Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-02-07 / 6. szám

Az évi kiadás pedig 60,000 forintot is felemészt. Mindezek dacára igaz, hogy a múlt évi közgyűlésen a vizsgáló bizottság jelentésében hanyag és lelkiismeretlen kezelésről volt szó ; kipótolhatlan kárt emlegettek, s ha nem szónoki figura akart lenni : az előadó „a még megmenthető aranyok megmentésére" hivta fel az egyházkerület figyelmét. Az is insinuálva volt, hogy a tanárok némelyikének a kezelőkkel való pajtáskodása okozta a zavart a kezelésben stb. Ez mind ugy volt! De dr. Kolozsvárinak, a ki a jeleatést tevő bizottság tagja volt mindezen vádakban ismernie kell valamit, a mi személyesen engem terhel, különben komoly ember létére nem dobta volna szemem közé a magánérdeket ama vádak kiséretében. És én felszólitom komolyan, feleljen arra : kinek a vallomásán alapszik az a vád, hogy én a lelkiismeretlen kezelésnek negativ részese vagyok? Mert ez a negativ részesség legalább is annyit tenne, hogy én önérdekből elnéztem valami hanyagságot vagy épen sikkasztást a kezelők részéről. A mig ezen kérdésre felelne dr. K., kijelentem, hogy én ilyen vádakat az elöljáróság előtt — az első illetékes forumon — soha senki ellen bejelentve nem hallottam, kivéve a vingárdi kezelést, a mely itthon vizsgálat tárgya is volt, de a közgyűlésen csak erről nem hallottam semmi panaszt. A mi pedig a közgyűlésen hűtlenségről, sikkasztásról, pajtáskodásról elszónokoltatott: az még erős bizonyításra vár; addig nem egyéb a pártszenvedély boszuálló üldözésénél becsületes emberek ellen. Mert hogy a pénztárnoki s erdészeti számadásokon kívül: a többi gazdasági ágakról nem készültek el minden év végére pontosan a nyilvános számadások, kimutatások és költségvetések : az gondolom nem engem terhel, s azt hiszem e-.ek miatt azon elöljáróságot sem szabad lelkiismeretlenséggel vádolni, a mely a fennebbi szemmel látható eredményeket 4 év alatt felmutatta. Ha az egyházkerület csak pontos számadást akar látni, ós csak a papiron kíván eredményt : azt könnyen elérheti. Pedig elöljáróságunk nyilvános számadással se maradt adós. Az 1870—71-iki évben honnan kapott az egyházfőtanács kimerítőbb és teljesebb kimutatást a vagyon állásáról, mint az enyedi főtanoda elöljáróságától ? A mit az autonom testületek meg szoktak tenni : azt főtanodánk is teljesítette. S itthon mindenki meg volt nyugodva annnak vezetésében *), a ki erejét és életét felemésztő munka közt vírasztott, hogy a tanoda anyagi és szellemi gyarapodását eszközölje. E gyarapodást láttam én és látta mindenki az elöljáróság tagjai közül. Legalább panaszt vagy vádat egyik sem emelt a kezelés és felügyelet ellen az elöljáróságban. Még csak számadást se sürgetett senki, mert tudtuk, hogy épen 1873-ban az inspector teljes erejéből igyekezett azok elkészítésén. Az ő ereje nem sokára megtört, s élete megszakadt, épen a nagy munka derekán. Néhai Kasza Dániel inspector-profwsor. Ekkor kellett elváltani azt a famosus úrbéri kötvényt is, a melyet a közgyűlésen eltűntnek híreszteltek *) s 5000-es helyett 10,OOO-nek mondák ! és híresztelték hírlapok is eltűntnek, még illetékes helyreigazítások után is. Pedig nem tünt az el, hanem az elöljáróság határozatából a helyettes inspector elváltotta, mert az 1873-ik évben a sok kamathátralék miatt a félben levő épületeket befejezni nem lehetett. És elválthatónak nyilvánította az elöljáróság azért, mert a folyó jövedelemből ugy is a kötvény értékét jóval meghaladó befektetés történt. Hát a mostani directorium nem nyul-e a papírokhoz a folyó szükségek fedezésére? De persze a pártfegyelem azt kívánja, hogy csak az elöljáróság által elköltött papír tünt legyen el ! Mindezekután szükséges, helyes, sőt jogos volt-e dr. K. azon bizonyítása, hogy nekem nincs igazam az egyházi vagyon jogi természetét illető véleményemmel, mert . . . mert hát én kereken kimondva hüth n vagyonkezelő vagyok ? (Folyt, következik.) Makkai Domokos. Nyilt levél a boldYa-sajómelléki reform, lelkészkörhöz. Évekkel ezelőtt, valamikor 1868. évben megpendítettem illetékes körökben azt a gondolatot, jó volna a lelkészeknek kiválólag tudni illő törvények és rendeletek olcsó füzetekben való kinyomatását időről-időre, még inkább pedig évről-évre eszközölni. A válasz, a melyet nyertem, nagyon emlékeztet egyik költőnk ama szavaira: „Szólt és maradt nyugodtan !" Ez a nyugalom, a melytől mindig féltem s most is az a meggyőződésem, hogy ha valami, ez fog megölni bennünket, arra indított, hogy induljak. 1869. évben e lap 12. 13. és 14. számaiban folytatólagosan közöltem a legújabb törvények azon §-sait, melyeket a lelkészeknek szem előtt tartaniok hasznos, sőt kötelesség, mint kezdetét oly műnek, mely lelkemben már megalkotva ólt. Nem sokkal ezután az Athenaeum akkori igazgatójával kezdettem alkudni, hogy ha a lelkészeket érdeklő törvények és rendeletek tárát összeállítanám, nyomassa ki füzetenként ugy, hogy a szellemi munkán kívül egy magamnak egyéb áldozatomba ne kerüljön. Alkudozásomat megszakította a dunamelléki reform, egyházkerület azon évi májusi közgyűlésének határozata, melynek folytán Polgár Mihály sajtó alá bocsátotta ; Az egyházat és lelkész hivatalos teendőit illető országos törvények ós rendszabályok kivonatát. E műnek azonban nagy hibája az, hogy ha jól tudom, csakis az I-ső füzet jelent meg belőle, mely az 1867|8 évi törvényeket tartalmazza §. szerinti kivonatban s az ígért rendszabályok nem következtek, sőt ki tudja, Polgár * Vádolták az elöljáróságot, hogy megtámadta a tők«Tagyont. M. D. 12