Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-26 / 13. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 13. Budapest, Március 26. 1876. PROTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szánni példányokkal még mindig szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök e hó végével lejár, annak megújítására felké retnek. Farsangi dolgok, és böjti gondolatok. (Vége.) Bele tévedtem ismét az eszményi világ ködös régióiba — gondolja nem egy olvasó, — s oly kívánságokkal állok elő, melyek pia desideria gyanánt talán megjárják, de a melyeknek valósitása sem a múltban nem tapasztalható, sem a jövőben nem reménylhető. Én máskép ismerem a multat, s másként hiszek a jövőben. Én ugy tapasztaltam, hogy az ember, s a többek közt éppen a magyar ember is nagyon sokra képes, bámulatos erőt s erélyt képes kifejteni, ha tetterejéhez megtalálják a rúgót, ha nem tekintik angyalnak, hanem tekintik embernek, emberi indulatokkal , majd jóra , majd roszra irányuló szenvedélyekkel, a magasb szellemi s erkölcsi javak elnyerésére irányzott törekvéseken kivül földi érdekekkel is biró lénynek, következőleg ha reá mint ilyenre is igyekeznek hatni. Még a most élő öregek is sokat tudnak, annyival inkább az elhalt apák és nagy apák sokat tudtak a magyar prot. lelkészeknek a cura pastoralis mezején kifejtett tevékenységéről beszélni. Egy-egy bebörtönzött vagy halálra itélt protestáns fogolynak hithűsógét élesztendő, mit mindent el nem követett a prot. lelkész ? Ha egy távol pusztán szolgáló cselédet, vagy egy pápista városba került , s itt hitében ingadozóvá tétetett iparos-segédet kellett megmenteni: kész volt az Ur seregének pásztora a legmesterségesebb utakat is a hozzájuk való férhetés végett felkeresni. Hát még ha egy előkelő családot kellett az egyMz iránti tevékenységre, áldozat hozatalra felbuzditani: mit el nem követtek szegény apáink ? Kértek, rimánkodtak, tűrlek a fő uri szeszélyeket , önnön személyüknek* az foivi gőg méltatlankodása által való megaláztatását, inig végre a leghidegebb sziveket is megnyerték az egyház s vallás érdekeinek. S viszont ha egy protestáns világi férfit kellett hivatalba segíteni, ha valamely kezdő protest. ügyvédet, orvost, kereskedőt, iparost kellett támogatni, s azoknak hirtnevet szerezni: a prot. lelkész egy percre sem feledé, hogy ezek az ő egyházának hivei, ezek érdekeinek munkálásával önnön egyháza érdekeit is munkálja. Nem csak az erőszakos üldözések heroikus szenvedései s a gályarabság bilincsei között, de a lelkipásztori munkásság zajtalanabb mezején is megállották a prot. lelkészek helyüket, s a francia pasteurs du desert-ek képmásai, ha talán halványabb vonásokban is, de feltalálhatók hazai prot. egyházunk egykori lelkészei között is. S honnét volt e buzgóság, e fokozott tevékenység? Krisztus és a protestántismus ügye iránti szeretetből kétségkívül. Igaz ; de voltak emberi indokok is. A folytonos üldözések, a minden oldalról jövő zaklatások, az ezek által felköltött azon tudat, hogy folyvást a „lenni vagy nem lenni" kérdésével állunk szemközt, felfokozta egyebeknél is, de kivált lelkészeinknél az életösztönt, felébresztette az ellentállási szenvedélyt. Azon szomorú tapasztalat, hogy az ellenségnek álland ó jelszavává lett: ártani a protestánsnak, a hol csak ártani lehet, oda lelkesítette a mieinket, hogy ők meg használjanak a protestantismusnak, a 26