Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

a vállalkozni kész irók magukat az elnöknél bejelentsék ?" Vagy méginkább a tiszamellékit , mely e tekintetben „egyedül i 11 e t é kesnek s hivatottnak" csak a pataki irodalmikor vallástudományi —- egy-két theol. professorból álló — szakosztályát tartja? Tudjuk ugyan, hogy a kultusministerium minden elfogadott népiskolai tankönyvet megbízás utján, professionátus írói által teremtett elő; de hogy ez uton csakugyan a lehető legjobbat kapta volna a népiskolai irodalom, állítani egyátalán nem lehet. Az akadémia s különösen a term. tud. társulat is készíttet szintén megbizás íolytán müveket, de csak az oly kivételes szakmákban, melyekről meg van győződve, hogy azt csak egy-két hivatott eultiválván, nyilvános pályázata teljesen eredménytelen — vagy ugyanazon kevés hivatott pályázván, ugyanazon eredményű — lenne De hát a duna- s tiszamelléki e. kerület teljesen meg van-e győződve arról, hogy népisk. s gymn. vallástani kézikönyv írásához a megbizandókon s ama bizonyos kör vallástudományi szakosztályán kivül senki más e világon nem ért ? Hol van megírva, hogy ehez csak theol. professorok értenek. Hiszen Miskolcon nem mindig az atyamesterek varrják a legjobb csizmát! És a vallástudományi szakosztály érdemes jegyzőjét — ha jó emlékszünk — épen az tette hires emberré, hogy egy theol. professor hittanszaki könyvének gyarlóságait nyilvánosan leleplezte; egy bizonyos e. kerület szintén theol. tanára pedig nem rég oly vallástani kézikönyvet irt a gymnásiumi ifjúság számára, melytől a különben nagyon elnéző kerület is visszaborzadt, s hímezetlenül kimondá, miszerint azt elfogadhatónak s kinyomatásra érdemesnek nem látja. Mi biztosítja az e. kerületeket, hogy a monopolium műhelyéből kikerülendő gyarló mű nem octroyáltatik rá? Nem egyéb mint a nyilvános pályázat. | Ne tessék ettől félni, itt a rosznak buknia, a jobbnak győzni kell. Lehet, hogy bizonyos érdeklett körök ezt | nem ápolják ; de a magasabb szempont, a jog és logika követelik. E pont mellőzésével lesznek népiskoláink- s gymná, siumainkban uj vallási tankönyvek, a negyedfélszázados i Ileidelbergi, a félszázadon fölül uralkodott Tót Ferenc| féle, a pesti és pataki káték, a Helv. konfessio stb. rendre mind kiküszöböltetnek, de hogy irodalmi monopol utján a lehető legjobb tankönyveket nyernők : kereken tagadom. Óhajtott célra csak az e. kerületek köl, csönös egyetértése s a nyilvános pályázat vezethet. *) SZENTKUTY KÁROLY. * Mi is sajnáljuk, hogy a hány egyházkerület vagyunk , annyi felé' megyünk , holott egyesitett erővel célszerűbb népiskolai könyveket állithatnánk elő s jutányosabban ; de hát már ezen túl vagyunk, legalább egy időre. Nem azért vagyunk kálvinisták és magyarok, hogy ilyenkor, midőn kívülről semmi erőszak s elnyomás nem fenyeget bennünket , legalább kézzel foghatólag , hogy ilyenkor is összetartók legyünk , s erőnket egyesítve munkáljuk egyházaink és iskoláink javát. Köszönjük meg, ha még egyházmegyénként is külön testületekké nem szakadunk. A másik pontra nézve azonban nem vagyunk egy értelemben cikkíróval. Legalább a dunamelléki egyházk. eljárását a vallástani könyvek készíttetésére nézve teljesen helyeseljük, mert hiszen a szabad pályázásnak épen nincs utja vágva, sőt erre fel van híva az egész egyházkerület , sőt — a mennyiben a felhívás s terv lapok utján is közöltetett — az egész magyar prot. egyház ; másrészt azonban az illető bizottság lehetőleg gondoskodik arról is , hogy mindegyik könyvre nézve legyenek vagy legalább legyen pályázó , az az eleve biztosítani kívánja magát .azoknak elkészíttetése iránt, í ' Szerk. TÁBC Mindezeknél sokkal termékenyebb hymnus-irónak Az ös keresztyénség énekei. találjuk Aurelius Prudentius Clemenst, mint (Vége) a kitől legtöbb hymnus és költemény is maradt fen az Ambrosius mellett említést érdemel Augustin- utókornak. Az ő költeményeit többször adták már ki. nak adonatisták elleni vitájára irt hymnusa és „Rhyth- Legszebb kiadása az, a mely Rómában 1788-ban két mus de glória et ga udi ís P a r a d i s i" cimű Medrét kötetben megjelent; legteljesebb és legalaposabb pedig aDresselé, a mely 1860-ban jelent meg e cím alatt „Aurelii Prudentii Clementis quae extant opera u Prudentius 348-ban született Spanyolországban, Saragossában vagy Tarragossában. Fiatal korában ékesszólással foglalkozott Később ügyvéd lett. Még később katonai szolgálatba állott Végre idős korában a költészetre adta magát, s hymnusokat és költeményeket irt az eretnekek ellen, s Krisztus és a vértanuk dicsőítésére. Meghalt 408 körül. A Prudentius költeményeit 5 osztályba sorozhatjuk, verse, melyből az első versszak a következő : „Ad perennis vitae fontem Mens sitivit arida ; Claustra cariiis praesto frangi Clausa quaerit anima : Gli.scit, ambit, eluetatiu' Exul frui patria." Augustin nem volt ugyan költő ; de hymnusokat irni próbálgatott, s a versében eléjövo rím azt mutatja, hogy a rím már az ő idejében 420 körül ismere- í tes volt.