Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-03-19 / 12. szám
lást megszüntetni s a nemzetiségek közt az ellenszenvet legyőzni is. Deák eszközei szerinte ezek levén — Deák a nemzetet az ünállásra megérlelni s arra méltóvá tenni igyekezett egész életén át. Székács Deák F. diadalát imigy irja le: „Világos után gyász borult a hazára. S valamint Jézus a Genezaretth-tava melletti Názárethbol sirva sietett népét menteni, ugy jött Deák a Balaton-tava melletti Sz.-Lászlóból a nemzet gyászát megosztani, s prófétai lelke sejtvén, hogy sirí gyász után következik a feltámadás — akkor tette át az ország szivébe állandó lakását, midőn az legjobban vérzett. És mialatt a könyek fátyolán át a milliók végvesztük rémképeit látták, — ő már fátyolozatlanul nézett a jövőbe ; felhasználta a helyzet kedvezéseit, és kiosztotta a jelszót : Tűrjetek nemesen, férfiasan és bizzatok; tűrjetek, de ne alkudjatok ; tűrjetek , de reméljetek és nemsokára meghasad az igazság vigasztaló hajnala felettünk. Es a nemzet megfogadta szavát és tűrt magához, nagy fiához és Istenhez méltón, mig a próféta jóslata szerint megjelent borult égen a hajnalnak első bíbora, nehéz felhőkkel küzdve 61 körül, tisztán kelő nappá változva 67 körül, majd déli pontjáról lövellve áldó sugarait a kibékülés, a koronázás nemzeti ünnepére és a szent szövetségre a király és népe között. Deák bölcsesége e téren culminál." Ha azt mondanám, szól a II-dik részben, hogy nemzeti ujjászülemlésünket és annak eredményét az e?y Deák eszközölte, ez nagyon megjárná költészetnek, tömjénnek, bálványozásnak, de történeti valóságnak nem ; mert az események kedvező alakítása Isten érdeme, az események kedvezéseinek javunkra felhasználása Deák Ferencé, az hogy megértettük és hivt-n követtük s bizalmunk erkölcsi hatalmával gyámolitottuk, a nemzet érdeme. Azpedig, hogy ügyünket döntő sikerrel megkoronázta, a király érdeme. Ezek után remek vonásokban mutatja be Deákjellemét, mely magyarázata egy nemzet osztatlan bizalmának s a működés sikerének. A IV-dik szakaszban több gyönyörű rész közt ezeket olvassuk : „Deák Ferenc által való "látogatás a istennek inti a nemzetet, örökítse meg a felséges királyné azon koszorújának, melyet Deáknak verni megszűnt szivére letett, azon áhítatnak, melyben az elköltözöttnek lelkét isten irgalmában ajánlá, és azon könynek emlékezetét, melyet Deák sírján hullatott s mely noha azt királyi kebel szent fájdalma szülte, a vesztességet sirató nemzet ürömpoharában örömkönynyé változott." Arra inti e látogatás a nemzetet, ne higyje, hogy már mindent elértünk, hanem fogja fel a nagy munka fonalát ott, hol azt a boldogult kebeléből a halál kivette, s folytassa azt oly folytonos, oly tartós, oly önzetlen, oly hazafias, oly higgadt, oly ernyedetlen, a szerencsében oly józan, a szerencsétlenségben oly rendithetien hűséggel, mint azt Deák tevé, s ne mondjon le önmagáról, nehogy Isten is lemondjon róla, s vésse szivébe a bölcsnek jelszavait s azon mondatait, melyek részben már , a nép sajátjaivá lettek, s melyek nagyban méltók arra, hogy irodalmunkban megörökitve legyenek." Ennyi elégségesnek tetszik előttünk arra, hogy Székács József ezen legújabb remek-műve iránt az olvasó közönség figyelmét felébreszszük , s hogy azon árvaház ügyének előmozdítása ügyében, melyet életében nemesen támogatott, jó szolgálatot tegyünk. y- r. A magyarországi prot. egyházra vonathozó Összes országos törvények. Történelmi, közjogi és gyakorlati jegyzetekkel. Közrebocsátja Beöthy Zsigmond, legfőbb itélőszéki biró, a dunántuli h. h. ev. egyházkerület világi főjegyzője. Bp. Tetteynél 1876. Ara 1 frt. 50 kr. (nem pedig 1 frt. 20 kr. mint a könyvre hibásan nyomtatva van.) Lapunk f. évi 6-ik számának irodalmi rovatában már tettünk említést e becses dolgozatról, s ugyanott azt már némileg ismertettük is. Szándékunk volt azonban arról ezen rovatban is szólani, s t. olvasóinknak, különösen a lelkész uraknak a figyelmét ezen műre felhívni. Azonban midőn már-már hozzákezdettünk az ismertetéshez,kezünkbe került hazai prot. egyházunk egyik nagy emberének, B, Vay Miklós főgondnok urnák szerzőhöz intézett s ezen munkát jellemző levele ; és mi azt hisszük, hogy egy oly férfiúnak a nyilatkozata, mint B. Vay Miklós, ki a szó valódi értelmében hazai prot. egyházunk kormányrudja mellett őszült meg , ki több mint félszázad óta foglalkozik a hazai prot. egyházunkra vouatkozó országos törvényekkel, sőt ezek nagy részének megalkotásában is jelentékeny részt vett, és a kinek elég bő alkalma volt hosszas egyházkornányzói pályája alatt, az országos törvények nem ismerése miatt keletkezett sok mindenféle bajokkal, hátrányokkal megismerkedni, — egy ily férfiúnak — mondjuk — csak néhány sornyi levele is talán nagyobb nyomatékú, mint sok másoknak hosszura nyújtott ismertetése; azért is a fentcimzett munka iránti tájékoztatása végett olvasóinknak ide igtatjuk magát ezen levelet, mely is némi csekély módosítással igy hangzik : Méltóságos ur! Nem tagadhatom meg magamtól, hogy ne ismételjem köszönetemet, közelebbről a „Prot. egyh. törvények" cirne alatt megjelent nagybecsű könyvéért, melynek egy példányával megajándékozni méltóztatott, s mely annyira érdekelt, hogy azt végig lett olvasása előtt letenni többé képes nem voltam. Kétségtelenül nagy köszönetet s hálás elismerést érdemel e ritka szorgalommal, hűséggel s annyira célszerűen egybeállított munka hazánk protestánsai részéről, oly, eddig mélyen érzett hiányt pótolván az, jövőre egyházunk gyakorlati életében, melynek kárát s hátrányait kivált a magokat tájékozni nehezebben tudó, részben félénk papjaink mentől gyakrabban érezik ; a mint hogy nem is késtem lelkére kötni a tiszáninneni reform. 24