Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-12-19 / 51. szám

az egész világ', az összes emberiség született ujjá s azóta folyvást erősbödik, végnélkül, örök ifjúságban. Azon isteni szellem, mely e bölcsőből lépett ki, olyan, mint a jó levegő, közös kincse ax emberiségnek, benne élünk, mozgunk és vagyunk annyira, hogy kisebb-nagyobb mórtékben még a nem keresztyén is e szellem hatása s befolyása alatt áll. Igaza van a költő-reformátornak, midőn igy énekel : „E világ volna bar nagyobb, Gyémánt- s aranynyal megrakott: Mégis kicsiny volna ugyan, Hogy bölcsőd lehetne, Uram !" De azért a jászol lett az ő bölcseje, hogy a hatalom megalázza magát, s a szegénység fölemelje fejét. Álj meg ember e bölcső előtt, mert innen áradt szót a világossá g, mely ezer meg ezer titokra, megfejthetlen kérdésre, életre, ós halálra olyan fényt hint, melyet a véges ész halvány mécsese nem pótolhat soha. Innen származott az i g a z s á g, mely szabaddá tesz, mely széttördeli a bűnnek rabbilincseit, s valódi erényt teremtve, méltóvá s képessé teszi az embert a polgári szabadságnak is miud megszerzésére, s az azzal való helyes élésre, mind pedig annak megtartására. Innen jött el a világot meghódító legnagyobb hatalom, a szeretet, mely közelbe és távolba áldást visz s az egyenlőség- és testvériségnek anyjává lett. Mily megható kép tárul elénk! Míg a napkeleti bölcsekkel minden időnek valódi bölcsei szomjas lélekkel követik e nap világosságát, addig a kis gyermekek örömtől repesve állják körül a csillogó karácsonyfát, s nem tudjuk, melyik a boldogabb : az-e, a ki még gyermek, vagy az, aki már újra gyermekké lett? Mig a világ hatalmasai egy tekintetükkel bókét teremtenek, addig az egyszerű ember jobbját nyújtja ellenségének, s nem tudjuk, melyik a nagyobb: az-e, a ki csak egyen, vagy az, a ki sokon gyakorolhatja a szeretetnek hatalmát, aszerint, a mint kisebb vagy nagyobb a működési-körük ? A gazdag szótosztja szivét s szivével gazdagságát ezrek között, a szegény özvegy fillérét s vele minden vagyonát adja szent célra, s elhagyatottnak, betegnek ós árvának szemében felszárad a köny, s nem tudjuk, melyik van közelebb az istenhez: az áldó vagy a megáldatott? Az erénynek bajnokai mindmegannyi angyalok járnak a földön, s az elesett bűuös fölkél, könyes arczán a mennynek angyalai örülnek, s nem tudjuk, melyik a dicsőbb: az-e, a ki a nagy kisértetben elesett, de újra fölkelt, meghalt, de újra feltámadott, vagy az, ki talán nagyobb lelki erővel birva és kisebb akadálylyal küzdve emberül megállta a maga helyét ? Oh bizony van okod, világ, hogy visszanézz lélekben a múltra és ünnepelj. Anyagiasnak tartjuk a mai kort s némi tekintetben méltán. De ón nem féltein az emberiséget, melynek olyan vezére van, mint a Jézus. Lám a gép megállt, a zaj elnémult s millió lélek elmélyed e napon, mert e napnak varázshatalma van a szívek felett. S mig a templomban ének, ima és ige zeng, — kint a mindenség nagy templomában tettek dicsőitik az Urat s a tettekben tart az ünnep végnélkül. Ezek a tettek mutatják, hogy folyvást él ós működik az, a ki ma [született. S hogy ma már szebb a világ, mint tegnap volt, s holnap még szebb lesz, mint a milyen ma: mindezt a maszületett cselekszi. A tegnap és ma öröméül s a holnap biztos remónyeül még most is zeng az angyalok kara s a titkos hangot megérti s átérzi a lélek : „Dicsőség a magasságban istennek ! ós e földön békesség ós az emberekhez jóakarat !" Méltó, hogy minden ember meghallja s kövesse e szózatot, hogy eljöjjön azon idő, midőn a bölcsnek legnagyobb bölcsesége, a költő lantján a legmagasabb s legszebb hang, a kereskedőnek legdrágább kincse, a mesterembernek igaz nyeresége, az ekeszarva mellett a biztató s az egész élet sava: a vallás lesz. E nap kezeskedik, hogy eljön ez idő s mindenkit áthat az az ég'i szellem, mely által lesz uj ég és uj föld. S itt a papságra nehéz, de magas tos feladat vár, csak fogja fel hivatását s legyen meggyőződve, hogy nem ez vagy ama hitfelekezet kezeli kizárólagosan az igazságot, hanem bárki, a ki az igazságtól át van hatva s azt az emberiség közkincsévé tenni törekszik, — hogy nem ez vagy ama theologiai irány viszi előre a világot — bár ezen különféle irányok is szükségesek arra nézve, hogy az eszmék harcában kitűnjék az igazság, — hanem azon valláserkölcsi erő, melynek irányt a legszabadabb elvű, legbölcsebb s legjobb reformátor szabott, a Jézus. Annyit már tudunk, hogy vaskalap alá nem akar,