Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

Praefectus uram ű kegyelme mint nyugodt meg az Nagyságod kegyelmes donatióján ez ideig, hogy Nagyságodat felőle nem tudósitottam nem én rajtam mult, hanem az ő kegyelme hallogatásán ; hogy nem tudtam mit irjak. Inkább hiszem kegyelmes uram, hogy mással is közleni akarta elébb mintsem arról való tetszését én nekem aperiálta volna, ha egyébbel nem Farkas István urammal, noha bizonyosan nem tudom. Egyébbként megnyugodt rajta kegyelmes uram, hanem csak 3 cikkely levén kell valami correctának lenni, hogy aranyról is vagyon emlékezet az Dobroni Summában, mintha aranyat is adott volna: affélét pedig nem ád, hanem csak tallért, mindazonáltal nem kivánja fí kegyelme, hogy az donatio újonnan irattassék, hanem egy jó alkalmatossággal beküldené, az maga kezével irja oda Nagyságod az tallér számot, curn tali clausula (taleros computando singulos in florino uno ungaricali et nummis octvaginta, in justa liga justo que pondere). Én assecuraltam is íí kegyelmét, hogy csak Nagyságodat tovább ne terhelje az Donationak annyiszor való Írásával Nagyságod megeselekeszi, nincsen is semmi difficultasa benne Nagyságodnak. Azonkívül kívánná ű kegyelme ezt is, liogy Nagyságod parancsoljon kegyesen udvarbíró uramnak, hogy az ötezer forintot vegye fel udvarbíró uram a kegyeimétül és az jószágot per manus adja kezéhez, ugy vagyon kegyelmes uram, hogy ez az munka én nékem nem látszik vala szükségesnek, de ű kegyelmének udvarbíró uram jövendőbeli ratioinak eligazításához igy tetszett alkalmatosabbnak. Mindaz két dologról való kegyelmes parancsolatját Nagyságodnak elvárom. Kivánja ű kegyelme Nagyságodtul az reversalist és az Coiívcntiót autentice cum subseriptione et sigillo. Ebben nincsen semmi difficultás, mivel Nagyságod kegyelmesen mindaz kettőnek annualt Az kétféle öt-öt száz forintról meg alkutt ű kegyelme udvarbíró urammal. Az háznak az árát is leteszi vala Bodor uram, de nem akará ű kegyelme. Mert Mádnak kiváltása igen forog előtte, busul is rajta, hogy nem tud hová kapni, az költség is sok mindennap, az summa sem telik ki. Az mi pedig kegyelmes uram az levelek dolgát nézi, azokra ű kegyelmének látom magam, hogy feletebb való gondja vagyon. Mert csak az Nagyságod levelei tartására egy záros asztalt, és három avagy négy pléhes almariumokat csináltatott, melyeket micsoda esztendőben és melyik sorba irta mind kölön rakogatta rendben, halála után sem viheti senki ki az Nagyságod házából, különben nemhogy Nagyságod levelét, do csak egy udvarbirójáét is, hanem ha kucsot lopna, avagy ajtót terne. Az jószágról és annak határiról irott leveleket magánál soha nem tartja, hanem az tárházban, az melyet én magam is tudok. Mert ha csak egy levelecskére vagyon is affélére szüksége, látom, hogy elkeresteti, mindenkor pedig avagy a Porkoláb uraim közztil vagyon valaki ű kegyelménél, avagy énnékem parancsol, hogy felmenjek ű kegyelméhez. Az jószágok proventusi mint legyenek, mivel az urbáriumokat minden külön való jószágiban vágynák megcsináltatta ű kegyelme, abból I kell megtudni azoknak pariai elhittem Nagyságodnál meg vannak. Ha pediglen ezenkívül most akar Nagyságod i érteni az jószágok jövedelme felől, külön-külön mindenik udvarbíró esztendőnként tudósíthatja Nagyságodat Bényei felől való kegyelmes dispositióját értem, liogy az Scholában akarja Nagyságod hagyni itt Patakon. Isten áldja meg Nagyságodat ilyen jó gondviselésért. Beteges állapottal vagyon Bényei uram el is törődött az hosszú uton, ha Nagyságod kegyelmes tetszése volna hagyná más alkalmatosabb iidőre az Erdélyben való menetelit. Mivel melegek is vannak, féltem az uton, hogy valami egészségtelenséget hoz neki az hosszú ut: Mindazonáltal az mit Nagyságod parancsol ahoz kell magunkat tartanúnk. Legyen az Ur isten Nagyságoddal és az Nagyságodhoz I tartozókkal írtam Sáros-Patakon Anno 1637. ultima Julii. Nagyságodnak alázatosan szolgáló káplánja STEPHANUS TOLNAEUS, Külcim: Hlustrissimo et Eminentissimo Principi ac Domino, Domino Greorgio Rákóczi Dei gratia Regni Transylvaniae Principi, partium Regni Hungáriáé Domino et Siculorum Comiti, magnó que Ecclesiarum orthodoxarum Protectori etc. Domino et Patrono suo Cementissimo (L. S.) (Eredetije a m. k. kamarai levéltárban), XXV. Hivséges és alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak Patronusomnak, az ur Isten Nagyságodat minden magához tartozó jó akaróival és kedvesivei látogassa mindennemű szükséges áldómásival. Augusztusnak nyolcadik napján írt Nagyságod levelét ma hozá meg Praefectus uram jámbor szolgája: melyben Nagyságod kegyelmesen igéri magát Praefectus uramnak ű kegyelmének mind az convenciójának, mind az assecurátóriának megadásáról, melyet én Reversálisnak irtam volt. Vagyon Nagyságodnál verissima pária tudom mindkettőnek: mert én magam küldtem volt be Nagyságodnak • mindazonáltal ismét im Nagyságodnak beküldeni ujabban az szerént semmi változást benne nem tévén, amint Nagyságod ű kegyelmével kegyelmesen accordált. Nagyságod kegyes uram legyen immár securus, csak az ur Isten ű kegyelmét éltesse az icle ki való jószágának gondjaviseJésében megnyugotja Nagyságodat. Benyei uram tudom eddig Nagyságodhoz érkezett mind az jámbor német követtel. Csudálom, hogy az Fejedelmek (ha azok küldtek) Predicátor emberre bízták az követséget. Mert elhittem, hogy olyan meszsze földről nem kicsin dolgokkal jött, noha nem tudok semmit benne miben jár, hanem sexta Augusti irt Váródról énnekem egy levelet abban jelent valamit, de igen homályosan. Azt irja kegyelmes uram abban, liogy Nagyságoddal az Porta az keresztyén fejedelmek munkálkodásával békéllett meg; nem is ment volna különben véghez, de énnékem egy 59*