Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Pap 061)01* dunántúli evang. reform, püspök ur az ó-szőnyi gyülekezet tagjai által tegnap vagyis jul, 6-án öröm és lelkesülés közt egyhangúlag lelkészül megválasztatott. Szép jelenet volt midőn a néhai lelkész halálától lefolyt nyolc hó óta a zavarosban halászni szerető rosz akarat kecsegtető csábítására felkorbácsolt szenvedélyek lecsillapultával mint nyújtottak egymásnak békejobbot az eddig egymással civakodó gyülekezeti tagok, mint kérték, serkentették egymást egyházuk szent érdekében a multat elfeledni s a viszálkodás ütötte sebeket a béke, egyetértés s atyafiúi szeretet gyógybalzsamával gyógyítani be. Mint maga az ó-szőnyi gyülekezet, ugy minden elfogulatlan lélek azt óhajtja, hogy a megválasztott főpap mielébb odalépjen az ó-szőnyi egyház vész, vihar által öszszetépett hajójának megüresült kormányához, vezesse azt biztos kezekkel a jóllét és virágzás révébe. Az ó-szőnyi gyülekezet tagjai pedig fogadják őt bizalommal, szeretettel, ragaszkodjanak hozzá, hallgassanak bölcs tanácsaira, igy a mire egymást a választás alkalmával kérték, a békeegyetértés és atyafiúi szeretet kedves gyümölcsöket fognak számukra teremni. Cibor József, ref. lelkész. * Dr. Ballagi Géza urat a tiszáninneni reform, egyházkerület közgyűlése a sárospataki jogakadémiához a politikai tudományok tanszékére folyó hó k6-án rendes tanárid egyhangúlag megválasztotta. A megválasztott Bányában egészen felesleges volna örömünket kifejezni, mert az önként értetik ; de sietünk azt a nevezett tan. intézet irányában nyilvánítani, mely újonnan választott tanárában egy alapos képzettségű, fáradhatlanul munkás, hivatását felfogó és egyedül annak élő, s e mellett pontos, rendszerető egyént nyerend. (Farkas J.) * Tudósítás. Az eperjesi tanítóképezde sorsjegyei kihúzásának folyó év november elsejéig elhalasztása a nm. m. k. pénz- és belügyminisztérium által engedélyeztetvén, a t. c. közönség tisztelettel értesíttetik: hogy a sorsjegyek kihúzása Eperjesen november hó első napján fog megtörténni; a nt. esperes, lelkész és tanár urak pedig szívélyesen kéretnek, hogy a sorsjegyek elárusitását, a nevelés szent célját pártfogolva kegyesen folytatni, s a sorsjegyek árát vagy a felmaradt sorsjegyeket hozzám octóber hó 15-én beszolgáltatni szíveskedjenek. Rozsnyón, 1875. juli 6-kán. Cékus István, superintendens. * A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület folyó évi közgyűlését, valamint kerületi gyámintézeti működését Kassa városában augusztus hó 17-dik és következő napjain tartandja. * A tiszam. ág. llitv. ev. lelkészi, tanári és tanítói özvegy- árva nyugdíj intézet alaptőkéje 9 év leforgása alatt 82,325 frt. 91 krra szaporodott annak dacára : hogy a hivatalképtelenné lett lelkészek, tanárok, tanítók s özvegyek és árvák segélyezése már 3,142 frtot 36 kr. vesz igénybe. Az évi tőke szaporulat, 6,566 frt. 66 kr. volt a kiadáson fölül. A tőkepénzek első helyen való betáblázás mellett 80

i

0

kölesönöztetnek ki, * A „Ifceligio" atyánkfia a múltkori „Örömév" cimű cikkünkre egy pár gyengéd észrevételt tesz, mondván, hogy „őseink nyomdokain valóban hű következetességgel járunk a katholicismus rágalmazásában," s hogy hihetőleg azon hitben élünk, „hogy a mint rágalommal texjesztették kezdetben, ugy rágalommal kell mai nap is a szegény nép között a protestantismust fenttartani;" mondván továbbá, hogy azon cikkünk „ugyanannyi roszakarattal, mint látszólagos tudatlansággal" van írva, mert hát „hol olvasta (t. i. Farkas J.) kathol. könyvben, vagy hol hallotta azt katholikus embertol, a ki helyesen ismeri a kathol. tanitmányt, hogy a katholikusoknak a biinboesánatra elegendő, ha valaki papja lábaihoz, vagy füleihez leteszi mindazt a mi lelkét terheli '? . . hol hallotta azt, hogy a búcsú által a bűn megbocsáttatik '?" — Hát biz én ezeket igazán szólva, komoly, tudományos katholikus könyvekben sehol nem olvastam, sem olyan katholikus embertől, a ki a katholikus tanitmányt helyesen ismeri, soha nem hallottam. Épen ezért a midőn a kathol. egyház ide vonatkozó tanitmányát ismertettem, s előadásaimban évenként ismertetem, világosan megjegyzem : „hogy az egyház tudósai s műveltebbjei a pénz és külső jótettek által eszközölt bünboesánatoknál a valódi benső bűnbocsánatot (contritio cordis-t) és az élet megjobbitását mindig előfeltételezték; de a nép ..." (lásd Egyháztörténelmem I. köt. 233. 1.) De a nép? Erről az egyház tanitmányait helyesen nem ismerő népről szóltam én mult cikkemben, — világosan megkülömböztetve ezt az értelmesektől. Ezt a népet sajnálom én, ezért a népért emeltem fel panaszló aggódó szavaimat, s hogy e tekintetben igazam volt, im kiollózok s ideigtatok a „Religío"-nak junius 30-ki számából néhány sort, a „nagyváradi jubileumi körlevélnek" utolsó sorait, s ítélje meg a t. „Religio," hogy a népnek mennyire szolgálnak az ily tanítások épülésére s lelkiüdvére. Igy végzi ugyanis N.-Várad érdemes főpapja híveihez intézett körlevelét : „A feltételeket pedig, melyek alatt a most hirdetett jubilaeumi búcsúnak áldásaiban részesülhetünk, maga szentséges atyánk szabja ki, midőn mondja: „ugyanazért mindazon Krisztushivőknek összesen és egyenként, —létezzenek a világ bármely részén, de kik az apostoli sz. szék kegyelmében és iránta való engedelmességben élnek — ha töredelmesen meggyóntak és megáldoztak, ha a székes- vagy más főtemplomot és egyéb ugyanazon városban vagy helyben vagy külvárosokban létező, a főpásztorok vagy azoknak helyetteseik, vagy mások által az ő meghagyásukból kijelelendő templomokat naponként egyszer, tizenöt egymásután, vagy időközönként következő napokon ájtatosan meglátó gatandják, s azokban a katholika anyaszentegyház és ezen apostoli szék javáért és felmagasztalásaért, az eretnekségek kiirtásaért és minden tévelygők megtéréseért, az egész keresztény nép békéje és egyezségeért és ami szándékunkra Istenhez buzóan imádkozandanak, az Úrban irgalmasan megengedjük