Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-07 / 45. szám

gondoskodni. De ok, a nemes lelkűek nem igy gondolkoznak. Néhány nappal ezelőtt, midőn a gyámoldai ötös választmány a . célból ült össze, hogy a folyó ügyek elintézése mellett a n. t. egyházmegye meghagyásából a kebelbeli lelkész és tanitók által az elnökséghez beadott javaslatok alapján egy, a gyámolda jövőjére vonatkozó munkálatot készítsen : a gyámolda lelkiismeretes, pontos és ügybuzgó pénztárnoka tiszt. Horváth József lelkipásztor ur, egy olyan közvetitő inditványnyal állt elő, a minek minden egyes pontja a tanitókkal eddig is éreztetett ritka felebaráti szeretet folytatásának méltán tekinthető. „A lelkészek — mondá a derék inditványozó — valamint eddig szeretettel ölelték magukhoz a tanitókat, ugy ezután sincs szándékukban azokat magoktól eltaszitani. Miután azonban tanitóink nincsenek azon helyzetben, hogy egy és ugyanazon idő alatt az országos nyugdíjintézetbe, a segélyegyletbe a gyámoldába is fizethessenek, s előre látható, hogy a fizetésképtelenség első sorban is mindjárt az e. m. gyámoldán látszanék meg, továbbá: miután a községi iskolákba s más egyházmegyébe tőlünk eltávozott tanitók szintén nem akarják magukat kötelezhető tagokul tekintetni, az én szerény indítványom ez volna : maradjon gyámoldánk ezentulra a tanítókra nézve önkéntes; a kilépni akaróknak adjuk ki befizetett évi- s beléptidijaikat, természetesen kamat nélkül; a bennmaradni akaró s kötelezettségeiket pontosan teljesített s ezutánra is teljesíteni igérő tanitók pedig maradjanak továbbra is velünk együtt a gyámolda tagjai. Uj tagok azonban ezen osztályból többé ne vétessenek föl. A mi a tanitói özvegyeket s árvákat illeti, kiknek számuk jelenben 23, ezeket részesítse a gyámolda a lelkészek özvegyei s árváival egyenlő osztalékban ezután is, és még az esetben is, ha atanitó tagok száma tízre olvadna le." Az indítvány a gyámoldai választmány világi elnöke, papi s tanitói tagjai által közhelyesléssel fogadtatván, az alapszabályoknak ezen javaslat következtében szükségessé vált módosítására a tagok közül egy azonnal kineveztetett ; a nagy tiszteletű s tekintetű e. m. elnökség pedig megkéretni határoztatott: hogy a választmány javaslata, s ennek folytán módositandott alapszabályok átvizsgálása és szentesítése céljából hova elébb egy csupán csak ez ügy gyei foglalkozandó egyházmegyei közgyűlést összehívni szives kedjék. A mely testület igy gondolkozik, érez és cselekszik, méltán megérdemli, hogy az elismerés és hála koszorúját homlokára illeszszük. MOLNÁR ISTVÁN, néptanító, s gyámoldai vál, tag. RÉGISÉGEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. (Folytatás) XXXII. Georgius Rákóczi, dei gratia stb. Reverende fidelis nobis sincere dilecte stb. die praesentis irt kegyelmed levelét 13 ejusdem vettük vala el. Rákóczi György fiunknak adatott instructionkban noha specifice az csavargók nevezésben nincsenek, de amaz articulusban, ki igy vagyon: az kik az közönséges békességet és az szegénységet pusztítanák, háborgotnák azokat kergesse s fogdostassa és büntettesse ; hova lehet azért nagyobb békesség háborgató, mint az csavargó, ki az törökön kapdos. Hogy Tholnai János között való differentiat az Kekermannus Logikájárul csudálja kegyelmed, hogy itt benn való keresztyén tanitókkal is comrnunicaltuk, s nehezteli is kegyelmed, s érdemét sem érdemli reá lenni: soha kegyelmed azt ugy nem csudálhatja, mint mi azt csudáljuk, hogy kegyelmed lépett ez íratására, holott kegyelmednek Tholnai Jánossal a felett való egyenetlenségével nemcsak az pataki schola rakva, hanem az egész ecclesiákban nyilván vagyon, s miolta ez dissensio orialtatott kegyelmetek között, ide be Erdélyben is jüttek onnét deákok, az kik azt mindenütt minden tartozás nélkül szabadosan hintegették, beszéllették, hirdették, s Tholnai János is a hol járt költ, hogy nem hirdette volna , csuda ha kegyelmed nem hallhatta : holott csak mostan kegyelmetek Váradon létében is eleget beszéllette, s igazán irjuk, még minekelőtte kegyelmedtől magától értettük volna, csak magunk is egynehány helyekről értettük. Az pataki scholára s annak javára senkinek meg nem engedjük nagyobb vigyázása s gondja legyen nálunknál, kit kegyelmed távollétünkben is megtapasztalhatott, ezután is mi rajtunk fordul meg annak az terhe inkább másoknál, s bizony másnak sem keservesebb annak kára s az üdőnek heában múlása; mindenkor feljebb is kell mi nekünk az pataki scholának javára vigyáznunk, feljebb is kell azt böcsülnünk nemhogy egy embernél, de néhánynál is; hogy másokkal is communicaltuk, azt láttuk jobbnak, mert az ki állandót s dicsiretest akar csak világi dolgaiban is végben vinni, tanácskozáson szokta azt elkez deni, sokkal inkább az ki isten tisztességében s az ecclesiának épületiben jár, miért volna káros sok értelmes megért elméjű lelki tanitókkal közleni? Kegyelmetek is azon isten tisztessége mellett vitézkedvén, az ki mellett az itt benn valók ; mi senkivel abban meg nem egyezhetünk, hogy az miben az közönséges ecclesia mind dicsiretet hallhaeson, vagy pedig illetlen patvarkodó beszédeket érthessen, azokat egy vagy két emberért vállalná magára : mindenkor jobb azért tanácsosai megveszteni is, mintsem a nélkül nyerni. írhatunk mi erről példákat,