Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-28 / 48. szám

móraival küzd, nincs szükségük magasabb rendű kiképzésre s általában a gyakorlati élet az u. n. „tudós" papok hiányát nem érzi. Kétségkívül a lelkészjavadalmazás égető kérdése egyházkerületünknek egyik sürgős gondját kell hogy képezze , de másfelől megjegyzem, hogy egy prot. vallásos társulat törekvésében, alkotásaiban, nemcsak a jelenre, hanem a jövendőre is tekint; kizárólagos feladata teljességgel nem az, hogy a gyakorlati életnek csakis röghöz tapadt követelményeit tartsa szem előtt, s mindent a kenyérkereset szempontjából Ítéljen meg; sőt ellenkezőleg, létjogát épen az által nyeri és igazolja, ha fölébe emelkedve a mindennapiság szűk látkörének, eszmények felé törekszik, s oly alkotásokat hoz létre, melyek túlélik az időt s túlszárnyalják a tért. Megvagyok győződve arról, hogy egy erőteljes prot. fakultás létrejötte s virágzása, midőn egyfelől egész egyházkerületünknek intensiv erőt fog szerezni: másfelől, hatása által nagy mérvű befolyással lesz arra, hogy a lelkészi állásnak tiszteletet és tekintélyt szerezzen, s ez által a javadalmazás kérdésének megoldását is előkészitse. Különben is külföldön, a legmiveltebb s legerősebb prot. államok is kisebb-nagyobb mértékben küzdenek e kérdéssel, de azért föntartják s fejlesztik prot. fakultásaikat, bárha ott is az ifjaknak elenyésző kisebbségét alkotják azok, kik kiválnak a nagy sokaságból s a tudományos, vagy lelkészi pályán munkásságuk által gazdagon kárpótolják azt az anyagi és szellemi erőt, a mi a többiekre el lőn fecsérelve. Mint minden téren, ugy itt is igaz az apostoli szó: „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak." A mi a tanárképz és t illeti a t. bizottság előtt tudva lesz, hogy e tekintetben fölmerült az az inditvány, hogy a nagy-enyedi főtanoda saját erején állítson föl egy felekezeti tanárképezdét, melynek tervezete már ki is van dolgozva. Ha ez kivihető lenne, azaz, ha a nagyenyedi főtanoda anyagi helyzete megengedné egy oly tanárképezde fölállítását, mely az államiakkal mind anyagi, mind szellemi téren versenyképes legyen, igen iidves volna. E téren az állami monopoliumnak barátja teljességgel nem vagyok. Az adott körülmények között azonban egy felekezeti teljes tanárképezde fölállítása eszméjének még csak emlegetését is idő előttinek tartom. Szükségképen megkellene azt hogy előzze egy p r o t. e g y e t em fölállítása^ hogy aztán a mellett s azzal kapcsolatban egy felekezet^ teljes tanárképezde intézményét életbe léptethessük. Egy ilyet azonban létrehozni önerején, melyik hazai ref. egyházkerület volna képes? Az pedig, hogy e célra az öt egyházkerület ereje egyesíthető volna : a kegyes óhajtások világiba tartozó oly reménykedés, melyet ez idő szerint hiába táplálunk. A t. indítványozók is elismerik, hogy „közelebbről egy egészen elkülönzötten beállítandó tanárképezde (hát még egy prot. egyetem?) felállítását alig remélhetjük." Ennélfogva kénytelenek vagyunk a tényleges helyzettel s abból folyó kényszerítő körülményekkel számot vetni s ez idő szerint csak anynyira terjeszkedni, a menynyire anyagi s szellemi erőnk engedi s a menynyit speciális felekezeti érdekeink, prot. főtanodáink múltja ~s jövendője tőlünk múlhatatlanul megkíván. E pontnál tekintetünk — folytatja a tervezet — önkénytelenül is a kolozsvári egyetemi tanárképezde felé fordul, melytől — miként egy e tárgyban már kiküldött bizottság véleményező — semmi ok sincs idegenkedni, miután ezen képezde mellett hazánknak, sőt éppen felekezetünknek is több kitűnő tudós és általánosan becsült egyéne működik, s melytől okunk és jogunk van,, úgy a tudományt, mint az onnan áradó szellemet illetőleg oly j sok jót várni, s így gymnasiumainkat az onnan jövő tudománytól, szellemtől, s az onnan kikerülendő tanárjelöltektől nemcsak elzárnunk nincs miért, de még óhajtanunk kell, hogy ezen csatorna is nyitva legyen előttünk, s ennek növendékei közül is többeket tisztelhessünk tanáraink között. S miután a kolozsvári tanár-képezde tanárainak jelenleg túlnyomó többsége ép a mi tanodáink mellett nagyranőtt kiváló tudósok, kikkel szemben az idegenkedésre, valóban semmiféle ok fönn nem forog; annyival kevésbé, mert a tanárképezdében p. o. a nyelvészeti, mennyiségtani s természettudományi tantárgyak egész hosszú sorozata, a tudomány természetéből kifolyólag, sem pro, sem eontra, semmiféle felekezeti színezettel nem is bírhat," s ugy a kath. mint a prot. felekezeti állásponttól teljesen független s Önálló, bárminő hitvallású tanár adja is azokat elő. Ezek számára tehát külön felekezeti tanszéket állítni föl nekünk ez idő szerint legalább is felesleges fényűzés volna. Van azonban a tanárképzésnek oly ága is, melynek kezelését, tőlünk — mint felekezettől — idegen szellemű tanár kezébe látni, valóban nem óhajtanám. Ilyenek a történelmi, a neveléstani és oktatástani, vagy egyszóval, az u. n. bölcseimi tantárgyak, melyeket p. o. egy kath. hitű tanár egészen más szellemben foghat fel s adhat elő, mintegy oly tanár, ki a mi vérünkből való vér. Ezen pontra nézve a tervezet készítője Imre Sándor kolozsvári egyetemi tanárnak, mint szakférfiúnak véleményét kérte ki, a ki ekként nyilatkozott : „A kolozsvári egyetem mellett, különösebben reform, iskolai célokra felállítandó tanárképző intézetnek azonkívül, hogy a mit az egyetem és állami tanárképezde ad, felhasználtatnék, nézetem szerint három dologra kellene különösebb gondot és erőt fordítani. 1) Hogy egyrészt a hazai protestáns egyház történelmének, másrészt az ó-történelem segéd tanainak (állam-és magán-régiségek, mythológia, stb.) tárgyalásáról gondoskodjék, ha netalán ezek az egyetemi előadások s állami képezdei gyakorlatok cyclusaiban elő nem fordulnak, a minthogy az előbbi — a prot. egyház történelme — éppen nem is fordulhat elő. 2) Nevelés- és oktatástanból okvetlen szükségesnek tartom az oktatás- s nevelés-ügy történelmét, különös tekintettel a hazaira és a prot. külföldire teljes nyomatékkal tárgyalni. Es ugy vélem, szükséges az is, hogy a