Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-19 / 51. szám
Isten neki, legyen óhajtása szerint! Föltettem ugyan magamban, falra borsót hányni nem akarva, hogy, miután a szóban forgó (most e lap hasábjain már harmadik kiadást ért) észrevételekre vonatkozó megjegyzéseimet az ezen ügyben elrendelt vizsgálatra megbízott egyházker. küldöttség elnökének már hetek előtt beadtam, M. úrral ez ügyben tovább szót váltani nem fogok : mégis, hogy e lap tisztelt olvasóit a közügyre nézva károssá válható könnyenhívés esélyétől megóvjam, itt o lap terén, melyen az észrevételek nyilvános világot láttak, közszemlére kiállítom szellőzés végett azoknak csak egy pontját, melyről aztán a többiekre is következést vonni lehetend. Már maga az, hogy M. ur észrevételei a számvevői jelentéseknek részint „1 é n y e g é r e", részint részleteire akarnak vonatkozni s annál fogva „általánosakra" „részletesekre" osztatnak : nyilván mutatja, kivel van dolgunk ? mintha a lényeges annyi volna, mint általános, és a részletesben nem lehetne lényeges. M. ur roszul különböztet ; pedig régi bölcsészeti axióma már ez : „qui bene distingvit, bene docet." Azt mondja továbbá bevezető soraiban, hogy észrevételeit „a főtiszt, kerület pápai főiskolajának, s magának a főtiszt, kerület pénz tárának állásáróli pénztárnokiszámadásokra vonatkozó számvevőijelentésekre" teszi,*) a mint azokat a (gyűlési-) jegyzőkönyvekben figyelemmel kisérhette, — s megjegyezvén, hogy a számvétel „ritkán" reflektál, akkor is „igen gyakran" határozatlanul, nyomban hozzá fog az egyházak s több egyesek által az 1854-dik évben „t an á r i fizetésre" kötelezett összegek hátralékainak a jegyzőkönyvekből 1862—1875 meríthető kimutatásához. A számvevőség rendesen háromféle jelentést szokott évenként az egyházkor, gyűlésre beterjeszteni. 1. Az esperességek által egyházlátogatás alkalmával (a lelkész s gondnok által igazolt táblás kimutatás mellett) köz és egyéb szent célra gyűjtetni szokott lcegyadományok számbevételéről, melyek közzé többnyire az esperesi kézbe adott, vagy adandó tanárfizetési összegek is soroztainak. Az adandókat nem minden esperes fogadja fel a tabellába, azonban utóbb mégis beküldetnek nem egy esetben ezek is. 2. Az egyházkerületi. 3. A főtanodai-pénztárak számadásairól. Nagyon természetes, miszerint az, hogy az 1854-ben tanári fizetésre kötelezett Összegből mennyi folyt be a pénztárba ? nem a táblás kimutatás szerinti kegyadományokat illető jelentésből, hanem a főtanodai pénztári számadásokra vonatkozóból deríthető ki. Mert, egy az, hogy a kegyadományok kimutatásában e cim alatt: „tanárfizetésre," nem mindig kizárólag az 1854-ki kötelezett*) Igazi körmönfont construetio D. B. ségből, hanem más, szinte tanárfizetésre tett alapítványokból folyó kamatok is foglaltatnak; más az, hogy létezik oly esperesség is, mely a tanárfizetési összegnek a kimutatásban rovatot sem tart, de illetőségét a nélkül küldi be időközben a főtanodai pénztárba, és, ha esetleg az ezt igazolható pénztárnoki nyugta feledékenység miatt nem mutatható fel, ez összeg a kimutatott kegyadományok egybeszámításánál számításba nem jöhet. De M. ur ezt figyelembe nem véve — az egy 1864—5. év kivételével, melyről a valódi számot mutatja fel — mindenütt a kegyadományok kimutatására támaszkodik; és igy hamisan állítja, miszerint számítását „a főtanodai számadásokra vonatkozó számvevői jelentésekre" alapítja. Mert ezeket tiz | eset közül csak egyszer látta : következőleg, valóságot nem is állithat. Fölhozza M. ur, hogy egyetlen kimutatása sem cáfoltatott meg, sem számmal, sem ellenkező jegyzőkönyvi ponttal. — Igaz, iránta tanusitni óhajtott kíméletből nem. De legyen meg hát a kívánsága; álljanak számok elle| ellenében számok, jegyzőkönyv ellenében jegyzőkönyv. Ott kezdem és végzem, a hol a fölvett tárgyat tekintve ő kezdi ! és végzi. 1862-ben (novemberi gyűl. jegyzőkönyv 71. sz. a.) a főtanodai számadásokra vonatkozó „terjedelmes" jelentésből, mely szerint két évi (t. i. 186%) és 186 */2 pénzügyi állása a pénztáraknak mutattatott ki, csak a beterjesztett észrevételek találtatnak a j.-könyvben. Szám semmi.*) M. ur tehát előrántja az „egyházi és iskolai célokra" egybegyűjtött kegyadományok tárgyában beadott jelentést (májusi gyűl. jk. 80. sz. a.) melyben ezt olvassa : „Főtanodai pénztárba 3,248 frt (4 1 j2 kr.) foly," s ráfogja, hogy ennyi adatott az 1854-ki tanárfizetésre: holott e cím alatt a kegy adomány jelentés mellé csatolt táblás kimutatásban 3,041 frt 35 72 kr. áll, — de ott van: 4-ik vagy jogtanszékre 127 frt IP/2 kr, — hittanszéki kamat 44 frt 81V2 kr, Széchenyi alap. 21 frt 4 kr, építésre 8 frt 57 kr, hittanári házra 5 frt 15 kr is, melyek együtt tesznek 3,248 frt 4x /2 krt, s mind a közpénztárba valók. Azonban, ugyanazon jelentésben az is elmondatott a számvevőség által, hogy • az adományok részint elébb, részint a gyűlés tartama alatt kézbesítettek az illető pénztárnok uraknak, „egyik esperes ur által pedig csak számbavétel alá terjesztettek, de át nem adattak." A főtanodai számadás szerint pedig — a már fönnebb emiitett okon és módon — a májusban számbavehetett összeg helyett, az 1854-ki kötelezettség után 3,820 frt 417* kr. folyt be. 1863-ban (okt. nov. gyűl. jk. 129. sz. a.) a főtanoda különböző pénztárairól vezetett s z á ma d ásókra vonatkozó hivatalos jelen *) A számkihagyás — a mint én tudom — politikai indokból történt. D. b -84*
