Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-19 / 12. szám

nek szerencsétlenségem volt egyházam tigye miatt jelen lenni; de még kivfílem tán három környékbeli jelen volt tanítónak, nekünk volt elég keserűségünk hallani, ezen erélyes visszautasítást, mely semmivel sem volt lágyabb hangon tartva a költő ezen kifejezésénél : „földig boruljon térdetek, ti vétkes pártütők." A szó szoros értelmében lekiabáltattunk. Nem hiszem, hogy a hatalmas s magukat elemükben érező kiabáló urak maguk is meg ne sokallották volna, pedig mig ezek a jó tiszteletes atyák a tanítók ellen menydörögtek, azok helyettük odahaza a gyülekezet előtt imádkoznak. Mondatott itt sok olyan a tanítókról , a miben legkisebb hajukszála sem részes, nevezetesen, ezek akarnak fölibénk kerülni, ezek akarnak igazgatni, ezek akarják már a textust is kiszabni a papnak, hogy miről prédikáljon, ezek semmi tisztelettel sem viseltetnek lelkészük iránt. Hogy mindezek agyrémszülte valótlanságok, s kis fokú lelkitehetség beismerésére mutató féltékenykedésből származó aggodalmak, azt mindenki megvallhatja. Egy igazán a szeretetlelkétől vezéreltetett magas szellemű, s gyülekezetét valódi cura pastoralissal igazgató lelkipásztor emelheti-e a tanitó ellen azt a vádat, hogy fölibe akar emelkedni, s őt nem tiszteli? En nem hiszem! Mind ezen sok sok dorgatoriumok közt, csak n. t. Veres BenŐ tanácsbiró ur emelkedett ki a tanítók iránti érzület azon magaslatára, mely szerint jó és balsorsban karöltve munkás testvéreiként fogadja őket. s mint a Krisztus nyájának, a lelkészekkel együttes vezérlő bajnokait, a jogokban is egyenlően kívánja részeltetni. Fogadja hálás köszönetünket! Az lett tehát eredménye a tanítók kérelmének , minthogy a prot. egyház-igazgatás presbyteri rendszeren alapszik, ezen rendszer szerint pedig a közgyűlés kell, hogy egyenlő számú egyházi és világi tagokból álljon, a tanítók pedig ezek közt, mint külön kaszt helyet nem foglalhatnak : ennélfogva a házszabályok ezen pontja terjesztessék fel az egyházkerületre, indítványba tétetvén egyszersmind, hogy a kilenc szavazat is vétessék vissza. Hát nem evangyeliomi alapon jártak el itt a szent atyák ? De hogy nem! hiszen megvan írva: „kinek van adatik, kinek pedig nincs, az is elvétetik tőle a mije van." Ám legyen ugy! Tiszteljük mi a prot. egyháznak presbyteri szervezetét, nem is akarunk mi sem pap, sem tanítók választása vagy változása, sem az egyházak semminemű ügyeinek rendezésébe, igazgatásába befolyást gyakorolni; hanem ott, a hol erszényünkről van szó, méltán megkívánjuk a mi jogaink tiszteletben tartását is Ne vessenek hát ránk, és ne szedjenek tőlünk évenkint rendes adót azon intézetre, melynek ügyeibe semmi szavunk nincs mert ezt cselekedni önkényuralom, a mi ismét a prot. egyház alkotmánya, és a szabadelvüséggel Össze nem egyeztethető. Hogy a mi gyermekeink is ott tanulnak, még abból nem következik, hogy külön adót fizessünk; mert tanulnak ott minden nép és vallásból valók, de azért külön dijjal nem rovatnak meg, s azok fölött a mi gyermekeink semmi előnyben nem részesülnek. Hogy a házszabályok 12 §-a szerint, minden 24 évet betöltött egyháztagnak joga van a tárgyhoz — resultatim votum nélkül — szólani, az minket nem elégit ki, azért még nem méltó messze földről gyűlésre utazgatni, s költségeskedni. Ezt jól tudta az alkotó bizottság, s talán épen oda nézett, hogy mit is keresnének ott a sok hívatlanok, kényelmesebb kevesebb számmal igazgatni, de hogy a vallásra nézve az ily megszorításoknak, különösen a tanítók kizárásának minő következményei lehetnek, én csak egy szomorú képét látom annák a sötét jövendőben. A miről idáig szóltam, annak megkellett előzni azt, miről ezennel szólani fogok, mert: csak igy lesz teljes világításban felderítve a b -som. tanítók sérelmes ügye. Kitűzött célomhoz képest, áttérek hát a gyámolda ügyre, de hogy a dolgot világosan kifejtsem, vissza kell tekintenem néhány évtizedre, mikor t. i. a gyámolda kezdetét vette. 1835 — itt kezdődik e tárgyról való ismeretem — előtt, de nem sok évvel, volt a b.-somogyi egyházmegyének egy igen primitív, és csupán a koldus tenyerébe nyújtott fillérhez hasonló segélyü gyámintézete. Canonica visitatio alkalmával ugyanis szedett az esperes a lelkészektől a lelkészi, tanítóktól a tanitói özvegyek s árvák részére, mindegyik konventiójához aránylag megállapított bizonyos évi dijt. Ebből kaptak a lelkészözvegyek s árvák 1 frt 30 krt. fejenkint. A beszedett pénzt consistorium által kinevezett lelkészpénztárnok kezelte és osztotta szét, de számadást arról 1842. előtt a közön ség nem látott. líajd a consistorialis zárt ajtók megnyíltával, mindjárt szót emeltünk e tárgyban közlelkészek és tanítók egyiránt, követelvén a számadást, és a felelős pénztár noknak lelkészek* és tanítók által szavazattöbbséggel leendő választását. Megadatott. Itt van hát kezdete, a tanítók e tárgyban való szavazatjogának. Majd az ébredő szellemmel, különösen a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"-ok megindulásával, a világosság sugárainál, mint minden egyházi ügyben, ugy a gyámoldai ügyben is kezdtek forrongani az eszmék. Az első felvillanást a tanítók — kik látván és érezvén ugy a maguk, de még inkább az özvegyek s árvák sanyarú helyzetét — adták meg. Összegyülekeztek néhányan, s önképzé • sük végett, egy tanitói-egylet alapítása, és évenkint egy pár értekezlet tartása felett, majd meg az özvegyek s árvák számára összegyűjtött tőkén alapítandó gyámoldai intézetről tanakodtak. Az ige testté lett, azaz lett volna, ha mint alább látandjuk a tanítók ellen támadt gyanúsítások szirtjeiben össze nem törik e tervjavaslat, az alapszabályok elkészültek, s közöltettek az egész egyh. megyei tanítókkal, kik azt, egy-kettő kivételével nagy örömmel fogadták s aláírták. Az összes tanítók által, ekkint elfogadott eszmét s tervjavaslatot — egy alázatos folyamodvány kíséretében