Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-03-05 / 10. szám

áron is kérte a mérget, más napra igérte neki. A nő megjött. A gyógyszerész előre gondoskodott öt tai uról, s őket — az ajtót nyitva hagyva — a szomszéd szobába rejté. A nőtől ismét elkérdezett mindent, s az körülményesen el is mondott mindent, ekkor a gyógyszerész ismét kérdé : te ! nem sajnálod azt a jó férjedet? nem én stb.; no ! ha te nem sajnálod, én se sajnállak tégedet, jöjjenek ki az urak, hallották mit akar ez a . . . Denique a dolog vége az lett, hogy a nő két hét múlva otthon járt szabadon. Egy félévre rá a férj meghalt, suttogták is, hogy melyik banya kotyvasztott valamit, de öt bizonyság nem volt rá ! Papok prédikáljatok stb. prédikáljátok a gonosznak büntetését. X-ről mindenki tudja a faluban, hogy rosz házát magasra felbiztositá, meggyüjtá, s a kifizetett szekurából szép cserepes házat épittetett. Azonban a sok suttogásnak az lett a vége, hogy vizsgálat inditatott ellene, utánna ment egy negyed telek, de ő neki még maradt annyi, hogy gondtalanul élhet. Másik X-nek istállójában megtalálták egy meggyilkolt s kirablott egyén nyerges paripáját szerszámostól s egyéh tárgyakat. A monda azt mondja, hogy egy véka lázsiás repült ki a háztól, s ez az X. azóta már biró is volt. N. és N. uraimék nagyon kívánkoztak a tanácsba, minden megkívántató kellék meg volt már, miként koszorús költőnk irja hasa, haja, kék nadrágja, csak valami kiválló tett hiányozhatott még. Meglett ez is. Szénát loptak, rajt érték őket, becsukták, megbüntették , harminc frtra. Ez volt őszszel. Uj évkor ugyanazon szol- ! gabiró esketé fel őket a tanácsba, a ki a büntetést rájuk szabta, s végrehajtá ! Papok prédikáljatok stb Csudálatos! de tagadhatatlan tény, hogy némely vidéken a nép miként irtózik a katonaságtól ! Különösen X. megyében lakik egy különös fajta magyar nép, a többiektől viselete, szokásai, erkölcse, sőt még beszédmódjában is nagyban elütő. Egyik legsajnosabb szokása ! az, hogy az „cin Kind Wirtschaft" divik náluk, s ha több is talál lenni, azt lekötik a bölcsőbe, letakarják, s elmennek a hegyre, rázárják az ajtót Negyed nap jelentik a holtat a papnál, s a betegség rovatba azt diktálják: nem szopott! Mikor az egyke 18. éves lesz, akkor mennek a doktorhoz, ki az anyát — hogy a fiu házasodhassék — a szó teljes értelmében nyomorékká teszi, s mikor a fiu az első korosztályba lép, akkorra már az élet delén járó erőteljes apa ugyanazon orvos által tökéletes testi nyomorékká van téve. Reclainálnak, a fiu megszabadul. Papok prédikáljatok ! stb. *) En azt hiszem, kell, hogy végre valahára ezeket valaki nyilvánosan elmondja. Lesz haszna vagy nem? de legalább ismerjék meg sokan a tényeket, a mik nemze*) Igen is „csak prédikáljatok ! szóval és tettel, és pedig annál lelkesebben s kitartóbban, minél inkább el van áradva a gonoszság. Közelebb majd bővebben, i tünk erkölcsi életét aláássák. N. t. Szerk. ur pedig, ha szives leend ezeknek tért engedni, rövid időn következik több is. Mert — fájdalom — még sokat tudok. VIGIL. ISKOLAÜGY. Csomonya, febr. 9. 1876. A kormánynak egyik legüdvösebb intézkedése az, mely a népnevelés gyors fejlesztésében nyilvánul; oly szent ügy a népnevelés, hogy annak minden céljait s érdekeit előmozdítani, államférfiúi kötelesség, de másrészről ezen cél kivitelét pusztán felekezeti szempontból megakadályozni, azon célt, melynek elérésétől nagy részben a haza üdve és boldogsága függ, háttérbe szorítani : komoly megtámadása a kormány magas törekvéseinek. Hol a népnevelés eszméjének közös érdekét vagy is azon elismert igazságot, hogy a honpolgárok nevelése ugy állami, mint bármely cél- és korszerűen kezelt felvezeti iskolában egyaránt elérethetik , a népnevelés élére állított egyének, csak azért, mert a kormánytól nyert hivatásuknak tiilhiven meg akarnának felelni, részint a felekezeti különbségből származó érdeknek, részint magánosok privát passiójának utána helyezik : ott a népnevelés tesped mint a fa , mely gyümölcsöt egyedül a rosz kertész hanyagsága miatt nem hozhat. Hogy ezen alapigazságok gyakorlati térre vihetők át, elsorolom azon rendkívüli elj árást, melyet megyénk kir. tanfelügyelője, a népnevelés eszméjét szem elől té -vesztve, a közös iskolák felállítása körül szokott elkövetni, s a melyet egyh. megyénk soha nem mulaszt el figyelemmel kisérni, csak azért, hogy megsértett érdekeinek a közvéleményben a sajtó utján keressen orvoslást. Az eset, mely a jelenben Csomonyán, mint az ungi egyh. megyéhez tartozó községben tartott egyházmegyei gyűlésünk egyik tárgya volt, im ez : Megyénk délnyugati részén három falu, legnagyobb részt prot. hitelvű lakosokkal telve, fundálta össze házait a közös anya földén. Névszerint: Mocsár, Nyarád, Kelecseny. E három község annyira összenőtt, hogy nem csak nevelési , de közigazgatási tekintetben is egy egészet képezhetne ; de az előbbi a kir. tanfelügyelő ur különös eljárása, utóbbi az elnevezés különbsége miatt nem valósulhat. E három helység egyikében, Nyarádon, melynek geográfiái fekvése a másik kettő közt a középpontot képezi, van a másik kettő által is támogatott, csinosan felépült, jelenleg felszerelés alatt álló prot. felekezeti tágas iskola. Azért jeleztem tágasnak, mert a három köz-