Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

ség nem csak prot., de összes felekezeti nevelést óhajtó gyermekeit is képes befogadni. A lélekszámra nézve kisebb, de a protestáns elemet illetőleg ICelecsénynél dúsabb Mocsár községben, a tagosítás folytán tanitói illetőségül egy fél úrbéri telek hasittatott ki. Ez illetőséget ugy a tanfelügyelő ur, mint a község is, tekintve a túlnyomó prot. elemet, s azt, hogy a többi felekezetek gyermekei is a teljes virágzásnak örvendő nyarádi iskolából nyerik az oktatást, további intézkedésig a nyarádi tanítónak ideiglenesen használatba bocsátani felajánlotta. Mit tett azonban a kir tanfelügyelő ur, a ki az állami iskolák létesítését csigaléptekkel eszközli ? Minden ok nélkül ; mert hiszen a más felekezetűek egy néhány gyermekei, a 250 méternyire fekvő dobóruszkai róm. kath. iskolát látogatják, nem tudván hivatásának másként megfelelni, s működését másként igazolni, a községet ama jó szándékában önkényileg megakadályozta, s egyik iskolatanácsosunk azon megkeresésére, hogy tekintve a fent kifejtett körülményeket, a fél úrbéri telket, habár ideiglenesen használatul engedje át a nyarádi ref. tanítónak, — megtagadta, — azt hozván fel indokul, hogy Mocsár közalapítványi birtok, s ottan, ugy nemkülönben Kelecsenyben is, közös iskolák felállítását rendelte el a kormány; s addig mig ez ügy teljesen bejezve nem leend, az iskolabirtok kezelését s jövedelmei tőkésítését a községre bizta. Már most kérdem előbbi Ígérete dacára mi célból javasolja, avagy mi alapon rendelte el a kormány két ily községben, mondhatni nem közös, de külön iskolák felállítását, oly két községben, hol a nevelés ügye évtizedek során sem fogja azon színvonalat elérni, mint az már jelenben is van Nyarádon, honnan a két község tanulói is évek óta szívják a hasznos ismeretek édes tejét. Nem más célból, minthogy az egyesek anyagi helyzetét a roppant tervszerű építkezés által előmozdítsa, a kormányt felesleges nélkülözhető kiadásokkal terhelje, s s hogy elvégre is a fényes épületeknek nem a hazaszeretet praedikátorai, de a közerkölcsiséget elbénitó korcsmárosok legyenek lakói, mint ezt számos eset igazolja. Ily körülményekkel szemben tehát legkevésbé sincs indokolva- a jelzett két községben közös iskolák felállításának szükségessége; mert igaz ugyan, hogy kis számú tanulókban könnyebben és sikeresebben fejleszthetni az értelmet, ámde ez — tekintettel a mai nyomasztó pénzviszonyokra — az államnak, hol a megtakarítás eszméje a főelv, nagy áldozatába kerülhet S ekként igen kívánatos volna, hogy a n. méltóságú m. kir. k ö z o k t. m i n i s t e r i u m, az ily dolgokba mélyebben pillantván, ne támaszkodnék a kir. tanfelügyelő egyoldalú javaslatára; hanem sok oly esetben minő a jelenlegi is, a népnevelés eszméjét, minden magánérdek kizárásával, egyedül a közös cél elérésére testesítené meg : — akkor a felekezetek és tanfelügyelők között felmerült kérdések sokkal könnyebben megoldva, a cél — mit a népnevelés terén előmozdítani mindenki óhajt — sokkal hamarabb elérve lenne. -y.-l. A népiskolák s gymnásinmok számára készítendő vallástani kézikönyvek tárgyában. A hazai ref. e. kerületek — a dunántuli kivételével — megtették immár az intézkedéseket uj vallástani kézikönyvek készítésére. Ily fontos ügy csakugyan megérdemli, hogy — mint a „sáros-nagy-pataki irodalmikör, vallástudományi szakosztályának jegyzője jelenti — a készítendő tankönyveket már idáig is bizonyos türelmetlenséggel várjuk és sürgessük." Igenis, bizonyos türelmetlenséggel várjuk ! mert e tankönyvekhez sok szép remények köttetvék. Ezektől várjuk mi a hanyatló valláserkölcsi élet felébredését, a közöny s hitetlenség megszüntetését. Ugyanazért engedjen meg nekünk fentemlitett szakosztály , ha türelmetlenkedő természetünkből folyólag, addig, mig az illető hatóságok végleg határoznának e tekintetben — csendes munkájukban , alábbi észrevételeinkkel, egy kissé netán zavarjuk. Lehetetlen, hogy szembe ne tünt volna bárkinek a vallási tankönyvek készítésére vonatkozó két viszás intézkedés. Feltűnő s csodálatosan jellemző először is, hogy a testvér e. kerületek közt, legalább e tekintetben nincs semmi egyetértés s összhangzat. Egészen külön, eltérőleg működik mindegyik superintendentia, mintha az autonómia tiz parancsa közé tartoznék a"'„discordia rerum." Eszök ágában sincs a testvéreknek a közös háztartás ; kiki külön konyhán fog főzni, a maga izlése szerint, — s lesz mint eddig : a hány egyházkerület annyiféle izü táplálék — egyiknek tej, másiknak kemény eledel; a tiszamellékinek főz majd az „egyedül illetékes pataki szakács-cég, a tiszántúlinak az ő hithű gazdasszonyuk, a dunamelléki most kerestet megyeszerte, vállalkozó szakácsokat, szóval : külön konyhánk, külön asztalhoz ülünk; félünk, hogy a másik testvér megmérgezi , vagy legalább nagyon elsózza az ételt. Ez az egyetnemértő bizalmatlanság oly kirívó minálunk kicsinyben és nagyban! Pedig bárminemű aggodalmaink lehetnének e tekintetben, mindezt teljesen megszüntetné az alább említendő intézkedés, ha t. i. 2. az eddigi intézkedéssel épen ellenkezőleg, az e. kerületek kölcsönös egyetértés mellett, nyilvános pályázat és nem monopolium utján állíttatnák elő a tankönyveket. Micsoda elv vezérelhette a dunamelléki e. kerület bizottságát , midőn a vallástani kézikönyvek készítésére azon tervjavaslatot adja, hogy ez „köröztetvén , minden k t -b e l b e 1 i e megyének megküldessék, oly célból, hogy