Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

van szó, hanem egyszerűen azon kérdésről, vájjon a pápának kell-é inkább engedelmeskedni, mint a ki­rálynak és a törvényeknek. Elfelejthetlen lesz ez alka­lommal adott magyarázata, hogy ő istennek az igazság­ban hisz szolgálni, ha „a nép szellemi szabadságát Róma nyomása s a jezsuiták befolyása alatt álló pápa világi uralma ellen" oltalmazza. Hogy a javadalmazási törvény a klérus elevenére taposott, azt mutatja a német püspököknek ápr. 2-án a császárhoz benyújtott kérvénye, melyben e törvény tel­jesítését a ker. lelkiismerettel összeegyeztethetlennek s kimondhatlan gyász és békezavaró mozgalmak forrásának állítják. A császár felelete, mely még ugyanazon hó 9-én az államminiszterium által kiadatott, semmi kétséget nem hagyott a felől, hogy az állam feje a törvény keresztül vitelét óhajtja, a mint hogy világosan ki is mondta, hogy épen a ker. lelkiismeret követeli első sorban az állami törvények teljesítését. E közben az emiitett törvények a király által ki­vétel nélkül szentesittettek, s a kormány azoknak szigo­rú és pontos keresztül viteléről gondoskodott. A pénzbír­ság és szabadság elvesztés a renitens püspökök és papok irányában szigorúan alkalmaztatott. Ledochowsky püspök hivatalbeli felfüggesztését követte Mart in pa­denborni püspöké, kit ezért a pápa egy medaillon ado­mányozásával vigasztalt. F ö r s t e r breslaui püspök, ki szintén felszólittatott hivatalának letevésére, ausztriai bir­tokaira menekülése által mentette meg magát a marty­riumtól. A titkos pápai követ által kiátkozott K i c k kiimc-i (Posen) prépost hivatalában támogattatott. Bonn­ban a convictus bezárva; a berlini legényegylet fel­oszlatva ; az ultramontán sajtó szigorúan ellenőrizve. E szigorú rendszabályok és intézkedések a nemzet nagy részének tetszésével találkozának ; ugy látszik, hogy vége felé jár az az idő, midőn a püspökök és papok be­záratása mélyen beható mozgalmat eredményeztek a nép­nél. Az értelmes, mivelt rész a kormány mellett van, a másik rész pedig nyugodt. Erről tesz bizonyságot nem­csak a képviselőház szavazata, a hangos viszhang, mely­lyel Bismark beszéde az országban találkozott, hanem mindenekfelett F a 1 k, kultusminiszter rajnai u tj a. Itt, a sz. római birodalom ez Uszályában „Falknak, a nemes lovagnak" oly lelkes fogadtatás jutott osztályrészül, hogy a rajnai tartományok német érzületében kételkednünk többé nem lehet. Ennek ellenében az a tüntető fogadtatás, melyben a fogságból visszatérő mtinsteri püspök részesült, nem egyéb, mint a tévútra vezetett pórnépnek egv munkája; miután a polgárság kinyilatkoztatta, hogy e tüntetésben semmi része nincs. A Laurahütten-i kihágás pedig, hol fanatikus nők az iskolába nyomultak, hogy gyerekeiket az ó-katholikussá tételtől megóvják, fényes világot vet a a lázító káplánok földalatti munkájára. Poroszország után, mely e harcban a főszerepet viszi, nem lesz felesleges egy pillantást vetnünk B a j o r- J országra, hol az ultramontanismus valódi bajor par­ticularismussal van kapcsolatban. Itt, ugy látszik, hogy a pápai nuntius nemcsak a püspökökre, hanem még a kormányra is többé vagy kevésbé befolyást gyakorol A bajor kormány azonban a jó béke kedvéért egy ideig tűrte a klérus túlkapásait, mignem az episcopatusnak mindig vakmerőbb fellépése, az ultramontán választókkal való szoros szövetkezése, a müncheni érsek kihívó maga­viselete, ki pásztori levelében a királyt is megtámadja s lehetős nyíltsággal szemére veti, hogy az isteni tiszteletet ritkán látogatja, a kormányt is tűzbe hozta. Az érsek vakmerő támadására az örömévi körjá­rat beszüntetésével, s az udvarnak, hivatalnokoknak és katonaságnak az urnapi processiotól való távol létével fe­leltek. Ezzel az uraknak világosan meg volt mutatva az ajtó. Csakhamar ezután a választás következett be. Az ultramontán párt eget és poklot mozgásba hozott, hogy magának egy tekintélyes többséget biztosítson s lehetőleg egy ultramontán minisztériumot állítson ki. Hogy a jó népet megcsalják Dr. Sigl „az egyetemes Németország" jelszavát irta zászlójára s ugyanazon pillanatban felség­sértés miatt az esküdtszéki per Damokles kardja lebegett feje felett, A „jó választás" érdekében a müncheni ér­sek és eichstadti püspök hallgatólagosan még a szószé­keket is felajánlották ; ellenben Hamberg speieri püspök — sokkal önérzetesebb lévén — elvetette az álarcot, s hasonló ajánlattal egész nyíltan fellépett. Ezen lelketlen üzelmek miatt magából a lelkészi karból emelkedett hangos tiltakozásokkal szemben vigasztalta magát a „jó pásztor" egy jul. 9-ről kelt pápai kézirattal, mely maga­tartását dicséri s további kitartásra sarkalja. E körül­mény az ultramontán pártnak inkább kárára, mint hasznára volt, a minthogy a választás eredménye meg is mutatta. A szomszéd W ti r te n b e r g b e n is kitörő fél­ben van a vihar. Miután Hefele püspök Schwarz ultra­montán lelkész dékánná választásának megerősítését meg­tagadta, a pápa Schwarznak kárpótlásul a pápai pre­latusi méltóságot adományozta. A nép gyűlésekben tilta­kozott az ultramontán törekvések ellen, sőt a stuttgarti polgárság egyenesen követelte a kormánytól, hogy az oktatást az egyházi rendek kezéből vegye ki. A kor­mány Schwarz lelkésznek a méltóság elfogadását meguem en T edte. B a d e n b e n az örömévi körjáratokat a kor­mány szintén beszüntette. A katonai egyletek, melyek dacára a tilalomnak fegyveresen vettek részt az urnapi processiokban, feloszlattattak. Polgármesterek, kik kellő erélyességet nem tanúsítottak, letétettek. Sőt itt az ultra­montán párt körén belől a „Badeni figyelmező" szer­kesztőjének, Dr. Bissingnek a liberális párthoz való át­térése által szakadás állott be. Németországgal egy szellemben minden európai nemzetek közt egyedül még csak Schweiz folytatja oly SZÍVÓS kitartással a Róma elleni harcot.

Next

/
Thumbnails
Contents