Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

élet egyik sine qua non-ját : a mértékletes életmódot ugy a munkában, mint élvezetekben. Ekkor hitelesittetett a jegyzőkönyv, a megyei hatóság részéről Petheő Imre sz.biró tanúsága mellett, minek végeztével egy oly egyházi cselekmény következett, melyet ritkán lát a templomi közönség, t. i. papszentelés. A tegnap megvizsgált Roliács Lajos avattatott fel pappá. Végre a főpásztor ur áldást adott a népre s ezzel az istentiszteletnek vége volt. Következett az ebéd a paplakon, számos vendég jelenlétében, nevezetesen Veres Pál esp. felügyelő, Thomka Ferenc helybeli felügyelő, Gömöri Sándor s.- tarjáni felügyelő, Mohári bárkányi plébános stb. vendégekkel. Az ízletes ételek, melyeknek a sámsonházai főesperesné nagy mestere, kitűnően fűszerezve voltak sikerült toasztokkal, melyek Dr. Szeberényi superintendensre, Veres Pálra, Vladár János íőesperesre, Mohári plébánosra, a házi aszszonyra (a gondos Márthára) stb. mondattak. Délután 4 órakor Lucinba indultunk. PUTZ LAJOS. esp jegyző, (Vége küv.) Az alsó-borsodi egyházmegye dszi közgyűlése. Az a.-borsodi egyházmegye őszi közgyűlését sept. hó 9. tartá meg, tisza-oszlári egyházban n. t. Prágay Lajos esperes, és mélt. Szathmáry Király Pál elnöklete alatt. Reggeli istenitisztelet után, ugyancsak a templomban, n. t. Prágay Lajos esperes, kenetteljes buzgó imájában isten szent lelkének segedelmét kérte a tanácskozásra. Majd mélt. Szathmáry K. Pál ur, szokott szívélyes modorában, üdvözölvén az egybegyűlt egyházmegyei kö- i zönséget, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. 1) Esperes ur félévi hivatalos jelentésében, szomorúan emlité meg, hogy bár azt hitte, miszerént a kérlelhetetlen halál, az elmúlt egypár év alatt, egyházmegyénk lelkészi karából kizsákmányolt tetemes áldozataival immár megelégszik ; mindazáltal most is két lelkésztárs halálát jelezni kénytelen. Egyik, a folyó év april 14-én elhunyt Tessényi István, volt valki lelkész, ki bár zajtalanul, hivei körében működött, de oly áldásosán, hogy a valki kisded egyház, hivataloskodása alatt, s az ő buzgósága is főtényező lévén, iskolát, paplakot, s templomot épített. Szelíd lelkületű, humánus ember volt, mondjunk áldást poraira. A másik haláleset a folyó évi jun. 13-án, életének delén, a legszebb férfikorban elhunyt Misley Károly, miskolci lelkészé. Ki egyházmegyénknek tanácsbirója, az egyházkerületnek aljegyzője, és pénztárnoka volt. Gyenge testalkata szellemi erejével öszhangzásban nem állván, ez utóbbinak túlfeszített munkásságát tovább nem bírta, s 44 éves korában megszűnt élni. Életrajza megjelent e becses lapok 28. számában. Mindkét lelkésztárs hamvaira áldást kívánván, érdemeik, s emlékezetük a hálás elismerés nyilvánítása mellett jegyzőkönyvileg megörökíttetni határoztattak. 2) Egyházmegyénk újonnan választott 2 ülnöke, u. m. Lengyel Sámuel világi, Futó Sámuel, bocsi lelkész, egyházi ülnökök, hivatalos esküjöket letévén, s az irántok tanúsított bizodalmat megköszönvén, hivataluk buzgó folytatására ünnepélyes ígéretet tettek, s tanácsbirói széküket elfoglalták. 3) A tiszanánai egyház, dorogmai lelkész, Komjáti Ferencet, a tisza- valki, Ágoston Sándor sályi lelkészt, a sályi Édes Ábrahám bábái lelkészt, a dorogmai Szabó Károly, miskolci segédlelkészt, a miskolci Gyöngyösi Sámuel nagykállói lelkészt választván, meg lelkészéül, a felolvasott választási jegyzőkönyvek alapján, a választások törvényeseknek találtattak ; s a 3 első megválasztatott lelkész hivatalában már a jelen gyűlésen megerősíttetett. 4) A választásokból kifolyólag n. t. esperes ur azon indítványt tevé, nem volna e helyes, és célszerű, s a lelkészek választásánál sok kellemetlen, s viszályos eljárásnak elejét vevő azon ujabb intézkedés, illetőleg törvényhozatal, hogy: „a mely egyháztag egyházi tartozásának fizetésével hátralékban van, az országgyűlési képviselők választásánál dívó törvény mintájára, lelkészválasztói jogától, tartozásának lefizetéséig fosztatnék meg." Egyházmegyénk ezen, valóban nagyhorderejű indítványt közhelyesléssel fogadván, egyhangúlag magáévá tette, s az őszi egyházkerületi gyűlésre pártolólag felterjeszteni elhatározta. Ezeken kívül voltak néhány peres ügyek is, de a melyeknek szellőztetése, a tisztelt olvasó közönségnél inkább lehangoltságot, mint érdeklődést idézvén elő, azokat hallgatással mellőzöm. Végre a kisded oszlári egyháznak a gyűlési szép szánni közönségnek szíves, s valódi magyar vendégszeretetet tanúsított ellátásáért köszönetet mondva, tudósi tásoí mat berekesztem. TAMKO FERENC. m.-keresztesi lelkész, e. in. aljegyző. RÉGISÉGEK. I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. (Folytatás)" XXIV. Alázatos és hivséges szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak és Patronusonmak, az Ur isten, hogy Nagyságodat hozzá tartozó híveivel együtt minden lelki testi áldásival meglátogassa szivem szerint kívánom.