Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
van szó, hanem egyszerűen azon kérdésről, vájjon a pápának kell-é inkább engedelmeskedni, mint a királynak és a törvényeknek. Elfelejthetlen lesz ez alkalommal adott magyarázata, hogy ő istennek az igazságban hisz szolgálni, ha „a nép szellemi szabadságát Róma nyomása s a jezsuiták befolyása alatt álló pápa világi uralma ellen" oltalmazza. Hogy a javadalmazási törvény a klérus elevenére taposott, azt mutatja a német püspököknek ápr. 2-án a császárhoz benyújtott kérvénye, melyben e törvény teljesítését a ker. lelkiismerettel összeegyeztethetlennek s kimondhatlan gyász és békezavaró mozgalmak forrásának állítják. A császár felelete, mely még ugyanazon hó 9-én az államminiszterium által kiadatott, semmi kétséget nem hagyott a felől, hogy az állam feje a törvény keresztül vitelét óhajtja, a mint hogy világosan ki is mondta, hogy épen a ker. lelkiismeret követeli első sorban az állami törvények teljesítését. E közben az emiitett törvények a király által kivétel nélkül szentesittettek, s a kormány azoknak szigorú és pontos keresztül viteléről gondoskodott. A pénzbírság és szabadság elvesztés a renitens püspökök és papok irányában szigorúan alkalmaztatott. Ledochowsky püspök hivatalbeli felfüggesztését követte Mart in padenborni püspöké, kit ezért a pápa egy medaillon adományozásával vigasztalt. F ö r s t e r breslaui püspök, ki szintén felszólittatott hivatalának letevésére, ausztriai birtokaira menekülése által mentette meg magát a martyriumtól. A titkos pápai követ által kiátkozott K i c k kiimc-i (Posen) prépost hivatalában támogattatott. Bonnban a convictus bezárva; a berlini legényegylet feloszlatva ; az ultramontán sajtó szigorúan ellenőrizve. E szigorú rendszabályok és intézkedések a nemzet nagy részének tetszésével találkozának ; ugy látszik, hogy vége felé jár az az idő, midőn a püspökök és papok bezáratása mélyen beható mozgalmat eredményeztek a népnél. Az értelmes, mivelt rész a kormány mellett van, a másik rész pedig nyugodt. Erről tesz bizonyságot nemcsak a képviselőház szavazata, a hangos viszhang, melylyel Bismark beszéde az országban találkozott, hanem mindenekfelett F a 1 k, kultusminiszter rajnai u tj a. Itt, a sz. római birodalom ez Uszályában „Falknak, a nemes lovagnak" oly lelkes fogadtatás jutott osztályrészül, hogy a rajnai tartományok német érzületében kételkednünk többé nem lehet. Ennek ellenében az a tüntető fogadtatás, melyben a fogságból visszatérő mtinsteri püspök részesült, nem egyéb, mint a tévútra vezetett pórnépnek egv munkája; miután a polgárság kinyilatkoztatta, hogy e tüntetésben semmi része nincs. A Laurahütten-i kihágás pedig, hol fanatikus nők az iskolába nyomultak, hogy gyerekeiket az ó-katholikussá tételtől megóvják, fényes világot vet a a lázító káplánok földalatti munkájára. Poroszország után, mely e harcban a főszerepet viszi, nem lesz felesleges egy pillantást vetnünk B a j o r- J országra, hol az ultramontanismus valódi bajor particularismussal van kapcsolatban. Itt, ugy látszik, hogy a pápai nuntius nemcsak a püspökökre, hanem még a kormányra is többé vagy kevésbé befolyást gyakorol A bajor kormány azonban a jó béke kedvéért egy ideig tűrte a klérus túlkapásait, mignem az episcopatusnak mindig vakmerőbb fellépése, az ultramontán választókkal való szoros szövetkezése, a müncheni érsek kihívó magaviselete, ki pásztori levelében a királyt is megtámadja s lehetős nyíltsággal szemére veti, hogy az isteni tiszteletet ritkán látogatja, a kormányt is tűzbe hozta. Az érsek vakmerő támadására az örömévi körjárat beszüntetésével, s az udvarnak, hivatalnokoknak és katonaságnak az urnapi processiotól való távol létével feleltek. Ezzel az uraknak világosan meg volt mutatva az ajtó. Csakhamar ezután a választás következett be. Az ultramontán párt eget és poklot mozgásba hozott, hogy magának egy tekintélyes többséget biztosítson s lehetőleg egy ultramontán minisztériumot állítson ki. Hogy a jó népet megcsalják Dr. Sigl „az egyetemes Németország" jelszavát irta zászlójára s ugyanazon pillanatban felségsértés miatt az esküdtszéki per Damokles kardja lebegett feje felett, A „jó választás" érdekében a müncheni érsek és eichstadti püspök hallgatólagosan még a szószékeket is felajánlották ; ellenben Hamberg speieri püspök — sokkal önérzetesebb lévén — elvetette az álarcot, s hasonló ajánlattal egész nyíltan fellépett. Ezen lelketlen üzelmek miatt magából a lelkészi karból emelkedett hangos tiltakozásokkal szemben vigasztalta magát a „jó pásztor" egy jul. 9-ről kelt pápai kézirattal, mely magatartását dicséri s további kitartásra sarkalja. E körülmény az ultramontán pártnak inkább kárára, mint hasznára volt, a minthogy a választás eredménye meg is mutatta. A szomszéd W ti r te n b e r g b e n is kitörő félben van a vihar. Miután Hefele püspök Schwarz ultramontán lelkész dékánná választásának megerősítését megtagadta, a pápa Schwarznak kárpótlásul a pápai prelatusi méltóságot adományozta. A nép gyűlésekben tiltakozott az ultramontán törekvések ellen, sőt a stuttgarti polgárság egyenesen követelte a kormánytól, hogy az oktatást az egyházi rendek kezéből vegye ki. A kormány Schwarz lelkésznek a méltóság elfogadását meguem en T edte. B a d e n b e n az örömévi körjáratokat a kormány szintén beszüntette. A katonai egyletek, melyek dacára a tilalomnak fegyveresen vettek részt az urnapi processiokban, feloszlattattak. Polgármesterek, kik kellő erélyességet nem tanúsítottak, letétettek. Sőt itt az ultramontán párt körén belől a „Badeni figyelmező" szerkesztőjének, Dr. Bissingnek a liberális párthoz való áttérése által szakadás állott be. Németországgal egy szellemben minden európai nemzetek közt egyedül még csak Schweiz folytatja oly SZÍVÓS kitartással a Róma elleni harcot.