Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-19 / 51. szám
1633 1634 pesti országos árvaháznak 49 frt. 94 kr. a szeretetado- ! mány : N.-Dalánka, Tarnóc, Pécs és K.-Szebennek 400 frt. Csesztve, Fóth, Sz. Fehérvár, Galsa, R. Bogyoszló, Sikátor Tálya, és Sz. Györgynek 50 írtjával; Farnad, Szeged, Pivnitza, Vác, Roszanitza, Badin, Szulyó, Kralován, Vazsec, Rajec, Király falu, Bocabánya, Zarjecp, Laáz, K. Sztankóc, Pvibilina, Puchó, Bossáca, Szombathely, Hodos, Domonkosfa, Keszthely, Hveise, H. Lomnitz, A.-Sájó, Dvoree, Oláhpatak, N.-Károly, Jólész, Kriegnek 25 írtjával, pénztári maradvány 1876-ra 4 frt. 76 kr. Néhai Atzendorfer János pethőfalfi lelkész hagyatékának gondnoka a bécsi egyházi főtanács, a gyámintézet mellőzésével fogadta el Orsova folyamodványát, adott és küldött neki segélyt. Fel fog hivatni, hogy a G.-A.-egylet példájaként — a gyámintézeti uton felterjesztett folyamodványokon kivül, másokat ne vegyen figyelembe. Az orsovai egyháznak juttatott ezen adomány hová fordítása felett is őrködjék a bányai gyámintézet. A Budapesti nőegylet, mely évenként 3—400 frtot gyűjt, s ebből az ujon alakult vagy szegény egyházakat szokta közvetlen oltári sz.-edényekkel megajándékozni most igen kedvesen lepte meg a közgyűlést 150 frt. értékű oltári sz.-edényekkel, illetőleg — vallásos melegen irt levelében — azon kérelemmel, hogy ezeket a közgyűlés 2 egyháznak ajándékozná. A közgyűlés az A.Sztregovai (Nógrád) és rózsahegyi (JLiptó) egyházaknak ajándékozá, s azok átadásával az illető kerületi elnököket bízta meg. Dolesehal Sándor budapesti lelkész közreműködése köszönettel fogadtatott; szószéki beszéde kinyomatik. A nyíregyházi és dobsinai egyházaknak, mint a melyek Temesvárral egyidejűleg hívták meg e gyűlést, köszönet szavaztatott. A közgyűlés végeztével közebéd volt, melyen 50—60-an vettek részt. Itt is a temesvári egyház volt a gazda, melynek kitűnő szívessége, vendégszeretete elfeledteté velünk, hogy „idegen" helyen, szegények és a „szegények" javára vagyunk. Kramár Béla főesperes lelkész és Nagy Lajos, Strasser Albert, Nagy Ferenc, Appler Tivadar, Bálás Pál és sokan még — úgyszintén a bánáti esperességből megjelent tiz lelkésztárs clfeledteték velünk azt, hogy „német, tót, oláh és rác lakja ott azt a szép földet", melyen a gyámintézet, reánk nézve legalább, felejthetlcn emlékű ünnepet ült. Méltóan akarnók befejezni e közleményt. Az egyetemes gyámintézet kezdettől, tehát 15 év óta bevett : tőkésítésre a központban 31.043 frt 67 kr. központi tőke kamatjaiból 19.513 frt. 55 kr. bányakerületből . . .32.702 frt. 23 kr. dunáninneni kerületből . 25.535 frt. 06 kr. dunántuli kerületből . . 31.534 frt. 52 kr. tiszai^ kerületből . . . 30.761 frt. 07 kr. összesen 173.805 frt. 59 kr. kiadott : tőkésítve a központban és részeknél .... 40.755 frt. 77 kr. egyházakn. segélyezésre 107.302 frt. 16 kr. vegyes : folyó költség, tőkésítés, közvetlen adományok , melyek bejelentve nem lettek . . 25.747 frt. 66 kr. összesen 173.805 frt. 59 kr. Ezen főöszszeget megosztva az egyházak, lelkek száma és a .15 év közt: jut egy egyházra évenként átlag 22 frt. 6 kr. egy lélekre átlag 14 |1 0 adomány évenként. A némethoni Gusztáv-Adolf-cgylct ugyancsak ezen 15 év alatt 149.904 frt. 79 krt. küldött gyámintézetünkhöz kiosztás végett. A magyarhoni gyámintézet azok s ezek szerint tehát a lefolyt 15 év alatt 323.710 frt. 38 kr. vett be, s ebből 30 ezeret a központban — 10 ezeret a részeknél tőkésített, 257.206 frt. 95 kr. pedig 600 evangy. és reform, egyház és tanintézet közt kiosztott. Ily nagyságos dolgokat végez az Ur velünk és közöttünk ! A részekre való megosztás mellett is egységre törekvő gondolkodás , Összetartozás érzetével egyetértés sz. lelkével tegyük nagygyá, eredményeiben áldásossá e gyámintézetet! És ez igy lesz, mig Zsedényi, Székács, PálfFy, Karsay, Cékus, Ivánka, Prónaiak egyházszeretetben nagy példája hatni, szelleme élni fog közöttünk, éltetni fogja a gyámintézet által hitnézet s nyelvek különfélesége mellett is egy egyházunkat! KUTNAY ISTVÁN. Kurta válasz. (T. Matolcsi József ur „A dunántuli reform, egyházkerület körébőlu cimü cikkére.) Mottú : Nil spernar auris, nec tamen credat statim. Phaedr. L. III. f. 9. Mikor a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 46. számában felbukkant „A dunántuli reform, egyházkerület köréből" cimü cikk, bár név nem volt alatta, azonnal gondoltam : „O az, — bizony, .bizony ő az, — t. Ma! tolcsi József ur, a zs.-kisfaludi ref. lelkész s b.-somogyi egyházm. számvevő. — S nem csalódtam. A 47. számban már csakugyan az ő neve áll a cikk alatt teljes egyházi ornátusában. Csakugyan neki fáj az, hogy „észrevételeiből — mint irja — már három gyűlésen keresztül még egy betűt sem olvastatott fel, sőt az egyházker. számvevő s pénztárnokok (kiknek t. i. azok végzésileg kiadattak, hogy helyes vagy helytelen voltuk felett nyilatkozzanak), merészségnek állították, hogy (beható tanulmányozás és alapos tárgyismeret nélkül) legfontosabb ügyünkben gáncsolólag lép fel valaki : holott csak egyetlen kimutatása sem cáfoltatván meg, sem számmal, sem ellenkező jegyzőkönyvi ponttal, ő nem állított valótlanságot." Megunva a „több évi várakozást" (t. i. a f. é. májusi közgyűléstől cikke beküldéseig) szóra akarja hozni az illető számvevőt s pénztárnokokat.
