Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-17 / 42. szám

sen hangsúlyozza, hogy az egyháznak kötelessége, most inkább mint valaha, felvigyázni a keresztyén iíjuság ne­velésére. Végre bezárja beszédét a következő szavakkal : „bár szenvednünk kell, de el nem csüggedünk !" E beszédből következtetve nem nagy fejtörésbe kerül megítélni, hogy minő álláspontot foglalnak cl Né­metországon az orthodox lutheránusok. Csak egy lépést kell tenniök, hogy vakbuzgilinukban a pápa lábaihoz boruljanak. Igen helyesen jegyzi meg a „Fost" Német­ország egyik legtekintélyesebb lapja, mely önérzetc­sen visszautasitá az állam eJlen emelt vádakat, hogy semmi sem veszedelmesebb, mint az olyan ember, ki nem akar látni . E tételek is természetesen, bár hosszabb vita után — elfogadtattak. E^zel a gyíilés vé­get ért. Sclnveiei egybfijsi és iskolai mozgalmak. Genfben a konsistorium tagjainak utóbbi új vá­lasztásánál a positivisták közti a legtöbben tartózkodtak a szavazástól, mindamellett a liberálisok egy harmadrész­ben positivistákat választottak meg, és a mi még több, a megválasztottak el is fogadták a megtiszteltetést, jóllehet, pártbelieik nem jó szemmel nézték. Még szebb a dolog­ban az, hogy a positivista egylet elnöke majdnem egy­idejűleg azon indítványt tevé, hogy az új konsistorium kerestessék meg, miszerint a városnak egy temploma az ő egyletüknek engedtessék át kizárólagos használatra, hogy igy merészen és bátran tűzhessék ki a separatio zászlóját. Es ezek azon emberek, kik egykor azt kiabál­ták tele torokkal a liberálisoknak : ti separatisták, ti pártütők! Node hiába rugdolóznak az ösztön ellen: „der liebe Gott ist nun einmal radikal geworden", mondá egy őszinte pietista. Hanem nemcsak a konsistoriumoknak, hanem a kath. templomoknak is megvan saját sorsuk. Ha volt valaha Schvveicban egy kevély vár, az ultramontanis­musnak egy „Zvinguni"-ja, úgy a Notre-Dame volt ez Genfben, Mermillod által építtetve. És íme ez most a liberális katholikusok használatában van. O . . . (pia mutatio rerum ! Basel vidéken (Baselland) Birsfeldenben (egy kis község) utóbbi időben épült egy kis templom, és pe­dig mivel a lakosok szegények, mások adományaiból, különösen Basel városának úgy protestáns, mint katholi­kus lakosai vetekedtek egymással az adakozásban (Basel városának áldozatkészsége szintén közmondásossá vált. Ott jártamban 1872-ben 42,000 frankot gyűjtöttek a le­égett Chicago számára). Egy szép reggelen azon hírre ébredtek a Birsfeldeniek, hogy az ottani vikárius a saját nevére íratta a templomot és már a lucerni vallásos egy­letre akarta íratni. Auch eine schöne Gegend! W a a d t kantonáról az a hír járt, hogy az egyház-elől járói-választások a liberálisok javára ütöttek ki. A dologban az a szerény igazság, hogy Lausanne nem választott oly „feketén" mint azelőtt. Közelébb, mi­dőn Őrbe városában az ő reformátoruk, Viret szobrát leplezték le, beismerték, hogy reformátusok, legalább azok­nak neveztettek hajdan. Lelkészi kört is alapítottak ek­kor. Itt is tehát megvetettük lábunkat. Kicsinyen kezdjük^ nagyon végezzük. S t.-G :i llen ben. Niederutzwylbcn az idén tartott kantonalis reform-ünnepély alkalmával a positivista elöl­járóság kinyilatkoztatá, hogy templomukat a kebelükben lévő minden iránynak átadják istentiszteleti használatra. Heidennek orthodox papja is örömest beleegyezett, hogy minden negyedik vasárnap egy reformer végezheti az istenitiszteletet elvtársai épülésére. — Lám egy évvel ezelőtt és most! Node: „sapientis est consiliuin mutare in melius." Thúrgauba n az összes gyülekezetek, jegyezzük meg jól : a gyülekezetek, nyilatkoztak oda, hogy az apos­tolicum az úrvacsoránál többé ne olvastassék föl. Es ezen határozatnak alája veté magát Bisofszell retinens lelkésze is. Csupán egy olvassa még ugy suttyomban gyülekezete határozott akarata ellen. Es midőn figyelmez­tették, hogy ezáltal több liiveit tartja vissza az urvacso­rájától, azt feleié: annál jobb, ugy is csak saját kár­hozatukra élveznék. Sic ! Solothurm és T h u r g a u kantonok nyitót -ták meg az ajtót, a Szászországban és Würtenbergában már régebb óta fenálló polgári iskoláknak. Minden jel. oda mutat, hogy miként ezen két kantonban, ugy a töb­biekben is győzni fog a kötelező polgári iskola a nem kötelező felett. Reményleni lehet, hogy ez nem csupán ismétlő iskola leszen, melybe János tanulja meg a mit Jancsi nem akart. Joggal jegyeztetett meg Kummer igazgató által, hogy a népiskola szintén javitandó, mert a mulasztás nem tétetik jóvá azáltal, ha egy uj emelet építtetik reá. A polgári iskolának az a nagy haszna is leend, hogy a népiskoláról egy jó halmaz terhet vesz le, melylyel időről-időre megterhelve lőn, mely terhet képező tárgyak iránt mivel a gyermekeknél az érdekeltség, ép azért az értelem is hiányzott. Azon gondolatban, "ezt és azt minden embernek kell tudni, ebben és abban a szakban jártasnak kell lenni, és ha ezt a népiskolában nem tanulja, később alkalom nem kínálkozik rá: ez volt határozó a népiskolai leckerend készítésénél, ugy, hogy az összes tudományok kis encyclopádiája került ki, ég és fölei dióhéjban; a gyermek elrontja gyomrát, elveszti ét­vágyát és azután azt gondoljuk jól lakott. Ezen tudá­kosságból kikeveredve ismét alaposabb lehet, hatható­sabban és sikeresebben működhetik a népiskola. Szerencsés és jövővel biró gondolat az is, a gyer­mekeket és általok a szülőket takarékossághoz szoktatni az által, hogy az iskolában a legcsekélyebb takarékpénz­tári letét elfogad tátik, és a tanitó vezeti a betéti lajstro­mot mely foglalatosság ugyan kezdetben fáradságos és kellemetlenséggel is jár, e helyett azonban uj kötelékkel fűződik a gyermek tanítójához. — A kezdet dicsősége Laurent tanáré Genftben, Belgiumban ; ő majdnem hihetleu

Next

/
Thumbnails
Contents