Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

tás módszerének, a tudományalkotás törvényeinek megismertetésére ennél jobb módszer nincs, s ezen szempontból jóval üdvösebb hatású mint az egész tudományág rendszeres előadása, a hol alig tehetünk többet a tudományos kutatások eredményeinek közlésénél ; mert a legkissebb tudományág is bővebb tartalmú annál, semhogy az egész előadása közben az arra szabható idő alatt tanítványainkat a tud o-111 á n y konyhájába vezethessük, s vei ük együtt, vagy legalább szemük előtt készítsük el az eredményt. Ezután néhány ilyen speciális kérdés fölemlitése után igy ir: „tanítványaink egy részének elég volna a tudományok rendszerével s tartalmuk lényeges részével, a mint mondani szokás, quinta essentiájával megismerkedni, ugy hogy bár az eredményekkel legyenek tisztában, és ha ennyivel bírnak, akkor elég sikeresen tudnak működni a vallásos és erkölcsi élet ápolása körül .... Azonban a tudomány, a protestántismus és saját egyházkerületünk érdeke hatalmasan tiltakoznak az ellen, hogy átalán egyházunk minden lelkészére, avagy akár csak ezek nagyobb részére nézve is megelégedjünk ennyivel, s igy a theol. tanfolyamon ne is törekedjünk ennél többre; lelkészeink nagyobb részétől többet kell várnunk a tudomány főbb eredményei ismereténél vagy közlésénél mindaddig, mig a vallásn a k, a k e r e s z t y é n s é g n e k, a keresztyénség alapokmányának, a bibliának, a aprotestantismusnak önálló, alapos és tudományos ismeretét és ápolását a protestantismus sine qua nonjának t a r t j u k." Ezután megjegyzi azt, hogy az egyes tudományágakból nem tarthatunk csupán ilyen részletelőadásokat, hanem ugy mint eddig elé kell adnunk azokat rendszeresen s legalább olyan terjedelemben, hogy a tudomány rendszere és tartalmának lényegesebb részei felől kellő tájékozást nyújtsunk tanítványainknak. E részben nem követhetjük a külfö diek azon egykori szoká sát , a mely szerint némely tudományágakból csak ilyen részletelőadásokat tartanak, miután még náluk is megesik a sok jó kézikönyv mellett is az, hogy sokak előtt ismeretlen marad a tudomány egész rendszerének s tartalma többi részének ismerete. Nálunk eddigelé ilyen előadások nem voltak, de ezután be kell hoznunk, ha tanítványainkat a tudományos módszer és az eredményre vezető úttal is megakarjuk ismertetni. Látni való, hogy a K. 0. által ajánlott ezen módosítás milyen fontos, a mennyiben tanárnak és tanítványnak egyaránt időt é^s alkalmat adna arra, hogy a tudományok speciális kérdéseit is kutatás tárgyává tegyék, vagyis „detailuntersüchung"-okba bocsátkozzanak, a mi nélkül önálló tudományosság soha sem fog létrejönni. Még kiemelem ezen dolgozatnak azon részét is, a mely dr. Ball agi szerint „érdekes vonásokkal van rajzolva" a mely a prot lelkész hivatásának mai fölfogását adja oly megragadó, oly találó vonásokkal, hogy az embernek igazán kedve jő a papságra. Kár, hogy a szerkesztő merőben kihagyta ezen szép részletet ; *) magam sem akarom teljesen közölni, hanem csak az eredményt. Szerinte nem az a pap föladata „hogy legyen egy kicsit orvos, egy kicsit ügyvéd, egy kicsit kortes, egy kicsit Vidacseketerjesztő, pomologus, egy kicsit társasági mulattató, egy kicsit regius, egy kicsit iskolamester és sok ezer más, a mit saját közéletünkből is oly sokszor hallánk ; a kontárkodás, a quaksalberei ideje lejárt, a mai társadalom minden föladat teljesítésére szakembereket kíván. A prot. lelkész hivatása : a tiszta eszményi, jézusi vallásos és erkölcsi életet plántálni, gyümölcsöztetni, ez az ő működésének vezérelve az élet bármely különös viszonyaival szemben is, Azonban valamint a ker. vallás az élet minden körét, viszonyát átható, megszentelő életelv és életerő : ugy a pap is, mint a ker. vallás apostola, ép hivatva van az élet mindezen viszonyaival érintkezésbe lépni, sőt e viszonyok ker. szellemű átalakítására különösen hatni, de csakis ugy mint istenországa épitő mestere s nem ugy mint gazdaságtan tanitó, politikai pártvezér, ügyvéd, testi orvos stb.w Természetesen a lelkész hivatásának fölfogása határozza meg azt, hogy minő ismereteket vegyenek fel egy akadémia tantervébe, a miből folyólag a Sz. D. lelkészeinek nagyon is universalis hivatásuk lesz, miután tantervébe a pálya-tudományok mellett olyanokat is fölvesz a melyeket mai napság senkinek sem jut eszébe a theol. tudományok tantervébe venni föl Nem sokat kérdi ő, hogy ez, vagy ama tudományág szerepel-e „a jelen theol. tudományosság magaslatán" ugy mint önálló tudomány, ugy szintén azt sem, ha vájjon ez vagy ama tudomány bele tartozik-e a theologia organismusába, előmozditja-e a szakképzettséget, hanem az ilyen kérdéseket „az illető szakfértiakra" bizza s mégis t ár g y- és órarendet állit meg. Kovács Ödön ellenben tudja azt, hogy neki indokolnia kell ama tárgy- és órarendet s épen ezért mindenekelőtt megvizsgálja a theologiának, m nt tudománynak, a többi tudományhoz való viszonyát, s kivált az egyes theologiai tudományágak viszonyát egymáshoz s az egészhez igen talpraesetten irja le azoknak tárgyát } célját, szóval: előnkbe rajzolja művészi ecsettel a theologia mappáját, melyről tisztán leolvashatjuk azt, hogy melyik tudomány melyikkel határos, mi a természete, mennyi idő alatt s hogyan járhatjuk be sikeresen s csak azután ad óra- és tárgyrendet. Elmondhatjuk azt, hogy a theologiai tudományok ezen osztályozása dolgozatának fénypontja, s valósággal kár, hogy a szerkesztő ezt sem közölte lapjában. Ezen *) Találtunk azon dolgozatban másutt is szép részleteket, de lapunk terjedelméhez képest mi csak azok közlésére szorítkozhattunk, melyek a fenforgó kérdés meritumához tartoznak. Szerk.