Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

a gyűlések termeiben, hogy azok, legyenek : egyetemes, I gelicusok egyetemes gyűlése, az ott megjelenendő képviseegyházkerületi vagy egyházmegyeiek, — bizottságokat löknek figyelmébe ajánlom. küldhessenek ki a tárgy bővebb tanulmányozására. I BOGNÁR ENDRE Legközelebb lesz, nov. 10-én, az Ágost. hitv. evan- j ev

. lelkész. Könyvismertetés. Az evangeliomi csodák, tekintettel az 6- és uj-testamentumi összes csodákra. Történelmi bírálati tanulmány. Irta Símén Domokos, a bibliamagyarázat rendes tanára. Kolozsvárt, Kiadja Stein János. 1875. 164 l. Ára 1 frt. (Vége.) A harmadik szakasz 11. és 12. fejezeteiben e címek alatt: „ Az ó-testamentumi iratok keletkezése" és „Az evangeliumi iratok keletkezése," szerző a históriai ítészét mai stádiumán kifejlett eredményeket adja lehető rövid vázlatba foglalva, de szabatosan, világosan. Az ó-testamentumot illető előadás a Vatke kezdeményezése után most már általánosan elismert azon tudományos alapon nyugszik, hogy Izráel történelmi fejlődésének méltatásában nem az u. n. Mozaismusból kell kiindulnunk, hanem a profetismusból, mint amelynek kebelében a régi héber irodalom, ahonnan a történelem jobbára merit, abba a formába öntetett, amelyben azt a mai bibliai szöveg elébünk ugy tárja, hogy széltire meglátszik az arra való törekvés, miszerint az ősrégi előkort polytheisticus typusából kivetkőztesse, s az eseményeket vallási szempont alá helyezze. „Hilkiástól kezdve — mondja szerző — a Jeliovapapok és próféták törekvése oda irányult, hogy a Jehovaimádást egyedülivé tegyék. De e törekvés csak a fogságból való hazatérés után diadalmaskodott teljesen. Ettől kezdve az ős polytheismus eltűnik és a nép egyedül Jehovát imádja. Ez egy isten-imádás érdekében aztán megsemmisítettek mindent, a mi az ős vallásra emlékeztetett. Ennek szellemében dolgozták át a régi polytheisticus irányú iratokat. Ezért nem kell történeti hűséget keresnünk ott, ahol a honfiúi vallásos törekvésnek minden más cél alája volt rendelve." Hasonló világossággal jelzi a nézpontot, melyből az evangeliumi iratok tekintendők. „Ha — igy nyilatkozik szerző — minden aprioristicus dogmatismust félretéve a történelmi birálat világánál az evangeliumi iratokat vizsgálat alá vesrszük, lehetetlen azokban kétféle elemet fel nem ismernünk. Ez elemek egyike az elbeszélések hagyományos történeti alapja. Másika az az alak, amelybe az ős keresztyénség ama történeti alapot felöltöztette. Az elébbit az abban levő eszmék, elvek végtelen fontossága, az azokban levő egységes szellem és ama körülmény különbözteti meg, hogy az eredeti szóhagyomány vagy Írásbeli feljegyzés hű adatainak látszik. Az utóbbiak az által tűnnek ki, hogy ellenkeznek egymással"; ellenkeznek ugyanazon írónak egyebütt előadott elbeszéléseivel ; ellenkeznek a dolog egymásután következő rendjének történeti fejlődésével, és az emberi lét lélektani törvényeivel." A bibliai iratok keletkezéséről itt felállított nézeteket e század eleje óta nagy szorgalommal folytatott beható nyomozások folytán fölfedezett tények igazolják, és semmi sem természetesebb, mint, hogy e nézetek az amaz iratokban előadott csodaelbeszélések felfogására is döntő befolyást gyakoroltak. Csakis ez okon vonta be szerző e látszólag tárgyához nem is tartozó kérdéseket értekezése keretébe, amiért is észrevételeit a bibliai iratok keletkezését illetőleg c szép szavakkal rekeszti be : „A történeti vonásokhoz tett későbbi toldásokat, a történeti alap mondaszerü alakjait, az ős keresztény hit, a Jézushoz való ragaszkodás és szeretet hozta létre. Még pedig egészen öntudatlanul és jó hiszemben. Jézusnak kortársai jól tudták, hogy ő természetes uton, földi apától és anyától született. Ismerték szüleit, testvéreit. Látták Őt növekedni. Ismerték nemes lelkét, jellemét. Hallgatták tanitásait. Erezték lelkének melegét, mely benne az emberiség iránt hevült. Látták őt éhezni, szomj azni^ bánkódni, remegni, szenvedni és meghalni. De mentől inkább távozott az idő a Jézus személyétől az apostoli és apostolok utáni korszak folyamán, annál homályosabban emlékeztek az emberek Jézus történeti egyéniségére? annál halványabb lett az ő életének és működésének hátrahagyott történeti képe. Az a hatalmas vallási izgatottság, amelylyel a ker. vallás a világba lépett és ott történeti helyet foglalt, valamint az ő messiásságába vetett remény, létrehozta a látomásokat, jövendő mondást nyelveken beszélést; létrehozta a csodákat, s ezekkel, Jézus személyét születésétől fogva körülrakta. . . Ilyen formán a szeretet, a benső áthatóttság, az ős ker. élet intensiv községi szelleme, különösen pedig a zsidó nép hagyományos messiási várakozása, amely a csodákat az isteninek és prófétai hivatásnak kimaradthatatlan jeleiül tekintette, a csodák által Jézusnak történeti személyét eleinte egészen öntudatlanul és akaratlanul egy eszményi képzelt alakká kezdette átváltoztatni. S minthogy e korban a birálat hiányzott, e körülmény megfejti előttünk azt, hogy midőn az evangéliumok átdolgozói a történeti mozzanatokat átvették, ezeket abban az alakban vették át és jegyezték, amelybe a hagyomány felöltöztette." Ezen előadás amint egyfelől megfejti az evange liumi csodaelbeszélések eredetét, ugy másfelől utat egyen-