Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-08-22 / 34. szám

PROTESTÁNS LAP. Szerkesztő- és KIAD Ó-HIVATAL: VIII ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Az ember, mint a természetben sajátszerű helyet foglaló, de mégis ebből kiváló egyéniség. — Tájékozásul a modern tudományos szempont irányában. — Büchner 1869. Lipcsében világot látott ezen művében: „Über der Stellung der Menschen in der Natúr" Huxley angol természetbúvárra hivatkozva igen találóan fejté ki, hogy valamint általában az emberiség, fogalmai körére nézve, mint a hernyó időszakokként megrepeszti burkát, s ekként kinövekedvén, uj fogalmi kört ölt magára: ugy az emberiség eredete is, mint nemünket legközelebbről érdeklő fontos kérdés a természettudományok verőfényes világában állíttatván fel, s fejtetvén meg, e jelen század legfontosabb felfedezéseül tekintendő. A nem rég múltban és jelenben, két legfontosabb fölfedezés jött tudományos vizsgálódás utján napfényre, melyeknek elsőbbike az egész gondolkozó emberiség fogalomkörét átalakitá; az utóbbi pedig biztosan átalakítandó lészen, bármily sok előítéleteket, s a tudomány által megállapítottaknak tartott, ugy vélt igazságokat döntend is az romokba, mert a tudomány által felderített igazság nem hátrál s elvégre is közös tulajdonává válik az emberiségnek. Ily vívmány már a Kopernik által a XVI. században felállított naprendszer, mely véget vetett azon évezredeken át ápolt -tévtannak, mely földünket tartá a terenite.ttség központjának, s geocentrikus nézeténél fogva e 'körül, mozgatá s futtatá körben a napot. Tisztába hozatván, azonban ellenmondhatatlanul az igazság, megérté az emberiség azon fontos természettörvényt, hogy földünk több bolygótársaival futja a napnak örök fényt árasztó csillagzatja körül kiszabott körútját. A második tévtan, a tudományok világánál majdan szétoszlandó antropocentrikus világnézet, mely az embert tartá mindeddig a teremtettség végcéljának, transcendentál egyéniségnek, melynek származása s megjelenése, minden emberi fogalmon, minden tapasztalati uton nyerhető ismereten felül áll; s azt Isten képmásának mondá, s ugy hivé, hogy azon anyaföldnek, melyen élünk, minden java s dicsősége az emberért, s egyedül ennek érdekében jött létre.' Talamint a naprendszer körüli téves fogalom megingatói voltak Kopernik, Gfallilei, Keppler és Nevton, ugy ezen utóbbi nézetnek meghúzták a halálharangot Lamark, Lyell és Darvin. Nem célja a felderített igazságok ellen harcra kelni a felvilágosodott, józan és igaztalanul háttérbe szorított theologiának, melylyel a természettel foglalkozó reáltudományok ugy vannak, mint a Meuénius Agrippa római néphez intézett meséjében az emberi tagok a gyomorral. A tagok a gyomort, mint be nem szerzőt a szükséges élelemtől megfoszták s végre az egész organicus szervezet végelgyengülése után szomorúan vették észre a balfogást és tévedést, melyet elkövettek. Hiszen maga a józan theologiai vizsgálódás gyújtotta meg a reformátio korszakában a felvilágosodás fáklyáját, s emancipálta az okosságot nyügző kötelékeiből. Miként lehetne tehát gyilkosa szülöttjének, a józan felvilágosodásnak? De fájdalom ! az egyoldalú anyagelvi nézlet minden vívmányt,, minden térfoglalást ugy néz, mint a szellem birodalma kizsákmányolását, s empíriái alacsony szempontjáról elég szerénytelen be nem ismerni, hogy valamint önismereteit bölcselmileg megalapítani nem képes, ugy fegyverrel sem bir az emberi nemesebb kebel mély érzetének, a transcendental okos hit eszméinek lerontására. Utoljára is minden szóversengésnek vége a közöttük és a vallásbölcselem között, hogy midőn ezek mind magukban, mind másokban tisztelvén az emberi méltóságot, e mberáll atokat akarnak nevelni: akkor ők &o