Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-07 / 6. szám

hogy ez idő szerint még többekkel együtt legyen annak tényleges birtokosa" s egyúttal figyelmeztetem, hogy mielőtt valakinek magánérdeket vetne szemére, várja el előbb eaját morallis reputatiójának in integrum restitutióját, mely nem kis mértékű diminutiot szenvedett az enyedi tanoda azon lelkiismeretlen kezelése miatt, melynek vastag hanyagságuk s kötelességellenes mulasztásuk folytán negatív részesei lettek. És ... ez nem gyanúsítás, hanem egykázkerületi közgyűlésünk előtt állott okmányok és a legerősebb bizonyítékokat képező önvallomások alapján emelt nyilvános vád, mely alól különben óhajtom, hogy ne késsék soká a felmentés." Ez objective van mondva ! Ama vád valóban a kerületi közgyűlésen emeltetett az enyedi tanoda elöljárósága ellen 1874-ben, s rám mint az elöljáróság egyik tagjára csak applicálta dr. K. S. s ő a ki olyan jó szivü, hogy óhajtja felmentetéstinket: épen ezen vád kíséretében dobja vissza szemem közé a magánérdeket. Mintha mondaná: a te magánérdeked is belejátszott a tanoda lelkiismeretlen kezelésébe ! Tudom, hogy korunkban a legevidensebb bizonyítékok előtt sem hátrálnak a közéletben működő emberek ellen emelt vádak, ha bizonyos személyes és pártérdekek ugy kívánják. Mégis megkísérlem kimutatni, hogy ama vádak, melyek egyházunkban annyi izgatottságot és keserűséget szültek, épen abban alaptalanok, a mit most dr. K. oly erősen hangoztat. Azon vádból a tűnik ki, mintha mi az elöljáróság tagjai többen magunk vallottuk volna be vastag hanyagságunkat és kötelességellenes mulasztásunkat a vagyonkezelésben, s önként elismertük, hogy lelkiismeretlenül kezeltetett a tanoda vagyona. Nem tudom a többiek mit vallottak magukra, (hivatalosan egyikkel sem volt semmi vád közölve), de azt határozottan tagadom, hogy én még csak ki is kérdeztettem volna ezen ügyben. És dr. K. S., kinek kezén meg kellett hogy forduljanak azon okmányok és erős bizonyítékokat képező önvallomások, itt nem téved, hanem tudva nem mond igazat, ha azt állítja, hogy az én vallomásom alapján is emeltetett azon nyilvános vád. És az igazsággal ellenkezőnek nyilvánítok minden olyan állítást, bárhonnan jöjjön is az, a mely az én vallomásomra hivatkozik. Én nivatalosan vád alá nem is voltam helyezve, s igy nem is tartoztam senkinek vallomással. Hogy már a vastag hanyagság s kötelességellenes mulasztás mennyire terheli az elöljáróságot, melyet dr. Kolozsvári S. nem mer megnevezni, hanem többekkel jelez: arról a vizsgáló bizottság ad felvilágosítást, valamint arról is, hogy mennyire kezeltetett lelkiismeretlenül a tanoda vagyona. Én azonban addig is a magam részéről a hanyagság és kötelességellenes mulasztás vádját visszautasítom, s kijelentem, hogy lelkiismeretlen kezelésről semmit sem tudok. Ezekre nézve elmondom itt nyilvánosan a mit a magam igazolására, s az olvasó közönség felvilágosítására szükségesnek tartok. Én 1869-ben jöttem az enyedi tanodához. Akkor tehát már az elöljáróság a főconsistorium tudtával behozta volt azt a rendszert a kezelésben és felügyeletben, a melyet a mult közgyűlésen országos botrány tárgyává tettek ad majorem glóriám ecclesiae evang. reformatae. Azon előljárósági gyűlésen pedig, a mely 1373-ban önként megszüntette azon rendszert, jelen sem voltam . De hát miért nyugodtam én bele 4 évig azon károsnak nevezett rendszerbe. Felelet ? azért, mert nem tartottam károsnak. De 1873-ig az elöljáróság előtt se nyilvánította olyannak soha senki. Nem csak, hanem váltig dicsérték azok, a kik felállították. Én aztán, mint a ki a gazdasághoz nem értek, s nem is foglalkoztam soha vele, csak az eredményeket néztem, s azok engem megnyugtattak. Mert azon négy év alatt, a mig az incriminalt rendszer állott, én mint az elöljáróság egyik legifjabb tagja a következőket tapasztaltam : 1) A tanügy körül: egy rajztermet nagy költséggel szereltetett fel az elöljáróság; a phjsikai gyűjtemény és a könyvtár tetemes gyarapodást nyertek ; az alapítványi pénztár, mely némi zavarban volt, kitisztáztatott az alapitványosok javára. *) A meglevő alapítványokon kivül a folyó közjövedelmekből 320 forint évenkint kitűzendő pályadíjt rendszeresített az elöljáróság; a rendes stipendiumok mellett kitűnő tanulók külföldi egyetemeken több mint 800 forint segélyt nyertek a közpénztárból, hogy részint tudorokká, részint egyházunk tanáraivá képezzék ki magukat. Ezeken kivül 3 uj segédtanári állomás rendszeresítetett 1000—1000 forintot meghaladó fizetéssel. S átalában a segédtanári fizetések ezen négy óv alatt emeltettek fel. S mennyi költségbe került a 11 rendes tanár fizetésének egyenlősítése, 3 uj és kényelmes tanári lak építése ? Az is tudva levő dolog, hogy a rendes tanárok fizetése ezen idő alatt emeltetett minden őt évi szolgálat után 50 forinttal. II.) A vagyonfelügyelet és kezelés körül: Azon négy év alatt több mint 250 hold földdel szaporodott a tanoda fekvő vagyona vásárlás utján; ez alatt szereltek fel 3 tanyát költséges épületekkel és marha-erővel, s fejezték be csaknem egészen a vingárdi jószág commassálását. Ez alatt készült az első kimutatás rendkívüli gonddal és utánjárással a tanoda összes javainak becsszerinti értékéről, mely kimutatás az akkori főtanácsnak meg is küldetett. Azt is tudom, hogy 1873-ig nem csak a költségeket fedezte a folyó jövedelem, hanem még fekvők vásárlására is jutott belőle. Pedig az enyedi tanoda jövedelmező vagyonalapja csak 820,198 forintra van becsülve, s a nem jövedelmező * épületekkel együtt a névszerinti érték 1 211,788 forint (az 1870-ben készült kimutatásból, honuan ezen adatokat jegyzeteim után közlöm). *) Mai állása 108,561 frt. 231

/, kr. o. ó.