Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-11 / 28. szám

kedve többet fog érni — önkéntes vállalkozás mellett, mint most az egész kényszeritett tömegnek inertiája. Helyébe a papi vizsgálatokon az általunk indítványozott, összehasonlító vallástudományi tárgyat lehetne fölvenni, mint a melyben a zsidóság vallásos életének különben is bő szerepe van. Nem zárhatjuk be jelen emlékiratunkat a nélkül, hogy egy futó tekintetet ne vessünk a theologiai irodalom s a papi pálya állására, mondhatnók széltiben Európában de különösen hazánkban, s tanuságkép néhány dologra a t. bizottság figyelmét föl ne hívjuk. Külföldön, névleg Francia-, Német- s Angolországban a vallás s a theologiai irodalom oly virágzásban van, hogy az évenként megjelenő irodalmi műveknek 500

/°-ja a theologiára esik. Dacára e sokkép kedvező körülménynek, áthallik onnan is a panasz, hogy a papság tekintélye száll alá, a a theologiai intézetek évről-évre vesztik növendékeiket, annyira, hogy ha az utóbbi évtizedet vennők fel statistikai mérvadónak a papság szaporodására nézve, három év alatt egy hallgató sem jelenne meg többé a theologiai facultások, illetőleg a legtöbb seminarium előtt. De merjük hinni, hogy e számítási kulcs tévedésen alapul. A theologiai intézetek növendékeinek fogyása külföldön, s egy részben hazánkban is, azon közszellem fuvalmának tulajdonító, mely a történelem tanúsága szerint konzervativizmus és radikálismusban nyilatkozik, s a szerint a mint egyik vagy másik jut felszínre, módosítja, alakítja az intézményeket. Ily radical mozgalmaknak volt tere Európa az utóbbi évtized alatt. A papság legyen az bármelyik felekezethez tartozó, egyformán szenvedett hatása alatt. Magyarországon, hol az eszmék a nemzeti és társadalmi átalakulással karöltve léptek föl, kétszeres erővel hatottak vissza theologiai intézetünkre, s növendékeink számának apadása a lefolyt 8—10 év alatt a külföldiekénél is nagyobb mérvet öltött. — Feltehető, hogy a legközelebbi jövőben már érezhetővé váland a visszahatás, s a papi testületek minden nagyobb közrehatása nélkül is visszanyerendik ha nem is régi számukat, de legalább annak tisztességes arányát theologiai intézeteink. De e mellett nem látják-e szükségesnek a felekezetek közelebbről épen e főt. superintendentia közönsége, hogy intézkedéseket kell tenni az újra megujulható, s pusztulással fenyegető baj ellenében, hogy mindazt, a mi a jól felfogott radicalismusban nemes és marandandó van, a vallás érdekében jól felhasználhassa, s csökönös conservativismussával ne legyen kitéve rombolásainak ? Theologiai irodalmunk még mindig bölcsőben, a protestáns papi, theologiai szellem inkább zavarban, semmint tájékozva van. Nem látná-e szükségét annak, hogy bár mindent jó volna tenni a tudomány,, a tanítás terén, a magunk iránt való kötelesség még is arra tanit, hogy először saját ajtónk előtt sepregessünk, saját ügyünket hozzuk rendbe, s azután szolgáljunk idegen téreken? A papság s vele jórészben a protestántismus léte forog kérdésben, melyet lehet érezni most, s lehet nem érezni, csakhogy a belátás hiányában majd későn ne legyen kiáltani a „mea culpa"-t. Részünkről a theologia föntrajzolt teljes rendezése mellett szükségesnek tartanok azt is, hogy e főiskola jótékony intézetei gyarapittassanak s főként theologusok képzésére fordíttassanak. Csak a gondolatot kívántuk itt megpendíteni, részletezését nyugodt szívvel bizzuk a t. bizottság bölcs ítéletére. Bármennyire éreztük is végül academiánk körében a jelenleg érvényben levő tan- és vizsgálati rendszernek az egyetemi eszme szempontjából való tökéletesítése szükségét, valamint az egész főiskola életére kiható közigazgatási formák pontosabb körülírását: mindezeket, mint szakunkon felül álló s átalánosb ügyeket szándékosan mellőzzük. Csupán azon meggyőződésünknek akarunk kifejezést adni, hogy mindez ügyek elintézése azon magas szempontból oldható meg sikeresen, melyet az 1865-ik nagy reform által a főt. superintendentia elfoglalt, melynek minden részben való életbeléptetése fogja főisko, Iánkat a kivánt fölvirágzásra juttatni. Sárospatak, 1875. WARGA LAJOS, t h e ol. szak elnök. T ZE3 C Tapasztalataim a tiszáninneni egyházkerületben. (Folytatás.) IV. A mennyire lehetett, az iskolai ügyet illetőleg is tettem némi tapasztalatokat. A hol csak időm engedte vagy alkalom kínálkozott rá, örömest betekintettem az iskolákba is, s igyekeztem magamnak a tanügyet illető egy és más dolog felől értesülést és felvilágosítást szerezni. Az iskolák ügye mindenik egyh. megyében a „n é piskolai választmány" kezébe van letéve ; ezenkívül az iskolák járásokra vagy kisebb körökre vannak felosztva. Az abauji egyh. megyében p. u. 23 ilyen kis kör van, s ezekben az iskolák látogatásával 23 lelkész s ugyanannyi világi tanügybarát bízatott meg, mig az alsóborsodi egy. megye 4, a felső-zempléni 5 s az ungi egyh. megye 3 nagyobb járásra van felosztva. Az iskolák kevés kivétellel még mind felekezetiek. Az 1875. évi scliematismus szerint p. u. Ungban 9, Felső-és Alsó-Zeni-