Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-25 / 30. szám

PROTESTÁNS GYHÁSI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhívás a PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1875-ik évi 18-ik évfolyamának második felére. -ot>5©3<>3<=Előfizetési dij: Egész évre 0 forint, félévre forint SO kr, negyedévre Q forint kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Budapesten, junius hóban 1875. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. Védekezésül, de nem alkudozásul. II. Imprudenter in alterum vitium torqnet, si in promtu est, quod ipsi vicissim objiciatur. ERASMUS. Hetekig halasztottam megkezdett cikksorozatom folytatását abban a reményben, hogy tán sikerült békítő szavaim által az igazhivősóg organumait méltányosb eljárásra bírni, hogy felhagyván el valahára oly vádaskodásokkal, melyek jórószt önfejűkre esnek vissza, kezet nyújtsanak közös munkára azon a mezőn, hol akár gyakorlati, akár tudományos tekintetben oly sok a teendő. Fájdalom, újólag- csalatkoztam. Nemcsak hogy Heiszler középkori álomlátásival, mint valami hazajáró lélek, az „Evangy. prot. Lap* hasábjain ismét kisért és valódi mendicans észjárással nem kevesebbet sürget, mint az egyházból való kilépésünket; hanem uj vádak is koholtainak ellenünk oly alapon, melynek emlegetésót arról az oldalról legkevésbé vártuk. Ugyanis a nevezett lap 27-dik számában egy bizonyos M. F. „a skócziai szabadegyház egyetemes gyüléskezéáeiről* tudósítván, nagy elragadtatással rámutat „a sok nemes és hasznosra, mit ama hivő egyház csak az elmúlt évben is létrehozott", ós összehasonlító pillantást vetvén a mi magyarországi ref. egyházunkra, kérdi: „Mikor jön el az idő, a midőn mi csak ezredrósznyit is teljesítünk, mint távoli hittestvéreink a rideg északon?* Idáig mind nagyon szép, helyes, amit mond, sőt különös dicséretünket érdemli tudósító, hogy nein tartja elégségesnek a máshol jelenkező jót és szépet szárazon leírni, hanem helyén látja azt földieinek követendő például felmutatni ós melegen ajánlani. Mert hiszen mit is érne minden tapasztalat, ha azt magunk hasznára fordítani nem tudjuk ? De mikor aztán tudósító ama dicséretes reflexiót azzal rekeszti be, hogy a protestáns egyletet 24