Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-27 / 9. szám

tisztábban kitetszik egyházi beszédeiből, melyek összegyűjtve három kötetben jelentek meg. E beszédek már külső alakjukra nézve is a közönségesen úgynevezett prédikációktól merőben elütök, de méginkább meglepők a lelkiismeret mélységéből eredt vallásos tartalomnál fogva, melynek minden részére a személyes meggyőződés el töröl hetetlen jellege rá van nyomva. Megérzik e beszédeken, hogy szerzőjük szembe nézett a lélek hóhérjaival, a modern műveltség szülte kételyekkel, de vallásos hitének, lelkiismeretének paizsáról a ketélyek nyilai visszapattannak; és mert e küzdelem folytán bő alkalma volt felismerni a megfélemült lelkiismeret hányattatásait ps aggódásait, gyöngéden érinti a húrokat, melyek minden emberi lélekben más-más feszerővel bírnak, más-más hangokat adnak. — A célról, melyet beszédei által elérni törekedett, elmondhatjuk Goethevei, hogy hallgatóit: „a szó- ós hitvallásbeli keresztyénségből az érzés- és cselekedetbeli keresztyénségbe törekedett felemelni." Ebből aztán az is világos, hogy mily alap •nélküli ós fonák azoknak nézete, kik Lang theologiai irányát a régi rationalismussal zavarják öszsze. Az emberek e század eleje óta folyvást használják a rationalismus kifejezést, hogy azzal egy, a hagyományos vallásnézettel ellenkező oly theologiai irányt jelöljenek, mely semmi olyat vallás igazságnak elismerni nem akar, mit az ész előtt igazolni nem képes. Midőn az első rationalisták álláspontjukat a supranaturalismussal szemben akkép formulázták, nem vették észre a nagy impertinentiát, melyet azzal ellenfeleiken elkövettek. Mert ha ők azért rationalisták, mert csak azt hiszik, ami észszerű, önkényt következik, hogy amit ellenfeleik hisznek, az nem észszerű. Mintha bizony a supranaturalista a maga álláspontján hite tárgyát szintén észszerűnek nem tartaná, csakhogy szerinte a hit-igazságok egyedül a kijelentés által fokozódott, ifluminált ész által foghatók fel. Ma midőn a rationalismusra már mint elmúlt történelmi tényre tekinthetünk, ugy látjuk, hogy nem az képezte annak fő jellemvonását, a mire törekedtek, t. i. az, észszerüségs hanem az, hogy csakis arra törekedtek, hogy felcserélvén az utat a céllal, a vallásosságot mindenestül a keresztyénség ószszerűsitósébe helyezték, miáltal egész működésük gyüinölcstelennó, meddő raisonnirozássá vált A modern theologia, melynek Lang Henrik egyik hivatott apostola volt, onnan rég megjött. Nem azért fáradozott annyit az őskeresztyónsóg felkutatásában, bogy onnan eddig tán ismerve nem volt hitágazati véleményeket hozva, ismétlését idézze föl a dogmái villongásoknak, melyek századokon keresztül j a szeretet vallását a leggyalázatosabb erőszakoskodások színhelyévé tették, hanem, hogy fölujitsa a társadalmat, a munkás szeretetben ós nemes tettekben nyilvánuló azon krisztusi szellem felélesztése által, mely azért vált meg a mózesi törvénytől, a szertartásos zsidó vallástól, s azért nem állapított meg semmi formát, semmi kötelező hitágazatot, mert rendeltetése az emberi nemet ugy legalsóbb , mint legfelsőbb műveltségi fokán nemesíteni és szentesíteni, ami természetesen az egymást felváltó korszakokban a fejlődés különbözősége szerint csak különböző formák ós eszközök által létesíthető. Krisztusnak ez egyetemes szellemében egyesülhetünk mindannyian, kik őt mesterünknek, üdvözítőnknek valljuk, akár orthodox, akár nem orthodox értelemben tesszük azt. Csakhogy cselekedjük az ő művét, ós küzdelem, áldozat ós kísértések dacára Isten és ember iránti kötelességeinket híven teljesítsük. E krisztusi szellemet hiába keresed akár a rationalisták meddő bölcselkedéseiben, akár a supranaturalisták fanatikus hivői között; hanem feltalálod oly férfiak tanításaiban, kik mint Channing, Parker, Freeman Clarké, a felekezetek szükkeblűsógein magukat túttévón, Krisztus lábaihoz ültek, s mintegy ajkairól lestek el az életadó igét, melynek csudahatása alatt ama férfiak hazájában ma is egyre keletkező jótékony egyletek ós társulatok emberszerető működéseiben, az őskeresztyónség hitbuzgóságát mintegy újraéledni láthatod. S íme, ily szellemnek volt Lang Henrik teljes életében ihletett tolmácsolója, ós nem a túlszárnyalt száraz rationalismusnak, melynek különösen beszédeiben semmi nyomát nem találni. „Megérintve" — mondja Lang maga?

— „ez uj idők hajnalpirjának szellőjétől, beszélek, mert hiszek, és szeretek is beszólni. Mert én mind e mai napig nem ismerek szebb emelvényt a szószéknél. Kortársainak a legmagasabbról beszólni, ami az emberi szivet mozgásba hozza, a kor jeleit magyarázni az örök igazság világosságánál, s az embereket felbuzditani, In gy életüket ós idejüket mint gondolkodó em-