Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

A turóci esperesség kivánja, mondja ki a gyűlés, hogy mivel Csecsetka pozsonyi igazgató-tanár a mult évi egyetemes gyűlésen a kerületi végzés ellen szólalt fel, azért róvassék meg és az egyetemes gyűlésre képvi­selőül soha többé ne küldethessék. Világi elnök ez inditvány ellen, mint a mely egy köztiszteletben álló férfinak mintegy erkölcsi halálát cé­lozza, a leghatározottabban tiltakozik. Mások megemlítik, hogy a szláv urak, a mint magok is bevallják, a jelen kerületi gyűlés alatt az otthon kapott utasításoktól akár­hányszor sans géne eltértek. Heves vita után végre egész általánosságban csak az mondatott ki, hogy az egyetemes gyűlési tagok a kerülettől kapott utasítást ezentúl tartsák szem előtt és az ellen ne szóljanak. Erre a többség megválasztotta az egyetemes gyűlési követeket, még pedig ugy, hogy például Pozsony váro­sából lemegy Mudrony Mihály, a megyéből Minich Dániel, mindkettő a nemzetiségi vezérkarnak tagja. Csak Moson­megyében nem sikerült nekik panszlávot felfedezni, ille­tőleg onnan Pestre küldeni. A pénztári számadás megvizsgálásánál kitetszett, kik a fizetők, tudniillik a három kisebbségi esperesség és — Árva, Liptó, Trencsén, Turóc, Nyitra pedig rendsze­resen gyakorolják e nemfizetést, időről-időre a derék pénztárnokot támadják meg (lásd Húrban lapját) önma­goknak pedig a hátralékokat határozatilag elengedik. Ez pár év előtt megtörtént, és nemsokára újból megtörté­nik, mert hátralék]ok már ezerekre megy. Hogy a kétnapi hadjáratból az orthodoxiának is jusson valami zsákmány, a pozsonyvárosi esperesség til­takozása mellett — mert Pozsony- és Mosonmegyék már akkor nem voltak képviselve — határozatba ment, hogy a ki más kerületből hivatik meg lelkésznek, tartozik a symbolikus könyveknek aláírni ! Sőt ugy halljuk, (ha bizonyosan nem is tudjuk, de kitelik tőlök) késő este pro coronide azt is határozták, hogy a protestáns egy­let tagja nem lehet lelkész. Ki nem kiáltana erre „szlává"-t? ! Felvilágosítás Laucsek Dániel ügyében! Laucsek Dániel először bold. Máday superintendens által utasíttatván vissza mint képtelen a hitjelölti vizsgá­tól, 1871 august. 15-ikén előttem jelent meg s e vizsgá­járól a nyíregyházi ker. gyűlés jegyzőkönyvének 35-ik pontjában szóról-szóra ez áll: „Laucsek Dániel pedig é r­hetetlen dolgozata, homályos és zava­ros feleletei alapján másodízben is — most már véglegesen — visszaút a­sittatott s gyengének találtatott." Kerületi eljárásunk szerint általam többé hitjelölti vizs­gára bocsátható nem levén, atyja, beleegyezésemmel ké­relmet nyújtott be a ker. közgyűléshez, hogy miután fia 2-ik vizsgája óta a külföldi egyetemen egy éven át ké­szítette elő magát, engedtessék meg neki még egyszer a hitjelölti vizsga letétele. A ker. közgyűlés ezen körülmény és atyjának aggkorát tekintetbe véve, engedélyezte a vizsga letételét, minek következtében 1873. sept. 13-dikán a hitjelölti vizsgán a vizsgáló bizottmány által kielégítő osztályzattal átbocsáttatott ugyan, de csak azon szóbeli ki­jelentés mellett: hogyha lelkészszé felszenteltetni óhajt, ez csak ugy fog teljesíttetni: ha a hit- és erkölcs­tanból tisztább felfogást tanusitand s ha­tározottabb feleleteket adand. Ugyanazon év dec. 18-kán segédlelkészül való fel­szentelés végett jelent meg Rozsnyón Glauf Pál hitjelölt társával, s ezek eredményét a vizsg.-bizotts.jkönyve szóról­szóra igy mutatja fel: „Laucsek D. azonban, ki a szóbeli vizsgát ugyan még kielégítő sikerrel állotta ki, de zavart, keresztyén épülésre, teljesen alkalmatlan, beszéde s különösen annak szánalmat gerjesztő előadása által meg­botránkozásig nevetségessé tette magát, a vizsgál ó-b izottság nem akarván magát az ifjút választott hivatásában való meg­erősíttetése által szerencsétlenné tenni, még kevésbé egyházunk és sz. vallásunk tekintélyét veszélyeztetni, egyhangúlag végképen képtelennek itéltea lelkészi h i v at a 1 r a." Tennie kellett pedig ezt a bizottságnak, s különö­sen pedig nekem, mint superintendensnek, azért ; mert a tiszai coordinátió 147. §-ában kötelességemül ez van té­ve : „A kerül, püspök kötelessége szerint az ügy fontos­ságához buzgón s lelkiismeretesen föl fog vigyázni, hogy az oly jelölt, ki iskolai vagy egyetemi bizonyítványait elő­mutatni nem tudná, vagy erkölcstelen életet követne, vagy vallástalan elveket nyilvánítani s terjesztgetni merészelne, vagy egészen ügyetlen, vagy a törvényszerű kort még el nem érte volna, a sz. hivatalra ne alkal­maztassék." Laucsek visszautasításáról mult évben a mis­kolci kerületi gyűlésen tettem hivatalos jelentést s az ott, megjegyzés nélkül tudomásul vétetett. Ennek dacára 1874. nov. 22-kérol sürgönyt ve­szek Pozsonyból: hogy Laucsek D. mai napon Húrban­h o z Geduly superintendens ur által segédlelkészűl fel­szenteltetett. Megütközésem nagy volt, szememnek hinni nem akartam, s fel nem tételezhetvén jóhiszeműleg supe­rintendenstársamról s az egyetemes gyűlés egyházi elnö­kéről, hogy megkérdezés s tudtom nélkül azt tehetné, s azon gondolattól áthatva : hogy bizonyosan visszaélt va­laki bizalmával és tévútra vezette őt, felvilágosítást kér­tem tőle, és a válasz nagy csudálkozásomra az volt: „hogyő igenis tudta Laucseknek, mint ügyetlennek általam történt visszautasí­tását, de ettől eltekintve ő, jó vizsgája, jó, sőt nem mindennapi előadása következté­ben felszentelt e. Feleletem erre természetesen az volt: hogyha a saját kerülete részére szentelte fel Laucseket, ez ellen kifogásom nincs, de egyházkerületembe becsem­pészni nem engedem. Jól tudtam ugyanis azt, hogy ezen teljárás a pánszláv papok részéről nem egyéb, mint ürügy

Next

/
Thumbnails
Contents