Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

theol. seminarium ; inkább ez, mint a jogakadémia, mely­nek létezése sokkal kevésbé van indokolva. Az eperjesi eollegiimi négy részből áll, u. m. a jogakadémia, theo­logiai intézet, a főgymnasium és a tanitóképezdéből. A tanárok száma ugyanannyi, mint a mult évben volt. A könyvtárak száma szaporodott a seminariuméval, melynek alapját a volt nyíregyházi seminarium könyvtára képezi. Jótékonysági intézetek : az ösztöndíj-alapítványok, a jo­gászsegélyző-egylet, a tanulói kórház, a gyámintézet, az alumneum és a eonvictus; az alumneumban az 1-ső fél­évben ebédet kaptak 66-an, vacsorát 58-an, a 2-ikban ebédet 68-an, vacsorát 58-an; a convictusban az 1-ső félévben 31-en ebédet, 28-an vacsorát, a 2-ikban 33-an ebédet, 17-en vacsorát . Tandíj elengedésben részesittettek 12-en. A seminaristák, a ruházat kivételével mindennel elláttatnak. Általános érdemsorozat. Érettségi vizsgára jelentkeztek 11-en, kik közül 1 bukott meg. Papi vizs­gára jelentkeztek 3-an, kik közül egy sem vettetett visz­sza. A tanulók sz. 377. Hogy ezek közül mennyi a gym­nasista, mennyi a jogász stb., ezt a hiányos és zavart statistikai táblázatból nehéz lenne összeállítani. Nemzeti­ségre nézve 248 magyar, 99 német, 30 szláv, vallásra nézve 174 ág., 74 helv., 60 r. kath., 9 g. kath., 57 zsidó, 2 g. kel., 1 unitárius. A jótéteményesek sz. 90. Ifjúsági egyletek : a jogászok Kölcsey- és olvasóköre, a zene­egylet, a magyar nyelvművelő-társulat. 110) A sárospataki ref. főiskola (akadé­mia és gymnasium) értesítője. Összeállították Nagy Gusz­táv, akadémiai- és Kérészi István, gymnasiumi igaz­gatók. Az intézet történetében a lefolyt évet nagy fon­tosságúvá teszi az akadémia reformjára tett előmunkálatok, a jogakadémia uj szervezése, ezzel kapcsolatban a Vay-Mocsáry-alapitvány felének, mintegy 60—70.000 frtnak folyóvá tétele, és a rég idő óta vajúdott gymnasiumi építkezés ügyének eldöntése. A tanárok sz. az akadémiá­ban 12. Pályakérdések sz. a theologiai szakban 2, a jogi és bölcsészeti szakban 1—1. A főiskolai nyomda 19 nagyobb és számos apróbb nyomtatványt termelt 36,625 példányban. Ifjúsági egyletek; a főiskolai énekkar, a magyar irodalmi önképzőtársulat, az olvasóegylet, a könvytár 2711 kötettel, a betegsegélyző-egylet (bevétele 1689 frt. 87 kr., kiadása 708 frt, 21 kr), a kölcsön­pénztár (vagyona 623 frt. 86 kr.), a jógászsegélyző-egy­let (alaptőke 809 frt. 63 kr.) Az akadémiai hallgatók sz. 150, kik közül 56 theologus, 26 bölcsész, 68 jogász, val­lásra nézve 1 r. kath. kivételével helv. hitv., nemzeti­ségre nézve mind magyar ; tápintézeti tag 22, ösztöndíjas 7. — A gymnasiumban 14 rendes-, 1 segédtanár s több magántanító működött. Ifjúsági egylet: az Erdélyi-ön­képzőtársulat. A gymnasium tanszerei az akadémiáéival közösek. Tankönyvekkel 43 tanuló ingyen láttatott el. Ezenkívül 35 en segélydijban, 26-an ösztöndíjban és 158-an a tápintézet jótéteményében részesültek. A tanulók sz. az év végén 466, kik közül 413 ref,, 4 ág., 33 r. kath., 1 g. kath., 15 zsidó, nemzetiségre nézve mind magyar. 111) A nagykőrösi ref. gymnasium tu­dó sitványa, A rendes tanárok sz. 11, a melléktaná­roké 2, kik közül a mult évben irodalmi téren működ­tek Öreg János, Losoncy László, Deák Mihály, Oláh Károly. Ifjúsági egylet : az önképző, könyvtárral kap­csolatban, me'y utóbbi 704 kötetből áll. Érettségi vizs­gára jelentkeztek 33-an, kik közül 1 vizsgára nem bo­csájtátott és 1 megbukott. A tanulók sz. 244, kik közül illetőségre nézve 137 helybeli, 107 vidéki, vallásra nézve 157 helv., 16 ág., 20 r. kath., 1 g. kath., 10 g. kel., 40 zsidó, anyanyelvre nézve 238 magyar, 3 tót, 2 ro­mán, 1 szerb. A főiskolai könyvtár 13,587 darabból áll. Ösztöndíj-alapítványok sz. 10, melyek közül egy 400 frtosat az egyháztanács a mult évben tett az el­hunyt Sz. Warga János tanár emlékére. Az ösztöndija­sok sz. 26. Tandíj elengedésben részesültek 7-en. A ta­nitóképezdéével közös tápintézetben, melynek kiadása 2950 frt. volt, 37 tanuló nyert élelmezést. Mutatvány az uj bibliafordításból. Midőn négy hónappal ezelőtt „A bibliafordítás ügyében" cimű cikkemet közzé tettem, biztatott a remény, liogy akadni fog széles e hazában egy-két ember, kik, ha nem is miattam, de az ügy nagy fontosságáttekintve, programmoinat bírálat alá veendík és azt megrostálván, nézeteimet, ha helyesek, megerősítik, ha nem helyesek, megigazítják. Hogy e várakozásomban csalatkoztam, épen nem bátorító a nehéz munka folytatására., mely nagy felelős­ség mellett, előreláthatólag anyagi áldozatokkal is fog járni. S hagyján, ha a dolog annyiban marad, ha a jó­szándóku törekvés csak hideg részvétlcnséggel találkozik ; de — ami egykoron hihetetlennek fog tetszeni — az el­lenséges indulat még azt is kétségbe vonta, hogy szabad volt-e bibiaforditásómat hirdetni, és annak terjesztésére az egyházkormányzókat felszólitani ? Mintha bizony hirdetés és ajánlás sanctionálhatná dolgozatomat, ha rosz, vagy amaz ellenmondás meggátolhatná terjedését, ha az eddiginél jobb találna lenni! Az ajánló csakis a vállalat létesül­hetését kívánta elősegíteni, és esze ágába sem jöhetett még nem létező művet sanctionálni akarni, mig a vállalat el­len felszólaló is azt nem bírálni, hanem csirájában elfoj­tani akarta. Történetesen én nem vagyok az az ember, ki min >

Next

/
Thumbnails
Contents