathatnának. Általában ilyen í módosítások tételénél, — bár minden tisztelettel vagyok I a küldöttség nagyérdemű tagjai iránt, — szükségesnek vélném hírneves költőinknek is megkérdezését. Fentebb érintett okból őrizkedem a részletekbe való mélyebb bebocsátkozástól! Ennyit röviden. LUKÁCS ÖDÖN, e. m. ülnök. (Vége köv.) KÜLÖNFÉLEK. *A „Figyelmező" legújabb nagy tette. A mult hét közepén egy szomorúan meglepő cikk került szemünk elé, melynél botránkoztatóbbat valamire való embertől éveken keresztül nem produkál a hazai sajtó, Bosszankodtunk is felette, de még inkább pirultunk. Ha magán levél alakjában jutott volna kezeink közé, lelkemre mondom, hogy közre nem bocsátottuk volna semmi áron Mert a pártküzdelmek hevében ha talán néha jobban megszalad is egyik-másik hareos tolla, mint nyugodtabb pillanataiban szeretné • de olyat, mi hazai prot. egyházunkra méltó szégyent hozna, ovakodunk a legnagyobb hevében is a küzdelemnek közrebocsátani. Nem nyomatnók ki ezt sem, bármily előnyösnek mutatkoznék is párt szempontból ; de ha már a cikkírójának nem volt a műveltség iránt annyi érzéke, hogy egy ily szégyenletes szüleményét zabolátlan szenvedélyének s talán sértett történészi hiúságának világ elé ne bocsássa : akkor mi hiába akarnók palástolni, a szégyenfoltot, mely ebből egész hazai kálvinista egyházunkra ragad, el nem takarhatjuk. Egész egyházunkat említjük, mert egy oly férfi nyilatkozata, ki egy 800 ezer lelket macában foglaló egyházkerületnek, és még ez egyh. kerületen kivül is sokaknak, az egész orthodox pártnak vezérbajnokaként tekintetik, nem esik a Veritások, Kámoryak, s még inkább az élősdi zugirlcászok nyilatkozataival egy kategóriába, hanem az abban rejlő piszokból tapad azon egész egyházra is , a melynek hívei közül oly sokakat számlál tisztelői és bálványzói közé. Ezért pirultunk folyvást, míg ezen cikket olvastuk, s pirulunk, bosszankodunk a mikor csak reá gondolunk s róla írunk. Ezért ne is ütközzék meg a t olvasó, ha általunk egyébkor használni nem szokott kemény szavakban keres magának kifejezést a szégyen érzetének s a bosszankodás indulatának nyűgeiből kiszabadulni nem tudó gondolatunk. S mi adhatott okot egy ily szenvedélyes, íróját és ennek egyházát megbélyegző cikkre ? Már ezt nem hiszem, hogy volna olvasóink között , a ki látatlanban eltalálná. Azért meg kell röviden említenem. A hazai prot. egylet égető szükségét érezvén hazai prot. egyházunk történelme megírásának, mindjárt megalakulása után pályázatot hirdetett ezen történelem egyik részének megirására, célja levén igy egyes darabokban kidolgoztatni az egészet. Miután azonban ez az ut nem látszott célhoz vezetőnek , a mult őszszel tartott választmányi