Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-17 / 42. szám

e0y házak egyesítve vannak. Ez utóbbiak azonban nincsenek az államegyházba beolvasztva, hanem megtartva eés gyesitve s önállóságokat az egység parancsolta korlátokon belől szabadon gyakorolhatják. 2. A generál synodus képviseli az államegyházat, s kötelessége ugy az egyház egységét, mint a tartományegyházak önállóságát figyelembe venni. 3. A generál synodus határozatai, a hitvallás érvényességét, a kultust, a vallásoktatást s a tartományegyházak alkotmányát illetőleg a tartományegyházak belegyezése nélkül semmi hatálylyal nem birnak. 4. A fennebbi körre vonatkozólag csak felügyeleti joggal bir, a mennyiben az egyes tartomány egyházakban fel merült veszélyes irányzatok ellen felszólalhat ugy az illető tartományegyház gyűlésén, mint a alegíobb egyházi hatóságnál. 5. Feladata a zsinatnak Németországon a porosz államegyházon kivül levő testvéregyházak közt egy szabad egyesületet létesitni s e célra vonatkozólag a szükséges intézkedéseket kezdeményezni és vérehajtani. E pontokat a gyűlés szintén csaknem minden vita nélkül magáévá tette, kivéve az clso pontot, melyen némi lényegtelen változtatás tétetett. A gyűlés egy másik igen fontos tárgyát a következő théma képezte : „ami álláspontunk az u. n. k u 11 u r harcba n." E tételről gr. Crasso w értekezve a következő pontokat állította fel: J. „A kultúrharc" egyik következménye a mostani világtörténelmi változásoknak, s alapja azon ős ellentétben van, mely a világi és egyházi uralom, állam és egyház között létezik. 2. Az egyik fél célja e kultúrharcban az absolut állam mindenhatóságának kifejtése, mely magát állítja mind jog egyedüli forrásának, s maga mellett semmi olyan organismust meg nem tűr, mely a maga önállóságát és szabadságát más forrásból igyekszik levezetni. Ennek ellenében áll a másik oldalon a csalhatatlan pápaság, mely hasonlólag minden jogot és hatalmat csak magának kíván tulajdonítani. Dacára azon ellentétnek, mely a mindenható állam és a csalhatatlan pápaság között létezik, mindkettő az absolutismusnak ugyanazon elvét hordozza magában. 3. A győzelem, bármelyik részen, magában rejti azon veszélyt, hogy az illető győző tévedésében önmagát semmisiti meg. 4. Az állam oldala mellett küzdő „kultarharcosok" az állami jog érdekében nemcsak a kath. egyház ellen harcolnak, hanem mind az ellen, a mi egyház. 5. A harc ez irányzata nagyon veszélyes az ev. egyházra is, mert mint az isten igéjén alapuló egyház akaratlanul ellentétes térre sodortatik. G. A fennebbiekből következik, hogy minő álláspontot kell elfoglalnia e kultúrharcban az ev. egyháznak és tagjainak a) Ámbár elismerjük, hogy a kath. egyházban is I megvan a ker. igazságnak egy bizonyos része, mely ve-^j lünk is közös, de azért közöttök és köztünk egy oly nagy hézag van, hogy lehetetlen az ő részökre államink. b) Mindazáltal a „kultur-harcosokhoz" sem csaklakozhatunk, mert ezekben is saját ellenségünket ke 11 felismernünk. c) Nekünk, jelenleg inkább, mint valaha, őrködnünk kell egyházunk és annak szentségei felett, hogy azokat a mi népünk számára megtartsuk. Csak igy tehetünk valóban jó szolgálatot az államnak e kultúrharcban. Gróf Crassov egy terjedelmes értekezésben e pontokat bővebben kifejtette és indokolta. Gondolatmenete a következő : felemlítve a kérdés fontosságát és nehézségét, elmondja a jelenleg egymással ellentétes két hatalomra, a csalhatatlan pápaság — és a mindenható államra vonatkozó nézeteit. Ultramontanimus és hitetlen liberalismus közeli rokonságban állanak. Egyik sem akar isten igéje előtt meghajolni. „A művelődés", melyért a mindenható állam harcol, semmi egyéb, mint a vallásosindifferentismus (?) párosulva Pilátus hitvallásával: „micsoda az igazság?" Azon kérdés részletes tárgyalása, hogy kikezdte el a harcot, egészen felesleges. Itt nem a Welfek és Ghibellinek megujult harcáról van szó, hanem a vallásnak a nép életére gyakorolt nagy befolyásáról. E befolyás „a m o d e r n alkotmányosság" által kérdésbe tétetett (?) Az egyh a zi-életetmegsemmisitéssel fenyegeti. Szóaok megvan győződve, hogy az állam e harcban nem mindig igazságos fegyverekkel harcolt s igen gyakran túllépte a kellő határt. A legnagyobb veszély a hitetlenséggel való szövetségben áll, mely magát az államra reá erőszakolta. Egy keresztyéntelen állam sohasem lesz képes ez ellenséget legyőzni, hanem egyedül Jézus és az evangelium hatalma. A „kultur harcosok" az ev. egyházból egy harcoló csapatot, egy pusztító csordát akarnak csinálni, melynek egyetlen feladata, minden keresztyén igazság megtagadása leend (?) Csak ezen nézpontból kiin -dúlva lehet helyesen meghatározni e harcban elfoglalandó álláspontunkat. — Ezután a szónok azon különböző álláspontokat rajzolja, melyeket „a hivő ev. keresztyének" e kultúrharcban elfoglaltak. Némelyek félreismerik a rónihierarchia hatalmát és irányzatát s annak a német állammal szemben tanúsított ellenséges érzületét, mely kétségkívül az egyházi és politikai liberalismus által nagymértékben élesztetett. Ezek tévednek, ha azt gondolják, hogy a kath. hierarchiában szövetségest talá nak a hitetlenséggel szembeni. A római hierarchiának semmi sem kívánatosabb, mint a protestantismus megsemmisítése. Ellenkező hibába esnek azok, kik a pápaság jogbitorlása iránti utálatból a „kultur-harcosok"-hoz szegődnek. Ezek nem látják át, hogy ez utóbbiaknak célja nemcsak a pápaság követeléseit visszautasítani, hanem egyszersmind magát a keresztyénséget is megsemmisít ni. Hogy milyálláspontot kell elfoglalni az ev. egyháznak, s micsoda fegyvereket kell használnia e harcban, — szónok a G. ontban felemiitetteken kivül nem sokat mondott. Különö-