Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-12 / 11. szám

ben üdvösnek bizonyult be. Es mi ne számítsunk ez eshetőségre ? Hiszen a bebörtünzést már ugy is feltételezi e §, mi meg hát segítsük felemelni az elesettet, ne vonjuk el tőle a megélhetés legkezdettlegesebb eszközeit. Az az ellenvetés, hogy az apa is kitagadja bizonyos esetekben gyermekét, ide nem alkalmazható, mert a superintendentia nem apja, még csak nem is tútora, csak vagyonának gondviselője Az apa meg különbséget tesz a bűntény és bűntény között, mert például ha fiát párbajbani emberölésért bebörtönzik, azért sohase tagadja ki, de a tervezet nem tesz különbséget. A tervezet szerint még azt sem mondhatjuk, hogy ott vannak az alapszabályok, aláirt az apa (azaz fizetett) tehát kötelezi a fiút, mert az 50 évet el nem ért apákra a belépés kötelező ! Kevés apa szive mondja azt, hogy 18 évet még el nem ért fiam vagy leányomnak, ha bíróilag elitéltetett — ne adjátok oda a segélyt. Sőt inkább azt hiszi, hogy azzal a kis pénzzel szivesebben felfogják ügyét, nem hagyják oly hamar elveszni, s ha elesett, felemelik érte, vagy vele . . . Egy nagy hiány van a tervben, az nevezetesen, liogy a munkaképtelen nyomorék árvákról különösen nem intézkedik. Gondolom, hogy nem sok ezek száma, bár irjuk össze őket, meglátjuk. Ezek segélyezése nem rontaná nagyon a pénztárt. Ki fogja fel ezek ügyét, ha mi nem ? Legyünk irgalmasak. Igazságosak is, azaz : tegyünk ezek közt különbséget, szüléikről maradt örökségük szempontjából. A belépésre kötelezettek jogutódai 3 pénztárból segélyeztetnek, a szerint amennyire megy szolgálati idejük. E három pénztár gyarapítására még az egyházak is megadóztatni terveztetnek, az 1000 lelken aluliak 2 frt. 1000—2000 lélekből állók 3 frt, a kétezer léleknél nagyobbak 5 frttal. Ez ellen a józan ész kifogást nem tehet. Idejárulnak hagyományaik-, adományaik- és alapitványaikkal a jó szívű adakozók. Mind ezek feleslegéből alakittatik a tartalék pénztár, most ínég meg nem határozható ol° nélkül. Minden befizetett pénz az intézet tulajdonává válik, s vissza csak a kikötött esetekben vehető. Azonban, mig mindenféle befizetett pénznek kimutatta tik a helye : a 16 §-ban előszámláltak sem címük (egyszer mindenkori), sem §. 16. szerint nem osztattak be sehová. A többlet biztosítási pénztár szabályainál fogva, csak egy alkalommal és pedig 100 vagy 200 frt kerek összeg biztositható egyszer mindenkorra fizetendő 25 százalék és az életkor szerint járó (lásd föllebb) évi illetinénynyel. Az ily módon biztosított összeg még az árvák részére is 10 százalék évi segélyt ad. Hanem, az elősorolt feltételeken kívül még az is a szabályokban van, hogy „aki a befizetést egy éven át elmulasztja, az mind a biztosított többletre, mind a befizetett összegre minden igényét elveszti. A biztosított többlet csak legalább 10 évi folytonos befizetés után bekövetkező haláleset folytán tétetik folyóvá. Tiz évnél előbb bekövetkező halálozás esetén az özvegy vagy 18 éven alóli árva a befizetett összegek 50 százalékát kapják meg kamat nélkül." Igaz, hogy nagy előnyöket nyújt a pénztár, de igen terhesek a feltételek s még hozzá ijesztők is. Ha ennek föl virágzását óhajtjuk, enyhíteni kell a feltételeket, mert igy amint terveztetik nagyon kevesen merik liasz nálni. A betéti pénztár takarékpénztárnak is nev ezheto volna, csak az a különbség van a kettő között, hogy a takarékpénztárból bármikor ki lehet venni a befizetett pénzt, itt pedig a betevő halála után jogutódai a kamatok kamataival l

U százalék kezelési költség hiján kapják meg. Az állandó fizetések alapjául azon feltevés szolgált, hogy mindig annyi özvegy és árva lesz mint most. Van pedig 81 özvegy, 16 szülőtlen és 43 íélárva, ezek évi gyámösszege 14,025 frt. Ehhez jönne az én óhajtásom szerint még a nyomorék munkaképtelen árvák élethossziglani segélyösszege. Megjegyzem még azt, hogy az államsegélyből semmivel sem terveztetik a bevétel emelése. Indítványozom hát, hogy ebből adassék valami legalább azon esetben , ha a nyomorék munkaképtelenek segélyezése kimondatik. A tervezetben a segély cím használtatik többnyire, noha ez kétféle, állandó és változó. Indítványozom, hogy az állandó segély „nyugdíj", a váltózó pedig „segély" névvel jelöltessék. Az alapszabályoknak mily esetek s mily feltételek közt történhető megváltoztatási lehetősége nincs kimondva, pedig ez nem ártana, sőt kívánatos, különösen a jövőt tekintve, amidőn a kísérleten átestünk, s pontosabb adatokkal birandunk. Különösen vonatkozik ez észrevételem arra, miszerint lehetnek sokan, kik jövőre mind a nyugdíj,- mind a segély-, mind pedig a tartalékalapjárulékát biztos százalék szerint hiszik szabályozhatni. Fontos okmány leend az ez intézetről kiadandó évi jelentés. Olyan lesz az, hogy sokan zsebükben hordani szeretnék, kerülünk fordulunk erre kerítjük a beszélgetés sorát. Azért én kevesellem ez okmányoknak oly számbani nyomatását, hogy csak minden tractus kapjon egyet. Indítványozom : hogy a gyámintézetről szóló évi jelentés, számadás mellékeltessék az e. k. gyül. jkönyvéhez. Ara most a jkönyvnek 35 kr. ha inditványom elfogadtatik, lesz 40 kr. E többlet fizetése nem rontja meg az egyházak pénztárát, utóvégre pedig megfizeti a lelkész ez 5 krt. Oly jótékony, oly nagy horderejű intézménynyé növi ez ki magát, hogy róla évkönyvet kiadni látandja az utók or sziikségesn 'k. Az e tárgyban bekivánt és beszolgáltatott adatok óta egy lelkészi állomís szerveztetett t. i. missionáriusi. Most hát egy hiján 250 lelkészi állomás van. Légy elültetve te mustármag még ez évben ! e nőjj