Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

veiében Biró Pál, H.-Hadházról irt levelében Bagdi Sán dor és Karcagról irt levelében Daróci Kálmán. Kedves Barátaim ! Emlékeztetésül teszem közzé nyilvánosan e sorokat, mert nem is tudom mindnyájatok hollétét, hogy magán levélben keresselek s kérjelek föl benneteket, a kitűzött helyen s időben való társas, baráti összejövetelre — A lefolyt 10 év alatt tudtommal, négyet, azon négyet ragadta el a halál baráti körünkből, kiknek nevük elé a sorozatban f jegyet tettem — Ok már nem lehetnek találkánk, örömeink osztályosai. Jöjjünk mi össze mindannyian, kiknek Isten megengedi érnünk ama napot, mig még birjuk s láthatjuk egymást. — Ki tudja ugy is mit hoz reánk ? — kit és hányat ragad el közülünk a könyörtelen halál egy ujabb 10 évi cyclusa alatt a forgandó időnek ? Tehát a viszont látásig ! B.-Böszörmény, február 4. L87Ö. barátitok : TABAJDI LAJOS. ref. leik RÉOISÉGEK. Nemes és nemzetes Csömör Pál, Hodosy Péter, Szelle István, Máthis Márton, Kiss Imre, hodosi, nagys kisabanyi és kisudvarnoki helv. hitv. lakosok és társaik által felterjesztett folyamodványára Kolkó Albert, hodosi helv. hit. mester ügyében 1690-ik évi junius 20 án tartatott vizsgálat. De eo utrum ! Primo. Tudj a-é, látta-é, vagyis hallotta-é a tanú, a midőn tudniillik az elmúlt s ezen jelen való ezer hatszáz kilencvenedik esztendőbeli Pönkösth havának második napján, ugyan ezen Nemes Pozsony vármegyében levő Szerdahel névő városában- - celebrált vásárjának alkalmattosságakor, ugyan akkor és azon alkalmatossághval ottan benn lévő becsöletes Kolkó Albert, mostanságh a meghirt vármegyében levő Hodos névő nemessi helséghben, vagyis Faluban, s abban és körül lakozó Helvethica confession levő Ecclésiának, és gyülekezetnek szegődött, vagyis esztendőnként Conventiojul fogadott mestereket, a deciarait Szerdahel városában, s annak vásárjában vagyis Piarczán, Tisztelendő Labsanczky Ferenc uram, Nemes Posony Captolom canonoka, s a fellyül g3r

akrabban deciaráit Szerdahel városának mostansághbeli Plébánossá, bizonyos ugyan ott lakozó iskola mestere, annak Diácja, és még egyh. Inassa és szolgája által insequáltatta és szabad útjában kisérgettette ; kik legyenek s lettenek azon destinatui, vagyis arra rendelt személyek — nevezett szerint vallja megh, és ki parancsolatjából cselekedtek légyen ? Secundo. Minek utánna már észre vette volna azon hodosi mester, hogy ő kegyelme után járkáltanak, és követték volna mindenütt a vásárban a meghirt Plebanus uram destinatus emberei, s magha is személlye sze-n rint, azonban békességhesen a magha szokott hodosi helséghbéli Residentialis szállására sietvén, ki parancsolatjából mentenek fegyveres kézzel utánna, és emiitett Plebanus uram is mi formán, és mi móddal ment utánna ; azonban elérvén ez országhuton, s hatalmasul reája rohanván, ki fogta, és verte megh, és ki vitte, vagyis vitettette bé, a gyakran emiitett Szerdahel helységben levő Nemzetes Kondi Lázár ur otc való Curiájába fogva, és lánczra is ugyan ottan tetette, verette, és onnan is kicsoda vitte, és vitette el Pozsony felé kötözve egy kocsin, s ugyan akkor is ki verte mezítelen szablyával ? Tertio. A midőn már az elvitelnek idejin, és uttyán lettek volna, a meghirt Mesterrel, s azon közben, ugyan ottani Me ter hodosi uraimék, és azon helységbéli Compossesorok, vagyis körölbeből, s azon helséghben lévő Ecclésiához tartozandó személyek kérésekre, és instantiájokra, melyet megh fogatott vala, meghirt Plebánus uram, és kisérte is személlye szerint ; mit szóllott eő kegyelmüknek, ir mit vallott ugyan akkoron; mondotta-é előttök, hogy mivel eő kegyelme is az iránt violentiát tévén, tehát mind a két részről, menyen azon dologh föstben, és tovább is mit hallott meghirt Plebánus uramtól egyszer is más szor is ? T e s t i s primus. Providus Ioannes Kovács , Annorum circiter quinquaginta sex, incola possesionis patoriensis, subelitus, vero fidclis atque nostri spectabilis, ae Magnificis Comitis loannis Pálffy ab Erdőd etc. Sub jiirámentő fassus est. Ad primum de utri punctum. Látta ugvan a Deutrumban föltett Szerdahel várossán kivőli barom vásáron, hogy békével járt volna azon Kolkó Albert Hodosi Mester ; de azután, hogy insequáltatott valaki által ugyan ottan, nem tudgya. Ad 2-dum. Látta, haza felé menvén akkor az Fatens, hogy azon Hodosi Mester sebesen futott, vagy is szaladott Szerdahel várossálul szabad országhuttyán, és hogy ugyan akkor ott való Szerdaheli tisztelendő Plebanus Labsanszkv Ferenc szolgája gyalog utánna lévén, mesztelen kardal, s másika penigh bozogánnyal, meghfogváu verték, és taszigálták azon hodosi mestert; azután erővel vitték be emiitett Szerdahel városában ; de hogy az oda való Plébánus jelen lett volna, midőn meghfogták azon Hodosi Mestert, azt nem tudgya, jóllehet, más egy ember Suhogó Ferenc névő szavára viszszafor lulván a Fatens, látott ugyan egy lovast, hogy távolról állott ; de nem vette észre, magha Plebánus volt é : de reliquo mi móddal vitték be a városban azon mestert akkor mindjárt, nem tudgya, mivel uton lévén, inkább haza sietett. Azt is hallotta másoktul, hogy a mikor immár benn lett volna fogva a meghirt hodosi mester, nemes Kondi Lázár házánál, ugyan akkor jártak némellyek hodosi nemességh közzül, azon Plebánushoz, valami jó módot akarván föltalálny ki szerzésiben, de miként tartották fogsághban, és vitették Pozsony felé, nem tudgya. Ad tertium. Nem lévén akkor ottan a Fátens, midőn megh állíttatott volt a szerdaheli Plebánus, mi történt tovább em tudgya