Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-20 / 8. szám

haladás a rombolásnak bizonyos neme nélkül csak képzelhető is volna. Igenis, rombolt, sőt többet tett Lang : ami alól a haladó szellem a képzelt alapot elszedte, ő azt láb alól mindenestől eltakarította, hogy tiszta tért nyerjen uj építkezésre. Amit a szellemvilágban lerombolhatni, az eredetileg sem volt egyéb, fölcifrázott romnál. Luther is romboló volt, Kálvin is romboló volt, ők a pápaságot rombolták le, de csak azoknál, kiknek tudatában amaz intézmény már rom volt. A rombolás, a tiszta tagadás, Lang kegyes természetével annyira nem egyezett, hogy midőn philosophiai elvtársai, Strauss és Hartmann, vallásnak mást, mint annak hagyományos, hivatalos nyilatkozatát ismerni nem akarván, azt, mint a kor tudományos tudatával merőben ellenkezőt tulszárnyaltnak és okos ember által többé számba sem vehetőnek állították; Lang akkor békét hagyva az orthodoxiának, egész erejét ama vallásos nihilismus ellen fordította, s a vallásúak magasabb, szellemi természetünkben gyökerező örök voltát annál határozottabban védte, miután egész világnézete szerint az emberi szellem különböző fejlődési fokai nem állnak egymással szemben, ugy mint igazság ós hazugság, hanem mint az öröklő igazság különböző rlakulatai, minélfogva még a középkori keresztyénségben is emberüdvezitő igazságot látott, mely, csak akkor vált nem igazzá, mikor a szellem haladtával jelentkezési alakjai, dogmái és igényei, a köztudatban többé helyet nem találtak. Még valahogy értenők e vádat, ha Lang pusztán journalistikai munkásságra szorítkozik, és nem ismernők lelkét máshonnan, mint azon paizsos cikkekből, melyeket a napi kérdések felett, a homályosdik ellen polemizálva, több hévvel mint óvatossággal irt. De Lang gyakorlati lelkész, ihletett szónok és egyházi iró is volt, ós mint ilyen, több örökbecsű oly munkát szerzett, melyek távol minden polémiától, azoknak minden szaván megérzik az ihletett kebel magasztos vágya, hogy a drága kincset, melyet ő Isten igéjében s annak nagy evangyeliumában a természetben talált, embertársaival is közölje, s azon szellemi javakban melyek őt boldogiták, másokat is részeltessen. Ott vannak Lángtól: „Die Stunden der Andacht", ,,Die religiösen Characterbilder", ,,Martin Luther" ós „Religiösen Reden", mind épülésre szolgáló munkák a szó legnemesb értelmében, melyekben romboló elemet az irigység sem fedezhetne föl. BALLAGI MÓR. a férfiú, ki hitére nézve csakúgy „tudományos ebjonita" volt, mint Lang, Isten és emberszerető szivével nem inkább Isten szive szerint való ember volt-e, mint pöffeszkedő Hengstenbergök szőrszálhasogató igazhivőségével ? Kérdem továbbá, ha lelkészeink ahelyett, hogy confessionalis szűkkeblűségeik mellett buzgólkodva, embertársaikat valamiféle „i s m us" miatt kárhoztatják, zaklatják, magasztos hivatásukat arra használnák, hogy mint Tuckermann, az ínség és fájdalom hajlékait fölkeresvén, a szegényebb és a kísértéseknek inkább kitett néposztályok erkölcsi jóléte és emelése felett őrködnének, jutott volna-e valakinek eszébe, magát oly emberek és oly elvek vezetése alól kivonni akarni, s támadhattak volna-e vallástagadó emberek szövetkezései, minők a social-demokraták szövetségei? Nem várok feleletet; feleljen kérdésemre magának mindenki lelkiismeretének sugallata szerint. B. M. Két tervezet egy theologiai akadémia berendezéséről(Vége.) K. Ö. ugyanis jelenleg fennálló theol. tantervünkön azon lényeges módosítást ajánlja, hogy „részletelőadásokat" is tartsunk, mint a külföldi egyetemeken. „Nálunk (erd. kálvinistáknál) eddigelé előadták a tudományorganismushoz tartozó csaknem mindenik tudományágat, s ha régebb volt is vagy egy elmaradva, jelenleg nincs egyetlen egy egészen megállapított, önálló tudományág sem, melyot rendszeresen elő nem adnánk. Némelyiket évenként, némelyiket két évenként adtuk elő egyszer. Hogy minden tudományágat minden évben előadjunk, az teljesség tekintetéből óhajtandó lehetne, de aztán vagy sokkal több tanerőt venne igénybe, vagy a meglevő tanárokat igen tul terhelné munkával, s mindkét esetben több hátrány nyal járna, mint a mennyi előnyt nyújt a tudományok minden évi előadása. Némely tudományág szerepe a többivel szemben ugyan olyan, hogy okvetlen előbb tanulandó, s az ilyet elő is adjuk évenként, mások ellenben nagyobb nehézség nélkül váltogathatják egymást, az ilyeneket lehet csak minden második évben adatni elő, a mint ezt tényleg sok egyetemen teszik." Ezután a conversatoriumok tartását ajánlva így folytatja : „Azonban mindezeknél sokkal fontosabbnak s végetlenül üdvösebbnek tartanám, hogy tartsunk koronként a tudomány egyes kiválóbb részletei és problémái felől külön mellékelőadásokat. Az értelem fejlesztése a dialecticai begyakorlásra a tudományos kutaí