Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-19 / 38. szám

olvastam egészen más lett. Nem az 8 harangj okról, hanem a mienkről is, s a régi századok harangjairól, szóval a harangok történetéről ir. Elolvastam ; mert nagyon szeretem az ilyeneket olvasni, a mikor valami régi dolog vagy tárgy viszontagságos életéről valaki történetet ir. Elolvastam azért is: hátha lesz benne olyan, a mit eddig nem tudtam. Es csakugyan találtam is benne olyat, a mit vagy nem tudtam, vagy másként tudok. Az elolvasás után kedvem jött nekem is előszedni adataimat részint a fejből, részint a könyvekhői; és (nt. szerkesztő ur engedelméből) Török ur harangjai mellé csengettyűket állitani; nem azért, hogy az övéi hangját elnyomja, nem, hanem csak a harmónia kedvéért. En ugyanis hiányosnak találtam Török ur harangjainak összhangzatát; s ezért, kiegészitőtil, egy kis csengettyűt önték melléjök, vigyázván, hogy hangja ne legyen rikitó. A harangok keletkezéséről kevés biztos adatunk van, hogy Paulin nolaí püspök találta volna fel, ma már a költemények közzé tartozik. De én még e mellett azt is kétségbe vonom, hogy a szószoros értelmében vett harangot a nyugoti nép találta volna fel. Mert a nyugoti, de leginkább a latin nép a kézi hangszereket, muzsikákat szerette, inkább a mint ez most is tapasztalható. De tovább menve, maga a harang elnevezése sem határozott argumentum a mellett: hogy a latinok közt, még pedig Campaniában Nola városában találtatott fel. Mert: c a m p a n a, campanum nem harangot jelent egyedül, hanem nagyobb ércedényt, érctálat, érclapot; sőt campana ércből készült római súlymértéket is jelent Sz. Izidor „Orgin L. 16. c. 25 ezen mondatában : Campana a regione Italiae nomen accepit, ubi primum ejus usus repertus est, a campana többek állitása szerint római suly mérték, no Iának nevezték pedig a kisebb ércedényeket. És igy nagyon hihető, sőt természetes, hogy a harang sem Campana tartománytól, sem Nola várostól nem neveztetik campananak vagy nolának; hanem egyedül és kizárólag az anyagtól, a melyből készíttetik. Es igy, ha ez áll és igaz, elvethetjük azon semmi által határozottan nem igazolt eddigi állítást: hogy Paulin nolai püspök campania tartományban találta fel a harangot. Az a kérdés most már : hol találtatott fel tehát ? En megkisértem kimondani azt, miután sokak nézetét fentebb megdöntöttem, — hogy a harang első eredeti helye Anglia. Meglehet, hogy tévedek, de se baj ! eredete nincs világosan, határozottan kimutatva sehol, s ha én az Angoloknak tulajdonitom — senki hajamba nem kaphat, valamint én sem fogok hajba kapni azzal, ki velem ellenkezőleg azt állítja, hogy, de igen is Campaniában találták fel. Azonban nézzük, terjeszkedjünk ki egy kissé, hát ha lesz alapja állításomnak. Nagy Gergely a 8-dik században nyugoton még csak csengettyűket emlit, harangokról sehol sem szól; pedig ha lett volna, említés nélkül bizonyosan nem hagyja. Es | mig ő hallgat róla, addig fel van jegyezve az : hogy Bonifacius Angliából a 8-ik században Németországba használat végett harangot hozatott. De hát hogy találták ezt az angolok, hogy készítettek ők harangot? Így! Az Angol nép hajózó nép a legrégibb időktől fogva, hajóikkal már a legrégibb századokban bebarangolták a földközi tengert, kereskedést ! űztek Itáliával, Görögországgal, s nagyon hihető, hogy i egy angol megvett Itáliában egy csengettyűt, s addig studirozta otthon a dolgot, míg a 2—3 fontos csengettytytiből 20—30 mázsás harang lett. Az igaz, hogy állitásom ellen régi kéziratok szólnak : de kérdés megtarthatók-e azok is, mint hitelesek ? Scoglius Horatius Nolában, mondja, hogy lett használatba véve először a harang (libr. X. hist. ecclesiast.); de a használat idejét 865-re teszi, s felhozva állításának bizonyítására: hogy Ursus a Venetek vezére Görögországba, Mihály fejedelemnek innen küldött harangot. Csakhogy ez se bizonyíték a mellett, hogy itt találtatott fel, hogy itt lett volna eredete, mert ez a 9-ik században történt, az előbbi században pedig már Angliában használatban volt, a mint ezt Valc „Compendium Antiquitatum ecclesiastiearum" (1733) címii munkájában említi. De hát az elnevezés miért volt soká latin ? Ha Angliában léteztek először harangok, miért nem az angol neve terjedt el ? Szerintem ez nagyon természetes. Ugyauis a latinoknál meg volt az érc neve (acs campanum), miért csináltak volna ők újat, nem is értek rá; mért több gondjuk volt a tartomány megerősítésére, az alkotmány megszilárdítására, minthogy egy uj tárgyra a minek az anyagtól már neve volt --újat keressenek; hanem Bonifacius már rá ért uj nevet adni, mert az ő idejében nem csak campananak, hanem cloccának is nevezték (Bonif. epist. 1. X). Ez saját nézetem a harangok eredetéről. Nem Itália tehát, hanem Anglia a harang eredetének hazája. Érctányért verhettek előbb Campaniaban, de cukorsüveg alakú érc harangot Anglia kongatott hamarabb. Ez egyéni nézet. Azért nagyon szeretném, ha más is hozzá szólna, s meglehet, az a másik, más forma adatok nyomán, s gondolkozás után más eredményre jönne. Közönséges tárgy! mondani fogják sokan, de szerintem nem az. Ha egy darab kövön látszó karcolásoknak kikutatására, elolvashatására éveket tölt sok régész ; ha valamely ókori emléknek hány éves fenállása, s mikori készítésével annyi ész foglalkozik ; — miéit ne keresnők, s kereshetnok mi annak eredetét, eredetének idejét, ami minket isten dicsőítésére szólit , ami minket mulandóságunkra emlékeztet, ami hangjával vagy örömre buzdít vagy könyekre fakaszt.