Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-07 / 45. szám

kedélye csak igyekszik kifejezni, arait érez. Igyekszik kifejezni, mondom, mert a szó mindig csak halvány tükre marad a legmagasabb és egyszersmind legmélyebb gondolatnak s érzelemnek. Kívánatos volna szerintem, ha e helyen nemcsak a r. kath. egyház urvacsorai tanát ismertetné szerző, hanem még inkább fölemlítené különösen Zvingli felfogását. Nem hagyhatom megjegyzés nélkül azt sem, mit Német ur a 7. lapon mond : „Az uj- testamentomon vagy uj- szövetség könyvein kivül a zsidóknak szent könyveit, az ó-testamentomot is elfogadták a keresztyének eleitől fogva, hitük és életükre nézve követendő zsinórmértékül." Tisztelet az ó-testamentomnak! ha valaki tiszteli, én is tisztelem ; de hitem és életemre nézve követendő zsinórmérték az uj- testamentom, még pedig egyszerűen azért, mert Jézus az ó-testamentomot tökéletességre vitte, azt az ó-testamentomot, mely már az apostol szerint is csak árnyék; de a valóság, mint mondja, a K r i s z t u s é. Még csak egyet. Szerző igy ír az előszóban: „ Tudom, hogy könyvecskémnek hiányai vannak és sok javításra szorul. De kiadtam azért, mert én részemről addig is, mig minden részben jobbat kapunk valakitől, ennek mindennap szükségét érezem, mivelhogy séma régi kátékat, sem a számos ujabb, úgynevezett eonfirmátiói tankönyveket célra segítőknek nem tapasztaltam." Minden elismerésem mellett is szerző iránt, de az igazságtól vezéreltetve, bátorkodom emlékezetébe hozni egy régi könyvet, ez „Az ur vacsorához először készülődnek való tanítás," Nagy István dunántuli ev. superintendenstől. Erről a könyvecskéről minden régisége mellett is megfeledkeznünk mulasztás volna. Kár, hogy egyik dunántuli ev. esperesség rövidíteni s javítani akarván e könyvet, meglehetősen elrontotta. Mindezek után, tekintetbe véve azt, hogy mily nehéz ily könyvek írása, szerkesztése s mily háladatos munkát végez az, aki itt csak némileg is gazdagítja a vallásiirodalom e nemének még elég kopár mezejét, — tekintve, hogy itt is áll, hogy mindent megpróbáljunk s a mi jó, azt megtartsuk: én részemről e művecskéket a legmelegebben merem ajánlani az illetők figyelmébe s szíves pártfogásába. Előfizetések és megrendelések szerzőhöz cimezendők. Minden 10 példányra 2 ingyen példány jár. Szerzőnek jóakaratú nemes törekvése s azon körülmény, hogy a nehéz munkával becsülettel megküzdött, de meg maga a szent cél is bizonyára megérdemli, hogy minden lelkésztársam megvegye s amennyire lehet, terjessze ezen könyvecskéket, kedvet s módot nyújtván szerzőjüknek, hogy a többi füzetek szintén napvilágot lássanak. SÁNTHA KÁROLY. BELFÖLD. Ritka felebaráti szeretet. „Tanuljatok jót cselekedni." BIBLIA. Altalános a panasz , hogy korunk az önzés kora, és hogy maholnap elenyészoleg csekély leend azoknak a száma, akik eme jézusi nagy parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint magadat" nemcsak tudják, hanem teljesitik is. Mi ezen panasz jogosultsága ellen tiltakozunk, s nagy lelki örömmel hozzuk nyilvánosságra, hogy a b e 1-so-somogyi helv. hitv. lelkipásztori testület a maga felebaráti szeretetével még ama jézusi parancs kívánalmát is túlszárnyalja, vagyis — minden körülírás nélkül mondva: jobban szereti felebarátját, mint önmagát. Bizonysága ennek az egyházmegyében tiz év óta fennálló úgynevezett „Papi s tanítói özvegy- s árvagyámolda," melynek alapszabályaiból legyen szabad állitásunk igazolására csupán ennyit közölni : Beléptidíjul mind lelkész, mind tanitó egyházi jövedelmének öt-, évi dijul pedig ugyanannak egy százalékát fizette s fizeti, *) mind a két testület ö z v e • gyei s árvái azonban fejenként egyenlő mennyiségű osztalékban része sittetnek. S az isteni mindenhatóság — mintha csak a fennkölt lelkű papság önzetlen szeretetét akarná vele próbára tenni — ugy intézkedett, hogy a ritka felebaráti szeretet által felölelt szegény tanitói karnak ma már számra nézve két annyi özvegye s árvája veszi igénybe az intézet segélyezését, mint a lelkészi testületé. A lelkészi testület azonban csak a hátrahagyott szerencsétleneket sajnálja; de alig hallotta még valaki, hogy sajnálta volna tőlük az osztalékot is , aminek pedig nagyobb része csakugyan az ő zsebéből megy ki. Áldja meg az Isten — s meg is fogja áldani érte ? Ujabb időben szentesítve lőn az 1875. évi XXXII. törvénycikk, mely a népoktatási nyilvános tanintézetek tanítóinak nyugdíjazásáról s azok Özvegyeinek s árváinak gyámolitásáról gondoskodik. Ez és azon tény : hogy legközelebb ugyancsak a tanítók számára egy megyei „segélyegylet" fölállítása is célba vétetett, a mélyen tisztelt lelkipásztori testület mindegyik tagját ilyenforma gondolkozásra bírhatná : mig nem volt senki, ki a tanítók gondját fölvette volna, addig tettünk érdekükben, a mennyit tehettünk; de miután ma már az állam pártfogása alá vette Őket, senki se magyarázhatja félre, ha elválunk tőlük, s ezután csupán magunkról s a mieinkrŐl fogunk *) Az úgynevezett előléptetési dij, mit minden tag1

nagyobb jövedelmű gyülekezetbe elől epése esetében ujabb .állomási dijja többletének 25 százalékában tartozik fizetni! szintén szép Összeggel gyarapítja a gyámolda pénztárát ; de ki nem látná át: hogy a nagyobb summát ez uton is a t, lelkész urak szolgáltatják be ? . . . Közlő.