Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-25 / 30. szám

bókeség, békesóg — holott nincs bókeség." És rögtön utána veti: (15.) „Váljon szégyenlik-e, hogy utálatosságot cselekedtek ? Nem bizony, sem el nem szégyellik magokat, sem pirulni nem tudnak*. Ha Önök abban látják az egyház üdve netovábbját, hogy minden ember ajkaival azont valljon, s hogy mi is meggyőződéseinket megtagadva, fegyvereinket a hivatalos egyház lábaihoz lerakjuk: mi e kívánságban szakasztott mását látjuk annak, ami néhány évvel ezelőtt, az iufallibilitás kimondása alkalmával Sémában történt. Mert az se több se kevesebb, mint ha ezt mondanák nekünk : Hogy a tudomány utján mily vallási meggyőződésre jutottak Önök, arra nekünk semmi gondunk. Higyjenek Önök szívükben, amit tetszik, csak szájjal vallják, amit az egyház hivatalosan vall, akkor minden rendén van. Ez az amit mi Önök ultramontanismusáuak nevezünk. Mi ellenkezőleg a protestántismus alaj elvéhez hívén a belső meggyőződésre, a hit által való igazulásra fektetjük a fősúlyt, ós nem hajthatjuk meg nyakunkat a hozzánk hasonló halandók által alkotott hitformulák igája alá, hanem Lutherrel mondjuk: Lasst die Geis* ter an einander platzen. Mi amint az Írásokból tanultuk, magunk lelkiismerete szerint akarjuk szolgálni az Urat, Önöktől is azont kivánván, és szívből óhajtjuk, vajha Önök maguk iráuyát buzgón követve a hivek boldogitásában rajtunk mentül elébb túl tegyenek. De ezt, higyjók el, mindaddig elérni semmiesetre nem fogják, mig a római egyházzal egy nyomon járva az e g y s é g sinequa non föltóteleül az egy formáság o t teszik, és ehezképest mindent a hivatali stabilisinus bilincseibe verni kivánnak. Önök most ez exclusiv irányzatuk igazolására azon áldásos eredményekre hivatkoznak, melyeket az a skótoknál mutat, ós azt hiszik, hogy ami Edinburgban jó, az Debrecenben sem lehet rosz. Ebben Önöknek tökéletes igazuk volna, ha a dolog uak az a nagy bökkenője nincs, hogy akár jó, akár rosz legyen reánk nézve a skót vallási irány, mindenekelőtt szükséges, hogy meglegyen, pedig hogy most már megvolna, azt tán Önök sem állitják, ha pedig azt gondolják, hogy olyan Heiszler-fóle „ gyöngy termék8

-ekkel majd megteremtik, akkor keservesen fognak csalatkozni, miután a magyar kálvinista sokkal tisztább elméjű, semhogy olyatén középkori róvedezéseket valaha befogadhatna, Mi azt hisszük, hogy a skót istenessóg a magyar geniushoz nem találván, köztünk soha gyökeret verni nem fog, és e föltevésünkben minket sok egyebeken kivül épen Önök maguk erősítettek meg, amennyiben egy szuszszal ellenünkben a skót igazhivőséget magasztalják és ugyanakkor oly eretnekségeket tanítanak, hogy azoktól a skót theologusnak háta is borsódzauók. Ezekről bővebben a legközelebbi cikkben. BALLAGI MÓR. Népkönyvtár, népirocLalom, vallástanítás. E becses lapok 23-dik számában egy vezércikk jelent meg, ezen hangos fölkiáltással: könyvtárakat a népnek ! melyben közlő a népkönyvtárak érdekében igen élénken hangsúlyozza, hogy egyedül ezen eszme van hivatva népnevelési ügyünket fölemelni, hogy egyedül a népkönyvtárak fölállítása által szerezhet magának a papság maradandó érdemet, és teheti a nép előtt magát a legmelegebb rokonszenv tárgyává. Megemlíti e mellett közlő, alólirtnak e lapok 15-ik számában az aradi népirodalom terjesztéséről irott cikkét, mely szerint javaslatba hozatik, hogy a papok terjesszék a vallásos és jó erkölcsi irányú népirodalomi műveket s legyen gondjuk arra, hogy hiveik közül egy családnál sem találtassék butító ponyvairodalmi termék, hanem igen is szivképző, jellemnemesitő és jó irányú olvasmány. Es midőn közlő a népkönyvtárak fölállítását a népművelődés terjesztésére és megszilárdítására egyedüli legcélszerűbb eszköznek tekinti: ugyanakkor a népirodalom általam ajánlott fölkarolását s a lelkészek általi terjesztését ideális tervnek mondja, mely a mellett, hogy a népművelődés nagy kérdése megoldását csak kis mértékben segiti elő és a legbuzgóbb kivitel mellett is csak féleredményűnek mondható: szerinte még a papi pályát is végtelen terhessé, szigorú keresztülvitele pedig elviselhetetlenné tenné stb. Én t. cikkíró ur, nem igy gondolkozom, s ennélfogva nem is osztom ezen véleményét; sőt nem egyesítve a kettőt népünk szellemi érdekében, kimondhatom tapasztalásból, hogy a népkönyvtárak épen ugy féleredményüek lesznek, mint a népirodalom terjesztése magában, könyvtár nélkül. r En a fentjelzett két eszmét nem szoktam külön vá~ lasztani, hanem egyesítem a kettőt, célszerűen és haszno" san, t. i. az olcsó népirodalom ezen terjesztése mellett itt áll rendelkezésemre és híveim számára egy 300 darabot meghaladó népkönytár; melynek népszerű, vallásos irányú és erkölcsjavitó s mulattató darabjait nemcsak itt helyben, de a szomszéd falukban is nagy előszeretettel s égő vágygyal olvasgatják. És most kérdem a t. közlő urat, ha van egyházában vagy bármely egyházban, például 300 család, és e mellett egy virágzó népkönyvtár is létezik már, ugyan olvas-e mind a három száz kivétel nélkül, azon könyvtárból ?