Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

s felosztás , és ezen felfogásból látszik az, hogy a theologia valóban tudomány, mely méltán foglalhat helyet a többi tudományok közt. A theologiának ama régi s nálunk még most is divatozó fölfogása, hogy az : istenről t a n i t ó tudomány, merőben alaptalannak tűnik föl. Ugy hiszem nem fölösleges ama tudományos vívmányokat hirdetni a nem theol. közönségnek, midőn még Szász Károly is közelebbről azt irja, hogy a theologiát azért kell az egyetemekbe beosztani vagyis helyesebben : a theologia azért tudomány, „mivel magának a kijelentésnek, ha nem is tartalma, de legalább formai része, annak eldöntése : vájjon kijelentés é, a mi annak mondatik, az emberi ész kritikája alá esik, ugyanazon törvények szerint, melyek a történeti és bölesészeti kritikában általában érvényesek." Ha még Szász Károly is ilyen argumentumokkal támogatja a theologia tudomány voltát, akkor mit várhatunk másoktól ? Réges-régen ezelőtt egy századdal igenis nagy harc folyt az iránt, ha vájjon a kijelentés az emberi ész bírálata alá tartozik-e, de hiszen ma már senki sem vitatja, kinek a kijelentésről nem az a fogalma van, mint volt a rationalismusnak, már pedig ilyen fogalma hála istennek ! ugyan kevés tudományosnak nevezhető embernek van. Nem azért tudomány a theologia, mivel „speculatioi", az emberi ész bírálata alá tartoznak, hanem azért, mivel tárgya azon nevezetes tünemény, melyet vallásnak neveznek, s a mely épen olyan jogosult a szellemi élet jelenségei közt, mint bármely más. Ha a philosophiától senki sem vitatja el józanon a tudomány nevet, a mely szintén a szellemi élet tüneményeivel foglalkozik, akkor a theologiától sem tagadhatja meg. A vallást, mint tapasztalati jelenséget fogva föl, természetesen az emberi ész bírálata alá esik mindennemű nyilatkozataiban, ugy a inult, mint a jelenben, ugy a keresztyénségben, mint a föld többi népeinél. És már a Kovács O. fö fogása a tlieologiáról, s osztályozása a jelen theologiai gondolkozásnak ezen általánosan elfogadott igazságán épül föl. Szerinte a ker. theologiának tárgya: azon vallásos szellem , a mely Izraelben előkészítetett, Jézusnál az ő tanításában teljes kifejezést nyert, életében teljesen megvalósíttatott, s általa az emberiség köztulajdonává levén, az ő követőinek társaságában, a keresz tyénségben, vagyis Jézus szerint „istenországában" is egy hosszas történeti fejlődésen át törekszik megvalósulni, azaz: eljutni a tökély azon fokára, a melyre Jézusban, mint ez eszme hű megvalósulásában s igy a keresztyénség vallásos és erkölcsi élő eszményképében eljutott. C é 1 j a : megismerni e szellem nyilatkozatait, ebből fölemelkedni magának azon szellem vallásos és erkölcsi tartalmának ismeretére, s végül kimutatni az utat, melyen annak megvalósulását önmagunkban és másokban, mint a közönség által Jézus nevében e célra kiküldött apostolok, lelkészek eszközölhetjük." Ezen meghatározást alá fogja irni mindaz, a kinek fogalma van a tlieologiáról, már pedig itt egyenesen és csakis az emberi ész szerepel. Ezen meghatározás szerint osztja föl a theologiát történeti, bölcsészeti és gy ako r 1 ati theologiára. Az első foglalkozik ama val lásos szellemnek előkészítése, első föllépése, történeti fejlődése s jelen kül- és beléletével; a másik ama vallásos szellem lényegének, vallásos és erkölcsi tartalmának tudományos felfogásával; a harmadik ama szellemnek a lehető legteljesebb megvalósítása módjával. Nem célom, a Kovács O. további jeles fejtegetéseit közölni, mivel igy is hosszura nyúlt ismertető összehasonlitásom. S ha már a Sz. D. óra és tárgyrendjét egybevetjük Kovácséval, azon érdekes jelenségre akaduuk, hogy mindkettőben van olyan tantárgy, a mi a másodikban uincs meg. Miután pedig Kovács O. kimutatta az egyes tárgyak helyét a theologia organismusában , önkénytelenül azt kérdjük, hogy Sz D miért nem vette föl ez vagy ama tárgyat vagy tárgyakat ? Hiszen ő jól tudtn, hogy őt, mint szakférfiút azért kérték föl, hogy indokolt tervet adjon, melyből a tisztelt bizottságnak nem theologus tagjai is meggyőződjenek arról, hogy a mit ő állit, az helyes. Szász D. kihagyja akadémiája tantervéből a k e r e s ztyénség statisticáját, holott tudhatná, mily fontos dolog azokra nézve, kik az egyház érdekeit öntudatosan szolgálni hivatvák, ismerni annak kül- és beléletét a jelenben. Hanem hát ez még „uj tudomány" gondolja, s lehet rajta segitni más ezzel kapcsolatos tárgyak előadásakor. De hát a philosophiai erkölcstant miért felejtette ki a theol. segédtudományok közül? Ugy látszik, hogy ezen tárgy hallgatása végett mégis csak a külföldi gyámokhoz akarja küldeni széleskörű ismerettel ellátott theologusait. Még ezt is condonáljuk neki, mert hiszen gazdagította ő a theol. tanfolyamot olyan tárgyakkal is, a melyeket vagy kilöktek, mivel mint önálló tudományágak nem szerepelnek már ezen tanfolyamon, vagy pedig senkinek eszébe sem jutott soha fölvenni abba. A gyümölcsészet, a kertészet, az angol, a francia nyelv hogy mit keresnek a theol tudományok organismusában, azt maga sem tudná megmondani. r

lán ezekkel akarja a lelkészt a „közszellem" magaslatára emelni? Hogy a görög régiségtan is mit keres itt, azt sem lehet tudni, miután a gyinnásiumban akkora mértékben tanitják , hogy az ott szerzett ismeret mellett bizony nem akad meg egyik theol. tudományban is. Aztán meg az a „vallás bölcsészet" is segit ezen tárgy kiküszöbölésén. De hát a symbolicával mit akar? Mi a protestánsok symbolicája? A symbolicus iratok összehasonlító története? Melyek azok? Olvasta-e Sz. Domokos a katli. Möhler symbolicáját ? Hát az ellene való polémiát? Baurt , Scholtent, Hasét? Vájjon ezen protestánsok a symbolismus terén állanak-e ? Higyje el, hogy az esetben soha meg nem vernék Möhlert. Az tisztán katholicus tudomány, s prot. elvek szerint csak