Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

nek megfelelhessen." Azonban cikkíró nem az enyedi iskola emelésének üdvös voltával foglalkozik , hanem r inkább azzal, hogy a Szász Domokos javaslata meny- { nvire felületes, mennyire nem őszinte, mennyire kalandos és Isten tudja mi mindenféle rosz még." Ön még azt is kitalálja, hogy én attól félek, hogy „a Kolozsvárra terve- , zett magasabb intézet megszünteti az Enyeden létező j felsőbb tanfolyamot," a mi ha megtörténnék, szerintem „a prot. közügynek kárára" válnék. Ezt olvassa ki Ön cikkemből, de megvallom, hogy , én az ilyen nagyszabású dologra nem gondoltam annak írásakor, s ha gondoltam volna, valóban méltán terhelne „a helyi érdekek által korlátolt szük látkör" vádja, mint a ki annyira együgyü vagyok, hogy a prot. egyház jelen és jövendő üdvét akarom létesíteni s a végin nem is szólok arról , hanem az egyedül idvezitő intézet emelési módja helyett, személyekkel bajlódom, s nem az igazság motivumai vezetnek ítéletemben, hanem: „la logique inconsciente des parties." S épen Ballagi Mór veti oda ezen Ítéletet, a kinek szavát megszoktuk hallgatni figyelemmel ! Engedjen ezért egy pár kérdést, s ha hiszi, hogy bizalmam Ön iránt őszinte, feleljen meg őszintén, nem tekintve kedvenc eszméjére, minden polémia nélkül, de indokoltan, ugy a mint Öntől megvárja a kalvinista status egy ily fontos kérdésben. Azt nem hozom fel, hogy szememre vet „egy kis személykedés felé hajló polémiát," mert hiszen azt igen jól tudja Ön is, hogy egészen más dolog, ha az ember egy tárgyról ir á t a 1 á n, s egészen más dolog, ha ama bizonyos tárgyról már megirt dolgozatokat hasonlítja egybe, bírálja meg. Itt a személyek is érdekelve vannak, kik ama véleményt ama tárgyról sajátjukká tevék, s ily esetben valóban majdnem lehetetlen egészen személytelenül, tárgyilagosan irni. Világos példa erre Önnek említett ajánlata , % melyben a Szász Károly cikkét az enyémmel szembe teszi, s a melyben ugyancsak érdekelve vannak a személyek. Szász Károly tehát kikerülhette „a személyek elleni polémiának árnyékát is," miután ő ugy látszik, nem akarta tudomásul venni az ugyanazon bizottságban, ugyanazon tárgyban egyszerre felolvasott s nyilvánosan megjelent két eltérő javaslat közül azt a másikat, a mit csak azon esetben lehetett volna elfogulatlanul szerintem, ha ama másikról sem szól, hanem egészen tárgyilagosan szól a kérdéshez. Ki ellen személyeskedett volna ? Testvéröcscse ' ellen ? Nem elég az , hogy „mellette" személyeskedett ? Annak tehát, hogy ő olyan melegen harcol a „kolozsváriak terve mellett", oka lehet az, hogy az eszme iránt lelkesül, de már annak, hogy édes testvéröcscsének javaslatát a másiknak teljes mellőzésével oly melegen ajánlja, az eszme mellett még más természetes okai is lehetnek. Én senkit sem gyanúsítok, azonban annyi igaz, hogy ama hirdetett objectivitást ilyen természetes szempontból itélé meg a legtöbb ember, s ha tán helyi érdeket nem is, de személyi érdeket igenis lát a dologban. Azonban hagyjuk ezt, hiszen ki tudná be valakinek, ha testvére iránt oly nagy í'okonszenvet érez ? Azt mondja Ön, hogy én „nem annak kimutatásával foglalkozom, hogy mily üdvös dolog volna a nagy-enyedi iskolát emelni, hanem inkább azzal, hogy a Szász Domokos javaslata mennyire felületes , mennyire nem őszinte stb." Szóval: nem a kitűzött tárgygyal , az egyedül idvezitő főtanoda emelésével foglalkozom, hanem a személylyel. Cikkem címe ez : „két tervezet egy theol. akadémia berendezéséről." Ugyan hogy disserálhattam volna egyébről ép észszel ? Mi köze van az enyedi iskolának ahhoz, ha az ember két akadémiai tervezetet hasonlít egybe ? Én kitűzött tárgyam mellett maradtam s ön hibául rója föl nekem ! Ezt szívesen tűröm, de már arról ki tehet, ha ()n olyan hihetetlen valaminek látja azt, hogy a Szász D. javaslata s több évi mesterkedése csakugyan olyan s még olyanabb, mint a minőnek általam rajzoltatja. Azonban egy részben tehet , s kötelessége is tenni e dologban. Hogy ama javaslatnak „tanterve" a másikkal szemben csakugyan „felületes," azt én kimutattam összehasonlitó cikkemben, szem előtt tartván azt, hogy a „theol. tudományok jelen fejletsége" mit követel meg egy ilyen tantervtől. Ön, mint a theol. tudományok jelen fejlettségének elismert zászlóvivője , kétségkívül a legilletékesebb az egész országban arra, hogy ítéletet mondjon e tárgyban. És már arra kérem, mondja ki ezen concret esetben, határozottan és indokoltan, ugy a mint szokása , vagy azt , hogy az én ítélet 3m e tárgyban hibás, vagy azt hogy a theol. tudományok jelen fejletségi fokán a Szász Domokos tanterve oly hiányokkal dicsekszik, a melyek ítéletem igazolják. Hogy pedig Szász Domokos mesterkedéseiben, csakugyan „kalandos , nem őszinte s Isten tudja mi i még" ezt mondom, ha nem hiszi, mint „a ki a körülj mények teljes ismeretével nem bír" nagyon terraé-I szetesnek találom Önnél , ki az eszmés emberekről nem teszen fel ilyesmit, azonban mi erdélyiek, kik figyelmes szemtanúi valánk az ő útjainak, kénytelenek 1 vagyunk hinni, tudni s tudatni önnel is azt, hogy nála az eszme nem egyéb szépitőszernél, a melylyel saját i nem nagyon dicséretes intentióit, botrányos ambitióját befesti, hogy a kik távolról nézik, szépnek lássák. Mi természetesen látjuk azt, hogy az eszme csak máz, miután közelről szemléljük. Jól tudom én azt, hogy Önt most is amaz eszme lelkesíti igazán, a melyért olyan nemesen küzdött a 70-es években, az az eszme, mely menteni képes szemeiben a Szász Domokos javaslatának botrányos hiányait . De hát mi ellenségei vagyunk-e amaz eszmének ? A szabad prot. theologiai tudományosság eszméjének ? Higyje el ép ugy lelkesülünk iránta, mint bárki más, habár nem is hirdetjük uton útfélen. Csakhogy itt nem arról van szó, hogy a kolozsváriak pártolják amaz eszmét, mi pedig nem Ebben a részben teljesen egyet-