Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

1 193 1194 Ez ünnepélynek is megvan azonban a maga árny­oldala. Erről tesz tanúbizonyságot P i o Nononek a római lelkészi karhoz intézett egy beszéde, melyben a pro­testantismusnak folytonos előnyomulása felett panaszkodik s csak mély benső fájdalommal tudja elviselni, hogy „Róma fenséges templomának oldalánál oly termekés gyűlések (?) keletkeznek, melyekben istent eretnek kultussal akarják tisztelni, — ami isten elleni me­rénylet. " Legnagyobb fájdalmat okoz a pápának Neme t­ország és S h w e i z, hol a keresztyén lelkiismeret jo­gát elismerni nem akarják, s a Róma elleni harcot en­gesztelheti en gyűlölséggel tovább folytatják. Igy beszél a pápa. Ezekkel szemben mindenekelőtt örömmel kell fel­említenünk Németországon az ókatholicis m u s n a k lassú ugyan, de biztos és állandó terjeszkedését. Nem je­lentéktelen előhaladást mutat a reform-mozgalmakban a máj. 19—21-én Bonnban tartott 2-ik egyetemes z s i­n at. E zsinat a vallási kézikönyveket, katéchismust, s a liturgiát illető javaslatokat, melyeket már készen ta­lált, a lelkészi karnak s a gyülekezeteknek vélemény­adás végett kiadta. Az uj házassági törvényt illetőleg el­határoztatott, hogy a polgárilag kötött házasság egyházilag megáldható, de a meg nem keresztelkedettekkel kötötött há­zasság kivételével. A házassági dispensatiok mellőztettek, a nőtlenség kérdése pedig még nem került szőnyegre. Végre a zsinat egy felhívást intézett a vaticani püspökök alatt álló azon lelkészekhez, kik szívben már ó-katholicusok, de nyilvánosan még nem tértek át. Az ó-katholicismus külső terjeszkedése sem jelen­téktelen. Németországon 47,737 ó-katholikas van 45 lelkésszel. Poroszországban 82 község van, 1 L parochia 18,700 lélekkel. Badenben főleg az ó-kath. törvény kö­vetkeztében 37 község 14,000 lélekkel; ebez járul még 20 véglegesen nem szervezkedett község. Bajorországban 13 ezer lélek (21 helyről az adatok hiányoznak). Hessen­ben 4 község 684 lélekkel. Würtenbergben 1 község 57 lélekkel. A theologusok száma Bonnban 11. A nemzet tetszésétől kisérve vezeti az államhata­lom is a mindig keményebb harcot a római hydra feje ellen. A német képviselőház jan. 25-én heves vita után elfogadta a messzeható polg. házassági törvényt, mely már 1676. jan. 1-én életbe lép, semmit nem használva a bajor püspököknek II. Lajos királyhoz intézett protes­tatiója. Ez ép ugy elhangzott, mint a német püspökök tiltakozása a kancellár ismeretes pápaválasztási körlevele ellen, mely az ultramontánoknak még most is nagyon szivén fekszik. Ha Poroszországnak valaha ingerlő szerre lett volna szüksége a Róma elleni harcban, azt most a curia meg­adta. A febr. 5-ki pápai bulla, mely a májusi tör­vényeket kárhoztatja, s a katholikusoknak az egyház minden büntetésének terhe alatt megtiltja azok végre­hajtásánál közreműködni, oly nyilvános felhívás volt a forradalomra, hogy a kormány szükségesnek látta eddigi védekező álláspontját támadóvá változtatni. Az uj törvények egész sora lett következménye Róma ezen hallatlan önhittségének. A törvények elseje a kath. egyházi vagyon kezeléséről szóló — már régóta ismeretes törvény volt. Eszerint a vagyon kezelése jövőben a klérus kezéből kivétetik s a gyülekezetek által szabadon választott kép­viselők kezébe tétetik le. Csakhamar következett ezután a javadalma­zásról szóló törvény, mely szerint a püspökök és lel­készek javadalmazására fordítandó állami segély megvo­natik mindazoktól, kik az állami törvényeknek engedel­meskedni nem akarnak. Ezt követte nemsokára a Petri kath. képviselő ál­tal benyújtott — az ó katholikusok jogi v i s z o­n y á r ó 1 szóló törvényjavaslat, mely, mint a badeni, az ó-katholikusok jogilétét a kath. egyházon belől elismeri, s az egyházi és javadalmi alapítványt megállapítja. Azon kedvező eredmény, mely Badenben bekövetkezett, Poroszországban is kétségkívül nemsokára mutatkoz­ni fog. A porosz alkotmány 15., 16. cikkelyeinek fel függeszté séről szóló törvény véget vetett azon já­téknak, melyet az ultramontánok az egyház szabadságá­val és önállóságával űztek. E törvény a lelkészeknek és püspököknek a felsőséggel szemben épen most oly káros — szabad viszonyát megszünteti, s mellőzi azon korlá­tokat, melyek az egyházi hivatalok betöltésénél az állam előterjesztési, kinevezési vagy megerősítési jogának még útjában állottak. Végre az 5-ik törvény minden s z e r z e t r e n­det és congregatiót a porosz állam területéről ki­utasít, s csak a betegápolással és neveléssel foglalkozókat hagyja meg; ez utóbbiakat is csak egy bizonyos időre. A kormányé törvény nyel a bajnak gyökerét metszette el, mert Poroszországban a szerzetrendek és klastromok sza­porodásától számítódik az a megromlott szellem, mely most az állam elleni nyilvános ellenszegülésben mutat­kozik. Hasztalan volt eddigelé a klerikális képviselők min-i den lamentációja az „egyház demokratizálása" (Rei­chensperg) s „a vallás aláásása" felett. A pápai encyklika befolyása alatt minden nem klerikális párt egy volt azon ; meggyőződésben, hogy a támadó rendszabályok szüksé­gesek ; sőt Bismark nagy örömére magok a konzervati-i vek jöttek elő suttomkájukból, hogy a kormányt támo­gassák, Bismark, ki épen most a visszalépés gondolatá­val foglalkozott, megújult erővel kezdte meg a harcot. Egy hatalmas vágás volt azon nyilatkozat, melyet ő a javadalmazási törvény tárgyalása alkalmával a protestan­tismus és katholicismus közt ingadozó Gerlach eme sza­vaira : „inkább istennek, mint embereknek kell engedel­meskedni" a liáz tetszése között adott, midőn kimutatta, hogy itt egyáltalában nem isten iránti engedelmességről

Next

/
Thumbnails
Contents