Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-03 / 40. szám

Tizennyolcadik évfolyam. 40. Budapest, Október 3. 1875. PROTESTÁNS EGYHÁSI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Fusiő. Még a higgadt kedélyüeket s komoly gondolkozásuakat is hányszor készteti mosolyra, a divatos eszmék iránt rajongásig lelkesülök tulbuzgalma. S e mosoly nem annyira guny, mint inkább szánalom kifejezése. Szánalmat gerjeszt keblében annak tudata, hogy az oly odaadással felkarolt epochalis eszme, épen mint a divatos kelme, csak is rövid ideig kapós, hirtelen tul éli magát kivált nálunk, hol a rohammal haladó természet, a hevülékeny váraikat, sokakat oly könnyen felbuzd.it, s izgalomba hoz ; de e lelkesülés — többnyire csak fellobbanó szalmaláng, — mely szemkápráztató fényével vakit, azonban sikeres hasznot nem eszközölhet, minthogy felgerjedése után nem élesztetik, hanem gondatlanul kialudni hagyják. Szellemi s anyagi jobblótünk fejlesztését célzó, hány különféle tervezetek, s irányeszmók hozatnak javaslatba időközönként, melyek jobb- és balfelől egyiránt elismerő lelkesedéssel fogadtatnak, s egyelőre kedvező eredménynyel kecsegtetnek, — ugy, de a kivitelnél lankadni látjuk a feltűnt erólyt, csökkenni a felgerjedt buzgalmat, s phaenomen gyanánt enyészni el a szalmalángot, füstbe menni legszentebb törekvést. S mi lehet indoka e sajnos ténynek? Tapasztalat szerint nem más mint sokszor, sőt legtöbbnyire az egoismus. Hány üdvös tervjavaslatot buktatott már meg azon nyomorult indok, mivel egyik-másik hatalmas fő, — nem tőle származván a kezdeményezés, habár meg van is győződve annak hasznosságáról, — nem szógyenli azt, aljas irigységből, kihivólag gyalázni, nem pironkodik nyilvánosan ellene munkálni, s előhaladását meggátlólag, nem röstell minden eselszövényt felhasználni. Már pedi1

; mi könnyebb a mai korban, mint az áldozat oltárától elterelni a hiveket; mi talál nagyobb viszhangra, mint a „ne fizess" jelszava, melyik eszme lehetne vonzóbb a tespedósben élni óhajtókra nézve, mint ez: „ne háborgassátok az ócska gyepűt, mert a ki azt elhányja, megmarattatik a kígyótól." Valljuk be őszintén, közöttünk legtöbbnyire e szánalomgerjesztő nyavalya, a hiúság szülte nagyravágyás ós önz ós az, mely minden szent és magasztos ügynek, mindjárt csirájában gyilkosa; e miatt lesz ephemér életűvé nálunk minden üdvhozó intézmény; ez egoisticus elv szüleménye aztán a különben is velünk született s véralkatunkban meghonosult pártoskod ás, együtt nem tartás átka, mely annyi számtalan gonosznak lőn már eddigelé is eszközlője Ugyebár megalakulnak országszerte többnemü egyletek, majd minden lap hoz különbnél különb alapszabályzatok kicikornyázott §-ait egyes vidékek levelezőitől, időről-időre olvashatunk magasztaló dicsénekeket, melyek mindmegannyi nagyszerű törekvésről tanúskodnak. Sok helyt saját szemeinkkel győződhetünk meg, az együttes működés reményt gerjesztő kezdeményezéséről, füleinkkel halljuk a hasznosnak bizonyult intézmények iránt lelkesülők hatályos nyilatkozatait. Itt a lelkészi, amott a tanitói karból, sőt a 61