Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

Testis secund a. Honesta Mulier Elisabetha Nagy. Annor, cir. quadraginta sex, prfti testis Consors . . . juramento. Ad primum nihil. Ad secundura. Nem látta ugyan, hogy békével ment volna hodosi falufelé országh uttyán azon ott való hodosi mester, hanem inkább futva, és szaladva Szerdahel városátul, mivel szerdaheli Plebánusnak két szolgája zöld öltözetben, kergette, kit is meztelen kardal az egyike, a másika pedig buzogánynyal levén, látta a Fatens asszony, a hogy érték, és csapdosták, de miképpen vitték, és hogy a Plebánus jelen lett volna akkor, nem tudgya, jóllehet azután hallotta másoktól, hogy Geley nevő falubéli Birónak, a lován utánna lett volna a Plebánus. De eetero nihil. Ad tertium similiter nihil. Közli : ONODY ZSIGMOND, hódosi leik. (Vége köv.) Külföldi egyház és iskola. I A grande-chartrcuse-i zárda. — Uti naplómból. — . (Vége.) A folyosóra menve, egy fráter vezetése alatt szemközt jöttek velem az utazók. Hozzájok csatlakoztam. A laicus fráter, a superior lakása előtti, márványnyal kövezett előszobában állott meg. A falon függ a pápának életnagyságú, s mint mondják, élethű arcképe ; egy másik kép szent-Brúnót ábrázolja halálos ágyán, körülvéve könnyezők s imádkozok csoportjától. Innen a főkáptaían tág és magas termébe (Salle du Grand-Chapitre) léptünk ; Ízléssel rendezett ké- 1 pei, a szerzetnek Brúnó óta volt ötven generálisát mutatják. Kissé ilább, sz. Brúnó életét huszonkét festményen szemléljük, melyek Lesueurnek a Louvreban őrzött eredetijei után másoltattak le. E teremben tartatik minden harmadik évben a capitulum, mely a szerzet legfőbb hatósága. A tavaly áprilisban tartott legutóbbi capitulumban elhatároztatott, hogy ezentúl nem három évenként, hanem minden második évben gyűlik össze a káptalan. A capitulum gyűlésekor a szerzet elöljárói lemondanak, de akik megmaradni óhajtanak, misericordiát kérnek, s ha nincs kifogás ellenök, rendesen újra megerősíttetnek. A nagy gyűlésen a generális atya a terem közepén, remekmívű karszékben ül, melynek ívén sz. Brúnónak Foyatier által készített szép szobra áll. Különben a generális, társaiéhoz hasonló ruhában jár, s azoktól csak azzal különböztetik meg, hogy Reverendissimus Páternek szólítják. Mostanában az itteni kolostorban 47 atya van, mely szaporodást a Spanyol- és Németországból ide menekült szerzetesek okozták. Kalauzunk e beszélgetés után, a második emeletre vitt föl bennünket, s ott a legelső ajtón benyitott a könyvtárba. A régi könyvtár nagy része Grenoble város birtokába jutott még a forradalom alatt ; azért ami megmaradt is, uj szerzeményekkel gyarapítva, van vagy 20,000 kötet; különösen gazdag a térkép-gyűjtemény (Galerie des cartes). Dicsértük a tisztaságot, a rendet, megbámultak a könyvek szép kötését — érinteni csak szent kezeknek szabad, s aztán lejöttünk az első emeletre, megtekinteni a halottak kápolnáját (Chapelle (les morts). Mondhatom megfelel nevéuek. A koporsó-alakú fekete oltáron, három fehér koponya vicsorgatja csorba fogait; az oldalfalak hamuszinűek, a mcnyezct koponyafőkkel van elárasztva. Tán az itt támadt visszataszító benyomásnak engesztelésére szerelték föl a szemközti „szent Lajos kápolnáját", mely XIII. Lajos költségén, pazarul van berendezve, s kicsiny falai, oltárai tarkák a sok virágtól, ragyognak az aranyozástól. Barangoló kis társaságunkban, voltak néhányan, kik helyi emlékezőtehetségüket dicsérték, de kénytelenek voltak bevallani, hogy ezúttal cserben hagyta őket. A roppí nt labyrinthusban már senki sem tájékozhatta magát. Ren-1 detlenül vezettek bennünket le-föl, emeletről-eineletre, onnan a földszintre, amit csak akkor tudtunk meg, mikor egyszerre csak a zárda keritésén belől fekvő temetőbe lyukadtunk ki. Virágos, pázsitos kertben vagyunk. A touristák buzgón dézmálják a vadvirágot, s egy-egy összemarék bazsalyikom, virnánc, barát szegfű, szulák, pallagi rózsa, kispénz, vadmustár, csengőfű, bizarr rendetlenségben vándorol jegyzőkönyveikbe — emlékül. Csak akkor néznek szét, mikor ezzel készen vannak. Látják a temető közepén a nagy kőfeszületet, melytől jobbra jeltelen sirjokban a szerzetesek feküsznek balra egyszerű sírkövek alatt a generálisok. Az elhunytak papi-ruháikban egy szál deszkára téve bocsáttatnak a sirba. Ezt tudva, kérdé egykor egy kíváncsi fráter-vezetőjétől, hogy vájjon ebben a habitusban fogják-e majd eltemetni, mire a megszólított csak ennyit válaszolt: Ha a jó isten még soká éltet, remélem, hogy másban. Visszatérőben, a zárda belső folyosóin a karthauziak szobái előtt kongottak lépteink, midőn vezetőnk ismételve figyelmeztetett, hogy halkan beszéljünk, ne zavarjuk a szent atyák buzgó áj tatosságát. Minden cella ajtaján a karthauzi jeligéje van kiakasztva Szent Bernát mondása : O beata solitudo, O sola beatitudo. legjobban illik a szerzetesek kamaráira, azzal a másik kettővel együtt, melyek igy hangzanak. O Homo ! si non vis obrui procellis : Itespice stellam, voca Mariam. odébb a másik : Dum non es in patria Cella lit paradisus A „Sacellum Sanctae-Theresiae" melletti cellán a a jelszó fölött Szűz-Mária képe van e felírással : Marié Nétre Mere ! Demaude moi touts, et je tedonnerai touts.