Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-07 / 45. szám

godnak segítségére, örömére és szolgálatjára adott. írtam Sáros-Patakon anno 1641 die 15 április. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja STEPHANUS TOLNAI, p. e. p. K ü 1 c i m : Illustrissimo ac potentissimo principi domino Georgio Rákóczi, dei gratia regni Transylvaniae principi, partium regni Hungáriáé domino, Siculorum co­miti, magnó ecclesiae orthodoxae protectori etc. domino et patrono meo longe clementissimo. Kivül: 22. április A. J. 1641. (Az egész levél Tolnai irása.) (Az aláhúzottak I. Rákóci Gy. kezével.) (Eredetije a m. k. kamarai levéltárban.) (Folytatás köv.) Külföldi egyház és iskola. A schveici lelkészi kör gyűlése St.-Gralleiiben, aug. 17 -18-án. Ezen gyűlésről a berni „Reform" ezeket irja: A gyiilés első napjának tárgya volt : „A s c h vei ci evang. egyház állása az uj szövetségi törvényhez, különösen a vallástanitást illetőleg! Értekező Pfeifer St.- Gallenből. Ő a jelen­kor szükségleteit és követelményeit híven szem előtt tartá, a mennyire t. i. nagyon is konservativ álláspontja meg­engedé; személyes nézeteit érthetően, világosan és nagy éllel állitá oda. Állításai mindazonáltal fájdalommal illet­nek, ha látjuk, mennyire erőlködik ezen férfi a keresz­tyén gyülekezet körül az igazi, sem szűk, sem tág ke­rítést megvonni, a hozzátartozás mesterséges feltételeit felállítani, és az abból való, egyes esetekbeni kizárást, mint parancsoltat, oda állítani. Furrer és Lang azonnal sorompóba is szálltak vele, amaz inkább praktikus, emez inkább theoretikus okokból igyekezvén a keritést leron­tani. A liberálisoknak ezen közönyösségökben vagy in- -kább ellenszenvükben az egyházhoztartozás minden külső feltételei ellen, a positivisták természetesen csupa vilá­giasságot és emberfélelmet látnak. Valóban csodálatos, mily rövidlátók Ők e tekintetben! Nem látják be, hogy az egyesnek szabadakarata, melyre mi az egyházat mint egyedülire építjük, nem leromboló, hanem felépítő gon­dolat ; nem akarják belátni, hogy minden egyházias élet, melyet ők magok hoztak létre, minden jó és nagy, me­lyet teremtettek, csak ezen szabadakaratnak, nem pedig az ő eszközeik és eszközöcskéiknek köszöni lételét. Igen, ! ők annak, a mit céloznak, épen ellenkezőjét érik el : ha a keresztséget és a konfirmátiót egyházi törvénnyé te- ! szik, ugy nem valami magasabb jelentőséget adnak azok­nak, sőt megfordítva, megölik ezen szép keresztyén er­kölesöket; mert erkölcs és törvény halálos ellenségek ; ha nem hiszünk az erkölcs hatalmában és törvénnyel 1 akarjuk támogatni, akkor felháborodik az erkölcs és megtagadja szolgálatát; akkor azután lássa a törvény mennyire megy anélkül. Továbbá az értekezés érinté a viszonyt a feleke zeti és államegyház között is. A szerepek itt felcse­rélve vannak: a positivisták az egyes gyülekezetek tel­jes függetlenségét követelik, mig ellenben a liberálisok, előre látva a dolgokat, melyeknek jönni kell, az egyes, különben önmagokban szabad gyülekezetek egyesülését hangsúlyozzák, hogy igy a szegényebb gyülekezetek ezen az úton élvezhessék a gazdagabbak testvéri szeretetét és segélyét. Nunc venimus ad fortissimum : a vallástanitásnak jövőben mikénti alakulására! Itt ugy állanak a dol­gok : Zürich és St.-Gallen kantonokban ugy szólván egyhangúlag, Appenzell és Bündenben túlnyomólag azon véleményben vannak, hogy a szövetség-gyülés, az uj szövetségi törvény 27. §-át oda fogja magyarázni, mi­szerint minden vallástanítás az iskolából kizárandó. A positivisták örülnek rajta, félig 'kárörvendők, félig iga­zán örülnek, miután ebből az egyház és iskola közti összeütközés mellőzését és az egyes egyházak szorosabb összefűzését és nagyobb befolyását reménylik. A liberá­lisok a vallás nélküli (religionslos) iskolában inkább egy mellőzhetlen szükségességet, mint vívmányt és áldást lát­nak ; nem kételkednek azon, hogy a lelkészeknek le­hetségessé fog tétetni a kisebb gyülekezetekben a val­lástanitást egészen átvenni és a nagyobbakban a szük­séges segéderőket megtalálni ; arról is megvannak győ­ződve, hogy a legtöbb szüle ily vallástanitástól nem fogja elvonni gyermekét. (Lang.) Kivételt képez a többi keleti Schveictól Thurgau, melynek legújabb iskolatör­vénye a vallástanitást, mint szakot, megakarja tartani az iskolának. Furrer, Uszterből, Zürich kantonában, lel­kének egész erejével csüng a felekezet nélküli (kofessions­los) vallásoktatáson és melegen ajánlotta ezt St. Gallen­ben, mint ezt különben már tevé jeles könyvecskéjében is. Nézetéhez csatlakozik madjnem az egész nyugoti Schveic, a francia Schveicből Waadt, mig Neuenburg és Genf in­kább Zürich és St.-Gallennek már fentebb emiitett né­zetéhez hajolnak. A kimenetelt valószínűleg a kath. Schveic fogja megadni. Nem szenved kétséget, hogy a jelenlegi szövetségi gyűlés kath. tagjainak többsége a vallástanitásnak az iskolából való kizárása mellett fog szavazni, de az sem szenved kétséget, hogy a kath. nép többsége ellene fogna szavazni. Különben föltéve, mondá Ammann, hogy a vallás­tanítás az iskolából kizáratnék valami által, mit vallás­nak neveznek, az bizonyára minden más volna, csak ta­nitás nem a vallásban. Inkább tehát semmi vallástanítás, mint ilyen! Ez meglehetős hű képe a helyzetnek, melynek tisz­tázásához még sok kell! Mindenesetre a személy-kérdés : vajon a tanitó vagy a lelkész adja-e az eddigi vallások­tatást az iskolában, itt másodsorban áll a tárgyi kérdés mögött; vajon a vallás ezután antárgy legyen-e az is-

Next

/
Thumbnails
Contents