Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

bet — mint a Buddha vallás. Hogy ezt megértsük, Buddha tanát kell megismernünk. BOGNÁR ENDRE, ev. lelkész. (Folytatása köv.) Könyvismertetés. Börzöli Gábor nagytótfalui reform, néptanító Temetkezési lantja harmadik,, negyedik füzet. Pécsett, 1873., 1875. Az eddig megjelent négy füzet, egyházi irodalmunk meglepő, mind tartalom, mind technikai minőségében szokottnál több figyelmet s elismerést érdemlő productuma. HA kedvem telnék abban, hogy az olvasót nmlattastam, elvezetném most a régi búcsúztatók siralomvölgyébe és a kezem ügyében eső hervadt virágokból tudnék egy bokrétát kötni, mely oda illenék bármelyik miskolci fejfára ; kezdeném Erdélyen, hol Toldalagi Esztert egy búcsuztó ilyeténképen persequálta: Hol vagy ? hova lettél Toldalagi Eszter ? Fogjátok el! viszi, az üreg Sylveszter. Meghalt pedig a mi Eszterünk épen az esztendő utolsó napján, mely Sylveszterről neveztetik a kalendáriomban ; és végezném a maglódi öreg levitával, ki egy öreg aszszony felett ilyeténképen kesergett : Tegnap alutt tejet evett fakanállal, Ma együtt kanalaz az éhes halállal. E helyett egy rokon ugyan, de mégis egészen más világba vezetem az olvasót, hol átgázolván a sok szamár és szerbtövisen, babiloni fűz alá jutunk, melynek egyik lehajló ágán függ egy lant, a temetkezési lant, Börzöli Gábor temetkezési lantja, melynek húrjain a halál angyalának csont ujjai játszanak, szépen, lágyan, mely hangokon az élet maga megcsukli k, mintha valahol a halál országában emlegetnék. Könyvet akarván ismertetni, és nem csekély magam személyét, sorban veszem a darabokat, felszedem őket e ymásután, elsőtől fogva utóisóig, mint a csengőket. Halljuk ! Fahangot nem ad, ugy hiszem, egyik sem. 1. Előrész. Ez, az embernél az arc, állatnál a szügy, szekérnél a kocsisülés, ha csak, mint itt maga az ur nem ül bele. A német vordertheil megjárja, de ez a magyar előrész nincs magyarul. A lantnak ez a legelső hangja nincs jól fogva. Mit mondana például Börzöli, ha én itt a legelső helyett legelőt irtam volna, s azon vezetném be munkájába az olvasót. Csecsemő felett... ad formám : halott felett, koporsó felett, kántor felett stb.; de hátha mi állunk halott nálalacsonyabb helyen, mint állt Sípos Pál barátom gróf Teleky Sándor koporsója alatt, mégis felette könyörgött volna. A két első sornál alig van gyarlóbb két sor az egész darabban : Siralom völgyének kicsin}' bujdosója Elszenderettél hát a mennyei szóra ; Talán jobb lett volna a második sor igy : Alighogy érkeztél, indulsz messzibb útra ? — En nem tudom, kivált Börzöli lantjához nem értek. Keserves egy sort olvashatni alább ; „Oh ártatlanságnak k eserves angyala !" Igaz, hogy a szenvedések alatt elkeseredett kisleány ajkai körül ott vannak a keserves vonások, de azért keserves angyal nincs, nincs még keserves ördög se. Jobb lett volna igy: Oh ártatlanságnak, kiszenvedett angyala. Az egész darab, egy üveg lap alá szorított virágszirom, mindennap egy-egy szin kopik le a bibor palástról, mindennap uj szennyet, uj nyirkot hágy rajta, napok múlva olyan szintelen, olyan rojtos, mint a szemétre dobott rongydarab. Egy karóba húzott, egy felfeszitett kis rovar szárnyainak remegő vég rándulása. Utóbb a csecsbimbó se tért be ajkain, Annyának láttára, összefogta a kin. Ezek a vonások, mind az anyagról vannak mázolva, vastagon, az ember tenyerével takarja el, vagy elfordítja arcát, hogy ne lássa, de azért nem hagyhatja egy látással. Fáj, nagyon fáj ! de jobban esik, könnyebb, ha hozzányúlunk ! A kis csecsemő, a kis virág szakadó szirmainak mindegyik redoje lelkünkre csavarodik, megfog, nem ereszt, nézned, látnod kell ! — Pedig Temetó'be, egy lányka elvihet, Mint a szellő egy viráglevelet. A vég tizenkét sor, kár, hogy ugy nyúlik a darab, mint a ruha után a lefeslett porsinór. 2. Két testvér gyermek. Az első vers, négyeit alexándrin. Talán jobb lett volna imigy : Két koporsót látunk, Kettó's itt a bánat, S két koporsó felett Csak egy anya jajgat Ilyen antithesis mellett, az egy . anya jobban kilátszik a két koporsó közül. A husz kurtitott strófa, nyolcvan sorból áll, mindegyik sor egy-egy vonása a gyermekeit sirató édesanya keserves arcának, az egész, egy megszólaló plasztikai mű, itt is a fájdalom anyagja van át meg átvésve, de ugy, hogy ezek az anyagi vonások mind az anya mély bánatához szolgálnak be, s onnan vissza fordítva, ismét csak azokat az érzelmeket Mustrálják, melyek az anyai kebel mélységeibe hullva alá, ott elenyésznek nyomtalanul mint a futócsillagok; kár, hogy néhány vonásnál meg-megszalad a művész vésője, és vagy gödröt, ripacsot csinál, vagy jelentéktelen karcolássá vékonyul. Ilyen: „Hogy ki lesz tekerve". „Feljajdul kinja az egek Uráig" nem szebb lett volna igy: S feljajdul kinja az Isten számolyáig. Az anya ezt jobban megértheti vala. „Most kezdett nyilani" hibás. A vigasztalás persze itt sem lehetett egyéb ennél, hogy angyalszárnyakon röpítse el a két gyermeket ég-