Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

Az első legfőbb ok, a melyre viszik vissza igen sokan a napjainkban mutatkozó egyháziatlanságot s ebből kifolyólag az istenitisztelet elhanyagolását, a templomok elüresedését; az ujabb időben tapasztalható hitegység hiány; a hitelvi könyvekkel való hűségtelen szakítás; az a könnyelmű, vakmerő harc, melyet a modern theologia viv mostanában az orthodoxiával. Ti modernek, egyletesek, isten, csuda és szentháromság tagadók "vagytok okai mindennek; ime, az ama vád, a maga száraz, szépítés nélküli mivoltában, a melyet ellenfeleink, ott a szemközti táborban, olyan kedvteléssel, annyi szenvedélyeskedéssel fel szoUak ellenünk hordani. Megraboljuk a kebel régi nyugalmas szentélyeit, üresre papoljuk templomainkat, „hi tingat oncok" vagyunk, ezek már csak kiszínezései a dolgoknak, kedélyes, kenetteljes kifakadása! a megbántott, a haragos szívnek. Az „Evang. Prot. Lap" egyik névtelen, de ungot-b ereget látott statistikusa, pláne azt is megtette, hogy számokkal igyekezett bebizonyítani, melyszerint az igazhivő egyházi szónokok templomai, ugy külföldön, mint hazánkban, még ma ís zsúfolásig telvék ha]

lgatókkal, akkor, mikor a moderneké valósággal kong a roppant üresség miatt. Az elsőre szerény, dicsekedés nélküli példa ő maga; az utóbbira, a többiek között, szegény Schweizer Sándor is Zürichben, ki bizonyosan elgondolkodnék a felett, hogyan ós mi oknálfogva számláltatik ő a templom k e r ü 1 ők nevelői közé, s okvetlenül csudálkoznék némely magyar theologiai irány Ítéleti szeszélye ós alapossága felett akkor, ha látná, hogy nem sok idő; múlva e vád után, egyházibeszédeinek magyar fordítása, ugyancsak előbbi itélőinek közlönyében, mint hitbuzgó, kitűnő dolgozat lett feltüntetve és ajánlva. Nézzünk csak eme vádnak szemébe, forgassuk a történetet ! Gondolom: mindenki elismeri azon igazságot, hogy egy ós ugyanazon oknak, hasonló körülmények között , kisebb-nagyobb különbséggel, mindig egy leend eredménye, hasonló az okozata. A tövisről még sohasem szedtünk szőlőt, sem a bojtorjánról fügét. Máté VII.: 16. Ha a mai napság tapasztalható egyháziatlanságnak, templomaink üresedésének csakugyan kétségbevonhatlanul a hitegységhiány, végeredményében a modern theologia » az ennek .szellemében tartott igehirdetés az oka, ajkkor önként következik, hogy a hol eme hitegység még jelen van s a mikor a modern theologiai iránynyal még nem találkozunk, ott e két nagy bajnak még híre hamva sem lehet; ott példány ós vissza óhajtott egyházi élettel, lángoló hitbuzgalommal, istenházához való égő szeretette], kifogástalan rendezett állapotokkal kell találkoznunk okvetlenül ? Igen érdekes és több tekintetben tanulságos történeti adatok feküsznek előttem, melyek épen az ellenkezőről tesznek bizonyságot. Hogy már én is a statistika nyelvén fejezzem ki magamat: protestáns egyházunk életében, alkalmasint a reformatió kora volt az, melyben középszámit ássál a magasztalt s az egyházi gyakorlati téren oly nagyszerű eredményeket feltüntető helyes hitüség, a legnagyobb vala; ha másért nem, már csak azért is, mert Luther detronisálta ugyan a pápát, de az újonnan szervezett egyházban még is csak egy fő volt, mely gondolkozott, s egy kéz, mely rendelkezett: a Lutheré; — s mégis szórnom, sötét és megdöbbentő az a kép, melyet e férfin korának egyházi életéről közöl ; csak ne tartsunk valamit nagynak és póldányszerünek egyszerűen azért, nurt azt dicsérni szokás, magasztalni és visszaóhajtani, a hamis pietas, a jelen ócsárlásának viszketege hozza magával. Maga Luther fájdalmas megütközéssel panaszkodik, hogy midőn egy alkalommal, Wörlitzb e n az anhalti fejedelem jelenlétében tartott egyházi beszédet, mindössze 10 paraszt sem volt jelen a templomban. „A. keresztyének legnagyobb tömege — igy ír másutt — rendesen megveti nálunk a lelkészi hivatalt ós Istennek igéjét. Minek mennék én — mondják a templomba, mikor otthon is olvashatok" 2

) „Hallatlan az, mily kevésre becsülik a mostani emberek Krisztus testének ós vérének sakramentumát. Nyilván mondogatják, hogy semmire sincs e földön oly kevéssé szükségök, mint épen e sakramentumra, s az volna legkisebb gondjuk, ha e sakramentutninal sohasem élhetnének vagy végképen el'Őröltetnék az." 3

) ,,Polgárzatunk fülig van merülve a bűnökbe; nemcsak az igét veti meg, hanem a lelkészt is kigúnyolja, ezt mondván: a mi papunk nem tud egyébről prédikálni, mint a hitről, ') L. Luther művei. Walcli-féle kiadás. Tischreden. 22- R. 987. 1. 3) II. R. 132. 1. 3) 10. R. 266. 1.