Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-07 / 45. szám

fí isteni gondviselését nagyságod felöl. írtam S.-Patakon 2 martii, anno 1641. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja STEPIIANUS TOLNAI p. e. p. K ü 1 e i m: Illustrissimo ae potentissimo principi et domino domino Georgio Rákóczi, dei gratia regni Transylvaniae principi, partium regni Hungáriáé domino, Siculorum comiti et ecclesiae orthodoxae liberalissimo nutrieio etc. domino et patrono suo, longe clementissimo. Kivül: 9 martii Fogaras 1641, Tholnai István uram. (Az egész levél Tolnai saját irása; csak az aláhúzott sorok idegen kézzel.) (A széljegyzetek I. Rákóczi Gy. saját kezével.) (Eredetije a. m. k. kamarai levéltárban.) XXXIV. Alázatos és hivséges szolgálatomat ajánlom nagyságodnak mint kegyelmes uramnak és főpatronusomnak, és hogy az fejedelmeket kegyesen vigyázó isten nagyságoddat minden hozzátartozókkal egyetemben lelki testi ajándékival látogatassa ű szent fölségétül áhítatosan kívánom. Régi vers kegyelmes uram : sunt mala mixta bonis, sunt bona mixta malis, az jó elegyes az gonoszszal, viszont az gonosz is az jóval. De ha nagyságod látná (el is hiszem pedig, hogy látja is) mint vagyunk egész országostul, bizonynyal merem irni nagyságodnak, hogy most ugyan kételkedhetnék benne, ha vagyon-e az sok siirü szivevényes gonosz közzé valami jó elegyedve. Az nagyságod jószágába, dicsértessék az Ur érette, békességes religionk vagyon, de azonkívül még az kik meg nem háboríttattak is rettegésen vannak, mindnyájan csak sóhajtjuk az közönséges nyomorúságot, de mindenekfelett azon fáj az szivünk, hogy mind nagy mind kicsiny rend sietteti az isten büntetését, hogy gyorsalkodjék. Az főrendek miatt vesz el az község, ]az mint isten lelke fenyegeti vala az zsidóságot. Mert elcsudálkoznék rajta az ember, mit mivel az tisztviselő egész seregestül. Azt mondotta vala Boscusnak az atyja Rómában: Jaj úgymond annak az országnak az kinek vezetői tolvajok, nyilvánosságosan soha egyébképen nem viselik magokat, mintha köteles tisztekre mikor magokat adták az közönséges veszedelemre és vesztésre esküttek volna, szente az nyomorúságnak az fölső gradusára hágatnak ezennel fel mindnyájunkat. Mert nyomorúságnak első gradusa az szenvedés; másik azon feljül való, szenved az ember és nincsen orvossága ; harmadik ha orvosságot lát az patiens, nincsen kiadó; negyedik ha az orvosság készen vagyon az nyavalya ellen, de az kinek kellene nyújtani ellenség : mind az negyedikben része vagyon az szegény hazának, mind az többiben. De az isten, az ki az setétségben is világosságot talál, orvosolja meg az temlecben kesergő Josephnek nyomorúságát. Bényei János uramnak az pataki scholából való kimenetele felől az minemű discursusom volt, praefeetus uram megírta volt nagyságodnak, de most arról én valamennyire tovább terjesztettem elmélködésemet, mivel az szükség is azt kívánja. Mert Salánki György uram, az mádi praedicator megholt (a szélen megjegyezve: 10. április) ; ha ugyan ki kellene is az scholábol menni, jobb volna az nagyságod hóna alatt lakni, mintsem másuvá, avagy Gönczre menni. Azonkivül kegyelmes uram jól tudja nagyságod, hogy Váradra két predicator kellene, ha találhatnánk, Debreczenben egy : akar Bényei János uram szolgálatjából teljék ki valamelyik szükség, akar másunnan az nagyságod ditiojában ugyan szüksége va' gyon nagyságodnak az ű kegyelme szolgálatjára; de ugy 1 tudom kegyelmes uram, hogy Keresztúri Pál uram ez jelen való állapotját meg kezdi unni, noha bizonyosan nem írhatom. Mely ha ugy lenne, hogy ű kegyelme állapotja megváltoznék, arra sem alkalmatlan Bén/ei uram. Ugyan szükségünk is volna az scholában az ű kegyelme szol-I gálatjára itt Patakon. Ugy vagyon kegyelmes uram, ez igen nagy difficultasomra vagyon, hogyha Bényei uram kimegy en az scholából, nincsen oly alájövendő academicus, a kit én Tolnai János uram társaságában állathassak ; mert attul mindnyájan irtóznak. Ez esztendőben ' kettőnél több alá nem jfí, egyik Michael Sz.-Péteri, a kit az szegény Herczeg uram pénzével küldöttem vala ' fel; másik Johannes Zebegnyei; minekelőtte felmentek, ' az egyikkel Gönczön, az másikkal Ujhelyben (mert oda való mesterek voltak) vesze egyben, egyik sem szereti, énnekem pedig mind az kettőre az fejében való gondviselésem volt, hogy az pataki scholában szolgáljanak ha kívántatik. Nincsen is az mi földünkről Németországban csak egy is azoknál több, az kik arra az hivatalra elégségesek volnának. Németországban menő három deáknak elválasztásáról nagyságod praefeetus uram által kegyelmesen parancsol, kiről én Tolnai János urammal még egyet sem szóltam, tartván attól, hogy abban sem fog velem egyezni. Nagyságodnak én kettőt nevezek, egyik Georgius Szombati, az liszkai mester, másik Caspar Szepsi ugyan szepsi scholamester; ismerem mindkét' tőt. Az harmadik legyen az pataki scholából bátor, tudom hogyha Tolnai János uram kit választ, vagy akarom vagy nem, nekem is tetszeni kell. En kegyelmes uram mindenkor több hasznát vettem az olyan academicusnak, az kik elsőben valamely városi scholában próbáltattak meg. Igazsággal irom nagyságodnak, hogy Szempléni uramat is valamely scholában küldettem volna inkább mintsem nagyságodnak commendaltam volna az németországi útra, de az jó emlékezetű Suri uramnak nem tetszék; mind az liszkai, mind az szepsi még ez ideig magokat jól viselték, ezután is oly reménységünk vagyon mind Senior urammal Ő kegyelmével, Miskolci urammal, hogy bennük meg nem fogyatkozunk. Legyen az ur nagyságoddal és mindazokkal az kiket ű sz. felsége nagysá-72*