Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

beadtuk a nt. egyh. megye 1843-ki tavaszi közgyűlésére, kérvén pártolását és védnökségét az általunk alapítandó intézetek kivitelére. Folyamodásunk s tervjavaslatunk felolvastatván, a világi tanácsbirák s községi tagok részéről kitörő örömmel fogadtatott; különösen b. e. Sárközy István segédgondnok ur összeütvén bokáját, ilyen nyilatkozatra fakadt : „Derék! hogy tanítóink ily szépen igyekeznek haladni," A papság hallgatott, mintha megbántva érezte volna magát. A tervjavaslatok kiadattak két egyházi tanácsbiró urnák véleményezés végett, a kik azután a következett kis gyűlésre beadott véleményükkel, a szép eszméknek s igyekezetnek sírját ásták s eltemették. Elégnek tartom a hosszú véleményezésből csak azt említeni meg, hogy a tanitói egylet tervezett gyűléseit s értekezleteit veréb gyűléseknek nevezték, a tőkére alapítandó gyámintézetet pedig h omok torlaszra épült fövény-várhoz hasonlították. A közszájon forgó gúnybeszédeket, rágalmak it, gyanúsításokat nem is emiitvén ; hadd nyugodjanak a feledékenységben, mint azok is már nyugosznak, kik e különféle vádakkal a tanitói kart illették. Csak azt jegyzem meg : hol állanánk ma, ha azon szép eszmék, jótékony működésüket akkor megkezdik vala ? Bár ezen tervjavaslatok akkor elbuktak, de az eszme nem szállt sírba ; mert íme pár évtized múlva, az egyházmegyei kormányzó testületek, világi hatóságok sürgették és felállítani rendelték a tanitói egyleteket, értekezleteket. Nemkülönben mindenki érezte egyházmegyénkben egy célszerű gyámintézetnek szükségét. Forrongtak is e tárgy körül az eszmék — de egyik terv a másik után bukott el; mert e tervek mindegyikén az önzés, szűkkeblűség, kasztrendszer cafrangjai villogtak. 1856-ban két arany pályadíj tüzetett ki a legjobb gyá moldai tervjavaslatra; a beérkezett három pályamunka közül a Il-ik számmal jelzett a bírálók véleménye szerint legjobbnak Ítéltetvén, bár az író névtelen maradt a jeligés levélbon, s a jutalmat a gyámintézet alaptőkéjéhez csatoltatni rendelte, mégis midőn kisült, hogy azt tanitó irta, elvettetett, s az ügy ismét pangott. *) BOKOR SÁNDOR. (Vége következik.) TÁRC Könyvismertetés. A napokban hagyta el a sajtót „ Gyászünnepély, mely Deák Ferecz végső tiszteletére tartatott, a 'pesti ág. ev. magy.-német templomban 1876. évi febr. 13-án." Az egy ívre terjedő füzetuek ára 20 kr. A tiszt aj öve de-1 e m a pesti árvaház javára fordittatik. Tartalmaz a munka egy német imádságot, egy német szentleckét és Dr. Székács József supeAitendeusnek valóban mesterileg alkotott szónoklatát. Az egy- j házibeszéd Lukács. 19, 41 44-ben foglalt szövegből indulva ki, miután bebizonyítja, hogy „meglátogatja isten az egyes nemzeteket akkor, midőn az ő lelkével felruházott oly férfiakat támaszt, kikben levannak rakva minden örök elvek és igazsígok, melyeknek követésétől az egyes ember, egyes nemzetek és az egész emberiség boldogsága függ, s kiknek életében azon örök elvek u_;y megtestesülnek, hogy mindenki által láthatók és mintegy kézzel foghatók," kimondja, hogy „D e á k Ferenccel látogatást tőn Isten nemzetünkben" s beszédjének első részében kimutatja a látogatás isteni indokát, a második részben a látogatás célját és eszközeit, a harmadikban a látogatás sikerének magyarázatát, a negyedikben a látogatás intő szavát. Az első részben fiatal lélekkel — kimutatja, hogy a népek istene nem engedi, nem engedheti, hogy a magyar nemzet meghaljon — s elhatározá, hogy éljen — inert míg e nemzet a jog és szabadság ösvényén halad, élnie kell, s ezért küldé a megváltót számára, ezért látogatá meg nemzetünket Deák Ferenccel. A beszéd második részében gyönyörűen ki van mutatva, hogy Deák Ferenc isteni megbízatásának célja volt, hogy a nemzet önállásának útját egyengesse, s ha az idő bekövetkezik, ezen önállását kivívja. Kimutatja, miként önállásranem méltó a nemzet, mely egyfelől jog-és vagyonbirtokos tekintetes karok- és rendekből, másfelől jogtalan, szegény adózó népből áll. Ezért Deák és kortársai törvénykönyvbe írták és | az életbe átültették a jogegyenlőséget és a közös teherviselést és pedig oly nagyszerüleg nemes alakban, milyet kivülöttünk a földkerekségének egy népénél sem lelünk. Ez mindenütt vérontásba került. Csak nálunk nem. Mert itt a karok és rendek önként mondtak le jogukról és önként rakták a terheket vállaikra. Onállásra nem méltó szerinte oly nemzet, mely a tudomány és művészetet nem gondozza. Deák és kortársainak köszöni e nemzet, hogy ez irányban is történt már valami. Onállásra nem méltó a nemzet, mely uralkodó egyházával elnyomja a többi hitfelekezeteket ; Deák hattyuéneke a törvényhozás termében a vallásszabadság dicsőítése s nyilvános végintézetének utolsó fénypontja volt. Onállásra nem méltó a nép, mely anyagilag nem képes emelkedni, mely dologtalan és pazar. Deák F. a patriark halis egyszerűség példánya, mely a „lenni és nem látszani." elv hű kifejezése volt. Gyönyörűen fejtegeti igy továbbá, miként D. F. feladata volt a fejedelem és a nép közt levő meghason- Észrevételeinket a cikk végére h agyjuk. Szerk.